Balaton Method /kétlemezes DVD, 2018/

Egyik nap a múlt héten nagy meglepetés ért. Piros masnival átkötve Szimler Bálint és Rév Marcell filmjét, a kétlemezes Balaton Methodot kaptam ajándékba. Az egy az egyben közösségi finanszírozású zenei film ugyan 2015-ös, de még nem láttam. Néhány alkalommal levetítették a Belvárosi Moziban, de sajnos akkor nem tudtam elmenni megnézni. A DVD-t idén februárban adták ki, s csak néhány helyen lehet kapni az országban. Amikor előbújt a csomagolásból szinte ujjongtam.

A tok maga is egy kisebb remekmű, jó kézbe venni, elidőzni rajta. Azonnal próbáltam beazonosítani az elülső külső borítón levő énekeseket, zenészeket. Harcsa Veronikát találtam meg először, mondjuk csalás, mert tudtam neki ott kell lennie, hisz a Bin-Jip zenekar Heavy c. száma megtalálható a filmben. Annak idején a közösségi oldalán posztolt róla a zenekar, és Veronika is. A többiek közül sokan okoztak fejtörést, mert hiába a minőségi zene, minden hazai együttest én sem ismerhetek, követhetek. A lemezek felületén található balatoni hangulatokat megidéző rajzok valamiért Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen c. mesejátékát juttatták eszembe. Ahhoz is jó emlékeim kötődnek.

A filmben közel húsz magyar zenekar (Elefánt, Fran Palermo, Hó Márton és a Jégkorszak, Akkezdet Phiai & Amoeba, Jónás Vera Experiment, Grand Mexican Warlock, Kamikaze Scotsmen, Bin-Jip, Dirty Flow Club, Subscribe, Quimby, Middlemist Red, Punnany Massif, Mindenkinek megvan a maga története (Egyed Péter), Napra, W.H., Soerii & Poolek, Bajdázó), valamint több száz további zenei partner összefogása révén tehetünk egy közel másfél órás audiovizuális utazást a Balaton körül. Minden zenekar egy számot ad elő, különböző ismert, és kevésbé ismert balatoni helyszíneken. Sok dalt külön erre az alkalomra írtak, vagy hangszereltek át. Első megtekintés után beleszerettem a filmbe, s úgy gondoltam írnom kell róla, mert a környezetemben is méltatlanul kevesen ismerik. Egy-egy klip önmagában is minden fórumon megállná a helyét, de így a Balaton festői környezetével, és életképeivel összefűzve a film méltó példája annak, hogy kreatív emberek összefogásával milyen magas színvonalú dolgokat lehet létrehozni. Nemcsak az egyedi ötletek zseniálisak benne. A sokszor meghökkentő, nem szokványos, de mindenképpen hangulatkeltő képi világ mellett még a hangmérnöki munkát is kiemelném. A spontán alakult, és a filmbe belevágott kisebb epizód jelenetek is kiválóan élnek együtt a film egészével. Egyszerre látunk eredményt, és egy alkotói folyamatot, ami ehhez a kimagasló eredményhez vezet.

Hosszú lenne a bejegyzés, ha az összes zenekar klipjét szubjektíven kielemezném, ezért inkább csak szemezgetek közülük. A már említett Bin-Jip anyag például egy kompon lett felvéve a Balaton közepén. A kompot befordították a lemenő nap előterének. A zenekart a Talamba Ütőegyüttes kíséri, a komppal átkelő különböző régebbi típusú autókon (pl. Wartburg, Polski Fiat) dobolva, ki-ki a maga egyéniségének, avagy kedvének és a koncepciónak megfelelően. A Bin-Jip zenekar klipjét Hajnal István és Deák Tamás Reszket a Hold a tó vízén c. szerzeménye vezeti át a Kamikaze Scotsmen Das Land c. száma után. Ezeket számomra elsősorban a Művészetek Völgye Fesztivál köti össze. A Das Land c. számot ugyanis egy Kapolcshoz közeli erdőben vették fel, a Reszket a Hold a tó vízén dallama pedig egy a fesztiválról látásból ismert férfi előadásában hangzik el. Ugyanakkor Harcsa Veronika néhány éve a jazz udvar házigazdája a Művészetek Völgyében, ahol két éve a Bin-Jip zenekar koncertjén az első sorban gyűjtöttem az élményeket.

Aki követte a blogom beszámolóját a tavalyi Művészetek Völgye Fesztiválról, az most biztosan nem lepődik meg azon, ha a W.H. zenekart hozom fel másodjára. Shakespeare egyik szonettjét (Where art thou, Muse ) akkor Sena, Németh Jucival és Harcsa Veronikával együtt adta elő, a filmben a Bajza Utcai Általános Iskola gyerekei kísérik. A gyerekek előbb elszavalják egy katonai sátorban magyarul a szonettet, majd elhangzik maga a dal eredeti nyelven. A fényváltások technikai értelemben kimondottan bonyolultak ebben a klipben. A kinti, kerti jelenetek látványa ismét a Művészetek Völgyét juttatta eszembe, amikor a Golan koncertjén egy fán keresztül szűrve hozzám érkező fényhatások teljesen elvarázsoltak a hangfürdőzés közben. A werk filmben a gyerekek arról beszélgettek, hogy milyen izgalmas lenne, ha hirtelen megjelennének a forgatási helyszín házigazdái, akik mit sem tudtak az egész felvételről. A valóságban persze az egyik stáb tag nyaralójában voltak, de ez a gyermeki fantázia nekem hozzáadott még egy jelentés réteget a klip sejtelmes világához.

Sokat tudnék még írni az egyes klipekről, főleg, hogy megnéztem az extrákat is. Az első DVD tartalmazza az alkotói és hangmérnöki audiokommentárokat, a második a werk felvételeket, és a vágatlan videókat. Mindegyik klip számos meglepetést tartalmazó külön kis világ, amik együttese egy jól működő mini univerzumot hoz létre. Néhányatokban talán felmerülhet a kérdés, hogy ennyi különböző zenei anyag, és megközelítési mód hogyan állhat össze egy egységes egésszé. A válasz a Balatonnak, és magának a zenének a természetében rejlik. Szinte mindenkinek jelentenek valamit.

Szász Attila, Köbli Norbert: Félvilág /DVD, gyűjtői kiadás, 2016/

Tudom, kicsit eltűntem. Készülnek a bejegyzések, csak némileg lassabb ütemben, mint eddig. Filmről még nem írtam, de ez úgy érzem kötelező darab. Valamiért mindig lemaradtam, akár a moziban adták, akár a tévében, pedig a plakátja és az előzetese alapján elég korán eldöntöttem, hogy ezt a filmet nekem mindenképpen látnom kell. Nagy örömömre szolgált, mikor megtudtam, hogy tavaly november végén kiadták dvd-n. Nem sokat hezitáltam azon, hogy megvegyem-e.

A film egy megtörtént eseményre épül, de merőben elszakad attól, hogy pusztán egy valós történés átültetése legyen a mozgókép világába. Mágnás Elza, a kurtizán, élete és halála már több, mint 100 éve foglalkoztatja az embereket. 1914 januárjában, egy fonott utazókosárban találtak rá holtestére kocsisok a Duna partján. Kóbori Rózsi, Elza egykori házvezetőnője, és annak szeretője Nick Gusztáv követték el a gyilkosságot. A film Mágnás Elza (Kovács Patrícia) utolsó 4 napját követi végig, s ott kezdődik, ahol számára a történet már rég véget ért, azaz az utazókosárral. A drámai kezdet, vagyis a vég, nem szolgál sok meglepetéssel, hisz Mágnás Elza halálának történetét majdnem mindenki ismeri, mégis erős hangulatteremtő hatása van. Imádtam a kezdő képsorokat, a kosár csobbanását majd sodródását a Dunában, azon a ködös reggelen. Még akkor is, ha a kosár valójában, a forgatás során, egy medencébe csobbant bele és nem a Dunába... S köd is csak digitálisan keletkezett... Én elhittem mindent nekik onnantól kezdve.

A központi kérdés a Mágnás Elza ügyben már messze nem az, mint egykoron volt, azaz, hogy ki a gyilkos. A film arra próbál választ találni, hogy hogyan válik valaki gyilkossá napok leforgása alatt. Megmondom őszintén, hogy olyan zseniálisan van felépítve a film, hogy annak ellenére, hogy ismertem a gyilkos kilétét, nem nyugodtam meg addig, amíg nem láttam meg az arcát. Merthogy gyakorlatilag másnak is lett volna indítéka bőven. Max Schmidtnek (Kulka János) vagy akár Szebeni Katónak (Döbrösi Laura) is, és egy filmben bármi előfordulhat. Max Schmidt korának egyik legnagyobb bútorgyárosa volt, lakást bérelt Elzának Budán, ellátta ruhákkal és ékszerekkel, valamint tanítatta is. Kató alakja azonban kitalált, ő tehát fiktív, de teljes értékű szereplője a történetnek. Sőt, ha egy filmnek az a főhőse, aki a legtöbbet tanulhat az események tükrében, akkor ő a főhős. Bennem Kató elsőre csak a film végére érkezett meg, akkor kezdett igazán érdekelni a személyisége, a motivációja és a választásai. Másodszori nekifutásra azonban már sikerült a helyére tennem a karakterét. Nélküle nem rajzolódott volna ki ilyen pontosan az a bonyolult kapcsolatrendszer, ami a film szereplőit jellemzi. Sok olyan párbeszéd vagy inkább monológ találja meg, ami árnyalja Kóbori Rózsi (Gryllus Dorka) és Mágnás Elza érzelmi drámáját, belső konfliktusait. Azon túl, hogy Kató szerintem a filmbe helyezett néző szerepét is betölti, fontos önismereti utat is bejár. Mikor megérkezik Elzáékhoz cselédnek, még naiv és tapasztalatlan. Aztán számos oldalról kísértések érik, ő valahogy mégis megőrzi belső tartását, s döntéseivel nem megy a személyiségével szembe. Magáévá teszi az önérzet és a méltóság „parancsát”. Döbrösi Laurát a sorozat rajongók a Társas Játékból, az Aranyéletből, és az Egynyári kalandból ismerhetik. Az extrákban elárulja, hogy az évek múlásával kipróbálná magát Elza és Rózsi szerepében is.

            Rózsi a filmben felteszi egész életét Elzára, benne él, vagy általa, ezért érzelmileg nagyon kiszolgáltatott. Annak ellenére, hogy rendkívül keménynek mutatja magát, belül forrong. Szinte szerelemmel kötődik Elzához, vagy ahhoz az élethez, amit ő képvisel. Vágyik az életére, de kezdetben még nem a halála által. Szeretet és irigység uralja a lelkét, majd megjelenik benne Kató képében a féltékenység is. Meg a félelem, hogy mindent elveszíthet. Ráadásul szembe kell néznie saját félvilági múltjával, és ehhez a hitétől várja a segítséget, majd későbbi tettéért pedig a feloldozást. Nap, mint nap szembesülni kell azzal, hogy neki nem sikerült az, ami Elzának. Kettőjük kapcsolata végig vékony jégen táncol, ráadásul olyan szenvedélyesen, hogy nem csoda, hogy végül beszakadnak.

Mert mi is az Elzaság titka? Hiszen olyan korban vagyunk, ahol a férfiak zöme szeretőt tart, miközben feleségeik erkölcse megkérdőjelezhetetlen. Elza élete vonzó és taszító egyszerre. Pénzes férfiak tartották el, amíg Max Schmidt elé nem sodorta az élet, akinek majdnem a végzete lett. Kettőjük viszonya is viharos, testi függőségük kikezdhetetlen. Elzának azonban úgy tűnik semmi nem elég, de hogy mikor épp ki uralkodik kin, az percről percre változik. Az emberi játszmák széles köre tárul fel előttünk. Az önérzet és méltóság „parancsába” itt már erőteljesen beleszól a pénz kérdése is. A pénz azonban nem minden, mert hiába a sok drága holmi, ha például a kapcsolatot nem lehet nyilvánosan felvállalni. Egy olyan nőnek, mint Elza ez a lakás így maga a börtön. Nem csoda hát, ha a maga eszközeivel megpróbál belőle kiszabadulni. Ráadásul egy olyan nőnek, akinek a teste a temploma, még nehezebb szembenéznie az öregedéssel. Drámai, amikor rádöbben, hogy a teste cserbenhagyta, s hogy már hiába él benne Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz képe. S elképesztő a párhuzam, amire asszociálunk a végén, hogy Rózsi járja Jeanne d’Arc útját.

Az extrákból kiderül, hogy a filmet 19 nap alatt forgatták. Minden egyes részletét pontosan megtervezték a korhűség és a hitelesség jegyében. Ami érdekes még benne az a zene, ami viszont meglehetősen modern, klasszikus elemekkel vegyítve. Legalább olyan jól működik együtt a történettel, mint a kamera plánok. Mivel a film zömében a mély érzelmekre helyezi a hangsúlyt, a közeli felvételek dominálnak, amiket nagyon szerettem. Az arcok, a nézések maximálisan közvetítették azt az üzenetet, hogy mennyire kiszolgáltatottak tudunk lenni. S a film elmeséli, hogy ezt mennyire különböző módon tudjuk megélni, és milyen módszereink vannak a túlélésre. S miről mesél még ezen felül? Az érzelmek sokszínűségéről, főleg a szerelem és a szeretet formai sokféleségéről.

(A bejegyzéshez mellékelt kép csak illusztráció.)