28. Művészetek Völgye - Szerda (2018.07.25.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Philippe de Chalendar, Borbély-Dresch Quartet, Palya Bea, Minka

            Szerda reggel összecsomagoltam, kifizettem a szállást, és átgurítottam a bőröndöm Monostorapáti egyik végéből a másikba. A főút forgalmas, járda a fél faluban nincs, árnyékot adó fák sem nagyon nőttek az út mentén. Mire megtettem a közel 10 perces távot, teljesen leizzadtam. Izgultam milyen helyre csöppenek, kik lesznek a házigazdáim, milyen lesz a szobám, lesznek-e ott még mások is. Aggodalmam ebben az esetben is teljesen alaptalannak bizonyult, kedves, vendégszerető emberek fogadtak. Háromágyas szobám elfoglalása után, elpilledve ledőltem. Olvastam Baricco Tengeróceánját, majd böngésztem tovább a műsorfüzetet.

            Dél körül ültem fel a Csigabuszra, így kényelmesen elértem az interaktív énekes workshopot a Harcsa Veronika Udvarban. A workshop vendége ezúttal Lackfi János költő volt. Elég messze ültem le a színpadtól az árnyékot nyújtó fák alá. Nagyon melegem volt. A flashmob-ot vártam, a tavalyi zümmögő kórus emléke mély érzéseket keltett életre bennem. Sokan voltak kíváncsiak erre a workshopra, talán ekkor voltak a legtöbben azon alkalmak során, melyeken én is jelen voltam. Nekem a szövegek idén sem tetszettek annyira, de ezt a közös éneklés élményéért ismét félre tudtam tenni magamban. Mint csigaház a csigát, Kapolcs visszavár - hangzott John Lennon Imagine című számának kapolcsi feldolgozása a flashmob alatt a kőhídnál. Huo-huo-huo-u.

Flashmob Harcsa Veronikával és Lackfi Jánossal

            Ideje volt ebéd után néznem. Találtam egy helyet, ahol tárkonyos sertésragu levest is árultak, citrommal. Ugyan sokat kellett várnom, de megérte, ízletes és laktató volt az étel. Utána jól esett sétára indulni, belesni az udvarokba, s megnézni a kiállításokat.

            Később behúzódtam hűsölni a templomba, ahol Philippe de Chalendar csellóművész egy Bach szvittet adott elő. A darab közben kivetített képek is segítették a mű felépítésének értelmezését. Számomra túl komoly volt Bach, mégsem vágytam máshol lenni. Lehunyt szemmel élveztem a cselló öblös hangjait.

            Aztán Dörögdnek indultam. A Csigabusz zsúfolásig megtelt. Voltak, akik egymás ölében ültek, mert másként már nem lett volna hely. A dombra alig bírt felkapaszkodni velünk a járat, aztán meglehetősen égett szag lett a belső térben. Mikor végre megérkeztünk, tapsoltunk, ahogyan a repülőgépeken szokás. A Borbély-Dresch Quartet koncertjére igyekeztem a Fonó Udvarba, ahol találkoztam egy barátnőmmel, akit már rég nem láttam. Bemutatott egy ismerősének, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a drámapedagógiai foglalkozásokról. Kedvet is kaptam hozzá. Jól elbeszélgettük az időt. Palya Bea koncertjének közepén indultunk tovább, ki-ki a maga útjára.

Borbély-Dresch Quartet

            Sajnos a Harcsa Veronika Udvarban, az éjféli ütemben, a Minka még 40 perccel éjfél után sem kezdődött el. A foszlányok (verssorok elektronikus köntösben), amiket a beállás során hallottam Pátkai Rozina énekesnőtől, ugyan nekem valóak voltak, de nem maradhattam tovább. A Csigabusz Apáti felé csak óránként járt.

            A nap még tartogatott egy örvendetes dolgot a számomra. Harcsa Veronika szerzett nekem egy limitált kiadású magnó kazettát, ami a Völgyhimnuszt tartalmazza. Nagyon boldog voltam, mert azóta fájt a szívem érte, amióta megláttam a kezében egy fényképen a sajtótájékoztatót követően. Ezúton is köszönöm neki még egyszer!

27. Művészetek Völgye - Szombat (2017.07.29.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Modern Art Orchestra, Bartók Béla, Tint'íz Band, Nouvelle Vague

        Szombaton a felkelő nap első sugarai, és a környékbeli kutyák ugatása jóval hat óra előtt felébresztettek. Tekintve, hogy hajnali kettő után értem vissza a szállásunkra ez az ébresztés nem esett túl jól. Szerencsére az aznapi programok hamar feledtették velem fáradtságom. Délelőtt még pihentem. Tervezgettem hová menjek, mit nézzek feltétlenül meg, hogy osszam be az időmet, és az energiámat.

Aztán délben ismét kedvenc udvarom, a Harcsa Veronika Udvar felé vettem az irányt. A Csigabusz késése miatt azonban elkéstem az interaktív énekes workshopról, melynek most Lackfi János költő volt a vendége. Leültem az árnyékba, a fák alá, ahonnan igaz, hogy nem láttam semmit, de mivel most volt mikrofon, legalább a fülemmel követni tudtam az eseményeket. Szemfüles padtársaimnak sikerült szerezniük a néhány kinyomtatott verses papírból egy példányt, így aktívan be tudtunk kapcsolódni az éneklésbe. Mondjuk a versek nem voltak túl bonyolultak, így hamar meg is lehetett őket tanulni. A „feladatunk” az volt, hogy zenésítsük meg Lackfi Jánosnak a vendégségbe hozott verseit, aztán adjuk neki elő. Mi már felkészültünk a produkcióra, csak a vendégünk nem volt sehol. Veronikának pedig támadt egy nagyon jó ötlete, menjünk mi, a kórus, a Kaláka Udvar irányába, lepjük meg őket. Azonnal felpattantam az árnyékból, és a zümmögő folyammal tartottam. A hangrezgések, és az egész ötlet spontaneitása gyermeki örömmel töltöttek el. Még félúton sem tartottunk, amikor összefutottunk vendégünkkel. S ott helyben, az egyik kapolcsi kőhíd lábánál adtuk elő a produkciónkat. Még egy új vers is született a találkozásról, a kapolcsi nagy találkozásokról.

Csigák, házak, manók

A workshop után sétáltam egyet, elnézelődtem a sok szép kézműves portéka között, de hamar visszatértem kedvenc udvarom árnyékot nyújtó fái alá. A Modern Art Orchestra tartott épp hangbeállást a színpadon, és megállapítottam, hogy izgalmas előadásnak lehetek tanúja, ha az udvarban maradok. Bartók Béla korábban is okozott nekem meglepetést a völgyben, akkor Szokolay Dongó Balázs tolmácsolásában. Most a Modern Art Orchestra koncertje volt olyan élmény számomra, amit még sokáig emlegetni fogok. Egy szám erejéig Harcsa Veronika is fellépett velük. Sosem gondoltam volna, hogy Bartók Béla zenéje kapcsán egyszer a bálnákra fogok asszociálni. Nagyon megindító volt.

Modern Art Orchestra Harcsa Veronikával

A koncert után a vásári forgatagban telt az időm az udvar következő programjáig. Aztán későn érkeztem vissza Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint duó koncertjére, így elég rossz helyet találtam csak magamnak. Rengetegen voltak kíváncsiak rájuk. Próbáltam átadni magam a zenének, mivel látni nem sokat láttam belőlük, de kényelmetlen helyem következtében most a jó érzések elmaradtak. Nem a kedvező helyezkedésről voltam híres ezen a fesztiválon.

A következő programot ismét vakon választottam, de ezen a fesztiválon nagyon melléfogni nem lehet. Útban a Panoráma Színpad felé betértem a Folk Udvarba, ahol fergeteges buliba keveredtem. A Tint’íz Band jó kedve, és a cigány népzenei ritmusok szinte mindenkinek táncot plántáltak a lábába. Egy rövid videó felvételt leszámítva én sem maradtam mozdulatlan. Táncoltam volna még, de kíváncsiságom tovább hajtott a Panoráma Színpad irányába, ahol a Nouvelle Vague lépett fel.

Tint'íz Band

Az első meglepetés akkor ért, amikor megállapítottam, hogy kevesebben vannak a nézőtéren, mint a Vad Fruttik koncertjén. Bea bement a sűrűjébe, én maradtam hátul, aztán az első néhány szám után Bea is csatlakozott hozzám. Sokszor hallgatom otthon fotelból a Nouvelle Vague-t, de el sem tudtam képzelni hogyan fogom érezni magam egy élő koncertjükön. Bevallom kicsit csalódtam. Úgy véltem, hogy elveszett az a finom, pszichedelikus zene abban a nagy térben. Az élő zene nem adott egy plusz többletet az otthoni fotel varázsához. Viszont becsültem bennük, hogy amikor teljesen elment az áram a színpadon feltalálták magukat, és rögtönöztek nekünk egy dob szólót. Ez a koncert élmény olyan lett, amilyen. Ettől még szeretem ezt a zenekart, és továbbra is utazok velük a fotelból. 

Nouvelle Vague

A szombati napom videós összefoglalását a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.