28. Művészetek Völgye - Péntek (2018.07.27.)

Thea Soti és Jonas Engel, Duda Éva Társulat, Harcsa Veronika Quartet, dot. Consla

Legjobban talán ezt a napot vártam, de még a fesztivál kezdő napján sem voltam bizonyos benne, hogy ott tudok maradni. Nem volt szállásom. Azt tervezgettem, hogy átvirrasztok egy éjszakát az első hajnali veszprémi járatig a kapolcsi fedett buszmegállóban. Nagyon elszánt voltam. Végül mégiscsak jól jöttek össze a dolgok számomra, így délelőtt átköltöztem Monostorapátiból Dörögdre. Elköszöntem vendégszerető házigazdáimtól, akik elláttak még az útra almával és mákos-cukkinis süteménnyel. Tudom ez sokatoknak furcsa párosításnak tűnhet, de próbáljátok ki, nagyon finom!

Ezúttal is az interaktív énekes workshopot választottam a nap kezdő programjaként. Mire a Harcsa Veronika Udvarba értem teljesen kikészültem a melegtől, így csak messziről követtem az eseményeket, a fák alatt üldögélve. Tetszett, amit láttam és hallottam, ezért maradtam a workshop vendégeinek koncertjén, amire közelebb is húzódtam. Jó döntés volt. Thea Soti és Jonas Engel a fesztivál egyik legjobb meglepetés élményét nyújtotta. Nem ismertem őket Kapolcs előtt, pedig üde színfoltot képviselnek a zenei palettán. A koncert közepén sötét fellegek kezdtek gyülekezni, még az ég is megdörrent néhányszor, végül azonban nem esett.

Thea Soti és Jonas Engel

Mivel hosszú napnak néztem elébe visszabuszoztam Dörögdre, hogy ezen déli program után felfrissítsem magam. Pihenni az izgalomtól nem tudtam, az esti programok lázban tartottak, ezért hamarosan elindultam vissza Kapolcsra. Mivel a Csigabusz meg sem állt annyi ember utazott rajta, így felszálltam az első volán járatra. Az út 250 forintomba került. Úgy gondoltam megnézem a HelloWood faépítményeit, de csak mentem-mentem és nem értem oda. Végül egy kietlen kukoricásnál döntöttem úgy, hogy nem kísértem a sorsot, és inkább visszafordultam Vigántpetend felé. Amúgy is a Cirque du Tókertbe indultam, a Duda Éva Társulat Labirintus című darabjára. Duda Éva munkásságát nagyon szeretem az Inverz és a Bolyongó óta, de sajnos az utóbbi időben nem jutottam el a társulat előadásaira. A Labirintus előtt még megtekinthettem a kertben egy humoros akrobatikus előadást. Az artista/zsonglőr mutatványok lenyűgöztek, a zenei aláfestés is kitűnő volt. Hullahopkarikák, kések, buzogányok röpködtek, nagyon látványos volt a produkció.

A kukoricás

Firebirds

Aztán fellebbent a cirkuszi sátor függönye, és megilletődve beléptem a sejtelmes fénybe. Kunert Péter zenéje a Labirintusban is szépen kísérte a táncosokat, adott még egy extra érzékelést a látottakhoz, így lett egészen komplex az élmény. Nem adtam ezúttal magamnak támpontokat a darabhoz, azaz nem olvastam utána mit kellene bele látnom. Hagytam hadd jöjjenek azok az érzések, mindenféle értelmezés nélkül. Ha meg kellene fogalmaznom így utólag, hogy számomra miről volt szó, akkor leginkább arról kezdenék írni, hogy mennyire a környezetünkre hagyatkozunk saját magunk megítélésében. Hogy mennyire függünk a visszajelzésektől, miközben talán nincs is olyan közösség, aminek értékítéletére reálisan támaszkodhatnánk. Mindenki megmondja nekünk milyenek vagyunk, vagy milyennek kellene lennünk, miközben szép lassan elfeledjük igazi valónkat. A koreográfia és a színpadi elemek egészen mások voltak, mint amit én látni szoktam. A botok/rudak nemcsak egy ősi rítusra emlékeztettek, hanem arra is, hogy ugyanannyira képesek távolságot tartani, mint leküzdeni ezt a távolságot.

Harcsa Veronika, Szirtes Edina Mókus, Ávéd János

         A Labirintus után visszabuszoztam Kapolcsra. A régi felállású Harcsa Veronika Quartet koncertjét tekintettem meg. A műsor vendégei ezúttal Ávéd János és Szirtes Edina Mókus voltak. Engem már Babits Mihály Nyár című versével levettek a lábamról, de a Kapolcs 2018 kompozíció és a feldolgozott Come together csak tovább mélyítették ámulatomat. Imádtam ott lenni és a részévé válni ennek a kivételes felállásnak. A nagyszerű énekesek, kiváló zenészek, és a lelkes, befogadó közönség olyan atmoszférát teremtett, amiről nehezen tudtam csak lecsatlakozni. Dúdolgatva hagytam ott a ráadás számot, mert nem szerettem volna kihagyni a dot. Consla fellépését sem Vigántpetenden. Szerencsémre épp jött egy Csigabusz, így elértem a kezdést. A műsor érdekessége számomra, hogy a zenei aláfestést Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint adta. Ők is siettek a Quartet után, hogy időben átérjenek. Nekik annyi volt a könnyebbség, hogy ők autóval mentek. Nagyon jó volt a Tell her című albumuk dalait új értelmezésben, táncszínházi keretek között hallani. Mivel nekem már ezeknek a daloknak volt egy érzelmi előéletük, eleinte rá akartam erőszakolni korábbi érzéseimet a látottakra. Akkor kezdtem el igazán, szerves egységként élvezni az előadást, amikor ezt sikerült elengednem. A gubanc ugyan a színpadon körtánccá szelídült, bennem azért maradt jó pár kérdés. Éjfél után már nem tudtam elkülöníteni magamban az egyes események lenyomatát, így „rohantam haza pihenni”.

27. Művészetek Völgye - Péntek 2. rész (2017.07.28.)

Firebirds - Twin alike, Shai Maestro Trio, Gyémánt Bálint Trio, Golan

            A Csigabusz végül befutott Vigántpetendre, de mire odaértünk csak olyan helyet sikerült találnunk magunknak, ahonnan nem láttunk mást, mint a cirkuszi sátor tartóoszlopait. Egyikünk sem értette miért így alakították ki a nézőteret, hogy a nézők egy része ne lásson szinte semmit, de végül szerencsénk lett. Az előadás első harmadánál ugyanis pont a mi sorunkban felszabadultak helyek, amikre azonnal le is csaptunk. A Twin alike (Firebirds) című produkciót tekintettük meg. Nekem úgy tűnt nagyon lassan indult el a történet, persze amíg nem láttam a színpadból túl sok mindent, hogyan is indulhatott volna. A történések színtere az emberi lélek volt, amibe egy ikerpár bonyolult kapcsolatán keresztül nyerhettünk betekintést, akik életükben először tapasztalhatták meg a személyes szabadságot. Az ikrek egymáshoz való viszonyában egyetemes emberi érzelmek jelentek meg, amik szinte minden kapcsolat dinamikájában megjelenhetnek. Így a darabban mindenki megtalálhatta azt a kapcsolatát, amivel azonosulni is tudott. A képi világ, és az akrobatikus cirkuszi elemek harmonikusan építették fel az érzések széles, és nem ritkán szélsőséges skáláját. Az egyedi hangzás pedig adott egy olyan csendességet, amivel mindez befogadhatóvá vált. Nem volt más dolgunk, mint hagynunk magunkat, hogy magunkra ismerjünk egy-egy szituációban. Aki átadta magát az érzéseinek, a darab segítségével eljuthatott saját maga, és egy másik ember elfogadásáig, aminél talán nem is kívánhatunk többet.

Firebirds - Twin alike

            Mivel a Csigabuszra hiába várakoztunk, stoppal jutottunk vissza Kapolcsra. Mondjuk nem egy nagy távolság a két település, de még messze volt a hajnal, így nem meríthettük ki az energiaforrásainkat. Sokáig tanakodtunk azon ki mit szeretne megnézni az este folyamán. Végül eredeti terveimnek megfelelően Harcsa Veronika udvara felé vettem az irányt. Még sikerült elkapnom a végét a Shai Maestro Trio koncertjének, ami annyira tetszett, hogy vettem tőlük egy albumot. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a formáció olyan vad jazzt játszik, amit én nem tudok átérezni, és élvezni. Tévedtem. Az utolsó néhány számukat teljes beleéléssel hallgattam végig, s boldogan mentem személyesen is kifejezni köszönetemet ezért a nagyszerű élményért. Azóta megfogadtam, hogy jövőre, ha sikerül ismét beköltöznöm a völgybe, megpróbálok előzetesen jobban informálódni a fellépőkről. Idén igyekeztem olyan produkciókat választani, amiket Szegeden nem kapok meg ilyen felállásban. Így történt, hogy Szabó Balázs Bandája helyett a Gyémánt Bálint Trio lemezbemutató koncertjén maradtam, melyen Shai Maestro is fellépett.

Shai Maestro

Shai Maestro Trio - The stone skipper

            A Gyémánt Bálint Trio járt már Szegeden a Jazz kocsmában, azon a koncerten is ott voltam. Shai Maestro, és a Kata Borház udvara azonban olyan plusz fűszert adtak az amúgy is ízletes egységhez, ami nem található meg sehol máshol a világon. Kicsit tartottam a lemeztől, hogy számomra esetleg „túl jazzes” lesz, de első hallgatásra megszerettem. A cd-t ugyan extrém nehezen sikerült kiszabadítanom a szép kialakítású tokjából, de a türelmemért cserébe ezzel a zeneiséggel úgy érzem nagy ajándékot kaptam. A bemutatkozó album, melynek címe True Listener, bennem igaz hallgatóra talált, mindig más részek szépségeire, érdekességeire, váratlanságaira csodálkozok rá. A dallamos kompozíciók, és a szólamok, hangszerek, zenészek közötti valódi párbeszédek szinte látni engedik a hangokat, melyek ezáltal tartalmas belső utazásra csalogatják a hallgatókat.

Gyémánt Bálint Trio

Gyémánt Bálint Trio - True Listener

            A nap még egy további meglepetést tartogatott számomra. A Golan zenekar elektronikus, egyedi látványvilággal kialakított koncertje ott marasztalt még hajnalig a Harcsa Veronika Udvarban. Bevallom őket sem ismertem előzőleg, de az első néhány taktussal azonnal meggyőztek a srácok. Alapvetően szeretem az igényes, és változatos elektronikus zenét, s ebben az idősávban kimondottan jól esett már egy kicsit mozogni. Arról nem is beszélve, hogy végre találkozhattam élőben a hang drum ütőhangszerrel. A hangok, és a színpad melletti fa levelein keresztül átszűrődött fények, misztikus jelleggel ruházták fel az éjszakát. Hallgattam volna még tovább is őket. Rövidnek tűnt a koncert, mert túl jól éreztem magam. Hajnali kettő óra körül szálltam fel a zsúfolásig telt Csigabuszra. A néhány percnyi út Dörögd irányába, szinte egyetlen józanként, számomra felért egy rémálommal. Szerencsére az 5 nap alatt talán ez volt az egyedüli nagyobb kellemetlen élményem.  A sok jó programmal, érzésekkel, gondolatokkal telítve hamar elaludtam. Szombaton ismét jó napra virradtam. A koncertekről a videós összeállítást a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.