28. Művészetek Völgye - Szombat (2018.07.28.)

Christine Bertocchi és Guillaume Orti, Jazzation, EtnoRom, D.U.O., Elektro Guzzi, Helen

            Nem bírtam rászánni magam a hazautazásra, így maradtam még egy napot. Csak az 5 napos rugalmas bérletem alkalmai fogytak el, de a helyszíni napijegyet sem tartottam drágának, ahhoz képest, hogy mennyi fantasztikus program közül választhattam.

            Jóval 9 óra után sikerült kimásznom az ágyból, ez volt a negatív rekord a héten, de nem siettem sehová. Felhős, kellemesen hűvös napra ébredtem, hajnalban esett az eső. Végre előkerült a hosszú nadrág is a bőröndből.

Ismét a Harcsa Veronika Udvarban indítottam a napot. Az interaktív énekes workshopot most Christine Bertocchi és Guillaume Orti vezette. Hamarosan előbújt a nap a felhők közül, így a hosszú nadrág viselete végül nagyon rossz választásnak bizonyult. Szerettem ezeket a workshopokat, mert bár voltak áthallások bennük, mindegyiknek megvolt a maga üteme, lüktetése, varázsa. A közös hangok erdeje hozzáadott minden napomhoz egy olyan esszenciát, amiből nehezebb pillanataimban építkezni tudtam. Palya Bea szavai is sokszor eszembe jutottak, mikor elbizonytalanodtam. Ő azt mondta, énekelni mindenki tud, csak ki kell nyitnunk a szánkat. Igen ám, de a hangok mozgással társítva már összetettebb agyi koordinációt igényeltek. Hiába koncentráltam, vagy énekeltem, vagy mozogtam, a kettőt együtt csak a legritkább esetben tudtam végrehajtani. Ennek ellenére jól éreztem magam, tetszett a dal is, amit tanítottak. Azt kívántam, soha ne halványuljanak bennem később ezeknek a közös énekléseknek az emlékei. Hogy a dalok, hangok kísérjenek majd el végig az utamon.

Interaktív énekes workshop Christine Bertocchival és Guillaume Ortival

A workshop után úgy döntöttem ideje megszabadulnom a hosszú nadrágtól, és a hőség elől elmenekültem a dörögdi szállásra. Csak 4 óra körül mentem vissza Kapolcsra, illetve mentem volna, ha felférek a Csigabuszra. Hosszú várakozást követően szemfülesen csatlakoztam két stoppoló lányhoz, így végül lett fuvarunk. Ugyan elég messze tett ki minket az autós, Kapolcs határában, de még így is gyorsabban beértünk, mint a következő busz, ami csak akkor jött velünk szembe, mikor már bent voltunk a faluban. Rengetegen voltak Kapolcson, az akciókamerámmal fel is vettem a hömpölygő tömeget. Majdnem háromszor annyi idő alatt értem el a Harcsa Veronika Udvarhoz, mint a fesztivál többi napjain. A Jazzation koncertjét, a fesztivál számomra hatodik napján már az esőkabátomon fekve éltem át. Eszem ágában sem volt elhagyni a helyszínt, amíg meg nem hallottam, hogy kezdődik a Muharay Udvarban az EtnoRom zenekar műsora. Pillanatok alatt olyan táncos mulatságba keveredtem, amihez belső indíttatásból muszáj volt csatlakoznom. A tánc a tűző napon azonban kevesebb, mint fél óra alatt lemerített. Hamarosan ismét a templomban találtam magam, behúzódtam hűsölni. Déli ismerőseim, Christine Bertocchi és Guillaume Orti D.U.O. nevű formációja fogadott. A műsor különlegességét az adta, hogy nem statikus volt, hanem a fellépők kihasználták a rendelkezésükre álló teret, azaz bejárták az egész templomot. A hangzást így nemcsak játékuk, hanem a tér lokális akusztikus sajátosságai is erősen befolyásolták. Néha még a hideg is kirázott, jó értelemben véve, az élménytől.

EtnoRom

A templomból vacsorázni mentem. Sokat bolyongtam, de a Szilvi kedvence (saláta, sült krumpli, grillezett csirkemell) végül kárpótolt a sok tekergésért és várakozásért. Utána a Folk Udvarban Szalóki Ági koncertjébe szerettem volna belehallgatni, de még csak beálltak mikor odaértem, ezért ismét átsétáltam Kapolcs másik végébe. Nem tudtam az Elektro Guzzival mire vállalkozok, de kellemes meglepetés ért általuk. Az éjszakában a ritmusok arra késztettek, hogy a túlélő hátizsákomtól megszabadulva beálljak a táncolók közé. Sajnáltam, amikor vége lett. Tudtam, hogy egyre közelebb kerülök fizikailag a szegedi hazaúthoz, de szerettem volna még tovább nyújtani az ottlét otthonos érzését, így az Éjféli ütemre is maradtam a Harcsa Veronika Udvarban. A Helen bizonyos szempontból éles váltás volt az Elektro Guzzihoz viszonyítva. Nem volt rossz, sőt, de táncolhatóbb produkcióra vágytam volna. Érezni akartam még tovább és tovább, hogy összefonódtam a völggyel, hogy egy szív és lélek vagyunk. Aztán már csak el szerettem volna búcsúzni, a jövőbeli viszontlátás reményében. Végül hajnali kettőkor értem vissza a szállásra.

Elektro Guzzi

Vasárnap még logikai játékokat vásároltam a hosszú buszút előtt. Volt egy árus, aki nagyon szépen kivitelezett, fából készített logikai játékokat árult. Egész héten kerülgettem, nézegettem a termékeit, végül csak rászántam magam, és közelebb mentem. Az arab tangramnak örültem a legjobban.

Összességében az idei év hat kulturálisan legtartalmasabb, legszínesebb, legértékesebb, legmeghatározóbb napját éltem át a fesztiválon. Olyan élményekkel gazdagodtam, amiket nem csak átélni öröm, hanem jó lesz visszaemlékezni rájuk. Most viszlát 28. Művészetek Völgye! Remélem jövőre is találkozunk!

28. Művészetek Völgye - Csütörtök (2018.07.26.)

Interaktív énekes workshop Subicz Gáborral, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Harcsa Veronika és Razvaljaeva Anasztázia, Szirtes Edina Mókus, Asian Dub Foundation, Qualitons

Reggel korán ébredtem, házigazdáim kávéval kedveskedtek. Beszélgettünk kicsit. Elmeséltem eddigi Völgy élményeimet, tapasztalataim egy részét, majd visszavonultam erőt gyűjteni, mert nem sokat aludtam az elmúlt néhány napban. 11 órakor már a Csigabuszról szemléltem a tájat. Mikor leszálltam Kapolcson, megállapítottam, hogy ma sem fogok fázni. A meleg miatt majdnem meggondoltam magam az interaktív énekes workshopot illetően, de végül mégiscsak a Harcsa Veronika Udvar felé vettem az irányt.

A workshop vendége Subicz Gábor volt. Gyorstalpaló hangtani ismeretekben részesültünk általa. Beszélt a hangközökről, a hangszínről, és a hangnemekről. Megtudtam, hogy a madarak dúrban csicseregnek, és hogy a moll hangsor a szomorúak kiváltsága. Kitartottunk hangokat, figyeltünk azok felhangjaira. Érdekes volt. Sokat tanultam ez alatt az egy óra alatt.

            Fél kettő és három óra között elvegyültem a forgatagban, sétáltam, élveztem a nyüzsgést, figyeltem az embereket. Ettem egy pálcikás jégkrémet, és ittam egy energiaitalt. Nem voltam éhes a hőségtől. Három órakor becsámborogtam mesét hallgatni a Folk Udvarba, de olyan melegem volt, hogy hamarosan beültem a templomba komolyzenét hallgatni. A Liszt Ferenc Kamarazenekar még próbált amikor odaértem, de nem unatkoztam a várakozás során, egy hölgy megismertetett a zenekar munkásságával. A koncert idejére teljesen megtelt a templom. Vivaldi, Grieg, Csajkovszkij, Bhrams darabok is elhangzottak. Az első percétől az utolsóig élveztem az előadást, ezért eldöntöttem, hogy este kimegyek Dörögdre a kamarazenekar és Szirtes Edina Mókus közös fellépésére. Többek között ezért is szeretem nagyon a Völgyet. Hogy olyan együttműködések jönnek létre, amikre máskor sem idő, sem tér nem nyílik. Tanúi lehetünk olyan produkciók születésének, és kibontakozásának, amik majd bennünk élnek tovább. Kihagyhatatlan élmények, kivételes művészi találkozások, az élet legfinomabb fűszerei.

            Volt még egy kis időm a következő komolyzenei koncertig, így a mindig jó hangulatú Muharay Udvarba látogattam, mert ez esett a legközelebb a templomhoz. Ha minden igaz, akkor kapuvári és vitnyédi táncosok hagyományőrző programjába csöppentem bele. Sok vidám ember ropta a táncot, a seprűs táncokon kimondottan jót mulattam. Látványos volt, változatos, minden tiszteletem a táncosoké, akik abban a nagy hőségben, népviseletben is jó kedéllyel táncolták végig a műsort.

Hagyományőrző táncosok

            Razvaljaeva Anasztázia hárfaművész, és Harcsa Veronika Debussy estjét nagy izgalommal vártam. Reméltem, hogy a Zeneakadémiai koncert után Kapolcson is elragadnak az érzelmek. A templom második padsorába ültem le, gondoltam bepótolom a látványt is, ami a Zeneakadémián nem adatott meg. Ezúttal a hárfától nem láttam a kivetített szöveget, de nem is nagyon hiányoltam, mert még élénken éltek bennem a búzatáblák és a bárányok. Hagytam hadd asszociáljak arra, amit az elmém elém tár. A koncert végén új dalok is elhangzottak, ott és akkor először a kapolcsi templomban. Ezek az élmények nagyjából egy hónapra is elegendőek lettek volna, de a koncert végén buszra szálltam, és megkerestem Dörögdön a Nemzeti Szín-Tért.

Razvaljaeva Anasztázia és Harcsa Veronika

            Kicsit már hűvös volt mire odaértem. Ragyogott a telihold, kivilágította a teret, és álomszerű állapotba ringatott, amiben könnyű volt Szirtes Edina Mókus és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös koncertjének befogadása. Elég távol álltam meg a színpadtól, hogy tudjak készíteni egy-két rövidebb felvételt, de így is úgy éreztem csak ki kéne nyújtani a karom és enyém lenne a világ. Ebben az állapotban leledztem, amikor láttam a messzeségben, hogy jön egy Csigabusz, így elindultam a megállóba. Be szerettem volna érni az Asian Dub Foundation koncertjére a Panoráma Színpadhoz. Az Anima Sound Systemmel való közös számukra, az Elég voltra, végtelenítve táncoltam vizsgaidőszakban, amikor már belefáradtam a tanulásba.

Szirtes Edina Mókus és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Asian Dub Foundation

            Az a Csigabusz, amit láttam, aznap nem érkezett be Dörögdre, lerobbant a falu határában. Bő fél órás várakozás után jött egy másik, ami meg annyira tele volt, hogy meg sem állt már abban a megállóban. Akik végighallgatták Mókusék koncertjét is régen odaértek mire végre jött valami, amire nagy nehézségek árán felpréseltük magunkat. Több mint egy órámba telt visszajutni Kapolcsra, persze már az ADF koncertje javában zajlott. Sokan voltak a Panoráma Színpadnál, nem is mentem be a tömegbe, kezdtem lemerülni. Lesétáltam hát a Kőbánya Udvarra, ahol a The Qualitons kezdte meg épp a fellépését. Hiába a jó zene, a fáradtságtól már nem tudtam élvezni a testemben doboló ritmust, így elhagytam a helyszínt. A végtartalékaimat mozgósítva futottam egy, a menetrendben nem szerepelő kóbor Csigabusz után. Egyedüli utasként vitt át Apátiba. A buszon zötykölődve jó érzés volt visszagondolni az átélt élményekre.

28. Művészetek Völgye - Szerda (2018.07.25.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Philippe de Chalendar, Borbély-Dresch Quartet, Palya Bea, Minka

            Szerda reggel összecsomagoltam, kifizettem a szállást, és átgurítottam a bőröndöm Monostorapáti egyik végéből a másikba. A főút forgalmas, járda a fél faluban nincs, árnyékot adó fák sem nagyon nőttek az út mentén. Mire megtettem a közel 10 perces távot, teljesen leizzadtam. Izgultam milyen helyre csöppenek, kik lesznek a házigazdáim, milyen lesz a szobám, lesznek-e ott még mások is. Aggodalmam ebben az esetben is teljesen alaptalannak bizonyult, kedves, vendégszerető emberek fogadtak. Háromágyas szobám elfoglalása után, elpilledve ledőltem. Olvastam Baricco Tengeróceánját, majd böngésztem tovább a műsorfüzetet.

            Dél körül ültem fel a Csigabuszra, így kényelmesen elértem az interaktív énekes workshopot a Harcsa Veronika Udvarban. A workshop vendége ezúttal Lackfi János költő volt. Elég messze ültem le a színpadtól az árnyékot nyújtó fák alá. Nagyon melegem volt. A flashmob-ot vártam, a tavalyi zümmögő kórus emléke mély érzéseket keltett életre bennem. Sokan voltak kíváncsiak erre a workshopra, talán ekkor voltak a legtöbben azon alkalmak során, melyeken én is jelen voltam. Nekem a szövegek idén sem tetszettek annyira, de ezt a közös éneklés élményéért ismét félre tudtam tenni magamban. Mint csigaház a csigát, Kapolcs visszavár - hangzott John Lennon Imagine című számának kapolcsi feldolgozása a flashmob alatt a kőhídnál. Huo-huo-huo-u.

Flashmob Harcsa Veronikával és Lackfi Jánossal

            Ideje volt ebéd után néznem. Találtam egy helyet, ahol tárkonyos sertésragu levest is árultak, citrommal. Ugyan sokat kellett várnom, de megérte, ízletes és laktató volt az étel. Utána jól esett sétára indulni, belesni az udvarokba, s megnézni a kiállításokat.

            Később behúzódtam hűsölni a templomba, ahol Philippe de Chalendar csellóművész egy Bach szvittet adott elő. A darab közben kivetített képek is segítették a mű felépítésének értelmezését. Számomra túl komoly volt Bach, mégsem vágytam máshol lenni. Lehunyt szemmel élveztem a cselló öblös hangjait.

            Aztán Dörögdnek indultam. A Csigabusz zsúfolásig megtelt. Voltak, akik egymás ölében ültek, mert másként már nem lett volna hely. A dombra alig bírt felkapaszkodni velünk a járat, aztán meglehetősen égett szag lett a belső térben. Mikor végre megérkeztünk, tapsoltunk, ahogyan a repülőgépeken szokás. A Borbély-Dresch Quartet koncertjére igyekeztem a Fonó Udvarba, ahol találkoztam egy barátnőmmel, akit már rég nem láttam. Bemutatott egy ismerősének, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a drámapedagógiai foglalkozásokról. Kedvet is kaptam hozzá. Jól elbeszélgettük az időt. Palya Bea koncertjének közepén indultunk tovább, ki-ki a maga útjára.

Borbély-Dresch Quartet

            Sajnos a Harcsa Veronika Udvarban, az éjféli ütemben, a Minka még 40 perccel éjfél után sem kezdődött el. A foszlányok (verssorok elektronikus köntösben), amiket a beállás során hallottam Pátkai Rozina énekesnőtől, ugyan nekem valóak voltak, de nem maradhattam tovább. A Csigabusz Apáti felé csak óránként járt.

            A nap még tartogatott egy örvendetes dolgot a számomra. Harcsa Veronika szerzett nekem egy limitált kiadású magnó kazettát, ami a Völgyhimnuszt tartalmazza. Nagyon boldog voltam, mert azóta fájt a szívem érte, amióta megláttam a kezében egy fényképen a sajtótájékoztatót követően. Ezúton is köszönöm neki még egyszer!

28. Művészetek Völgye - Kedd (2018.07.24.)

Interaktív énekes workshop Harcsa Veronikával, MAO Pocsai Krisztával, Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit, Eastwing Group, Péterfy Bori & Love Band, Moldvai táncház

            Alig aludtam valamit az éjjel, pedig csend volt és kellemesen lehűlt a levegő. Fél 7-kor már kivetett az ágy, így gondoltam egyet, és a nagy meleg előtt sétára indultam Monostorapátiban. Mivel az első szállásom utcája a falu szélén volt, hamar egy földúton találtam magam legelők, lovak, szalmabálák és tehenek társaságában. Közel volt az erdő, de nem merészkedtem a szélénél tovább helyismeret hiányában. Készítettem néhány felvételt, majd a tó felé vettem az irányt. A derékig érő fű és a sár azonban hamar visszafordulásra késztetett. Megnéztem a templomot, bámultam a gólyákat, majd betértem a kisboltba. Vettem ásványvizet, banánt, teljes kiőrlésű kiflit, joghurtot. A fél literes ásványvíz 89 forintba került, a fesztiválon 300-500 forintért árulták. A pénztárnál találtam téli fagyit is. Kissé csalódott voltam, hogy sem az íze, sem az állaga nem közelítette meg gyermekkorom fagyijait. Ráadásul matrica sem volt benne.

Monostorapáti határában

            A déli Csigabuszig még rengeteg időm maradt, így elővettem kedvenc egyszemélyes logikai játékomat a tangramot. Nem nagyon tudtam koncentrálni az alakzatok kirakására, gondolataim már a napi programbeosztásom körül forogtak.

Tangram

            A Harcsa Veronika Udvarban az interaktív énekes workshop alatt éreztem meg először, hogy végre megérkeztem. Hogy erre vágytam és vártam azóta, hogy a tavalyi völgy véget ért. Kényeztettük kicsit a testünket, majd légző gyakorlatokat végeztünk. Brümmögésben nem sokat fejlődtem tavaly óta. Aztán ki-be sétáltunk a hangok erdejében, megérintve egymás szívét-lelkét. Volt egy olyan „feladat”, amelyben először mindenki kiadott egy számára kényelmes hangot, majd figyelve a környezetünkre közelednünk kellett egymáshoz. Az esz hangon zártunk. Úgy érzetem az a legtökéletesebb hang a világon. Onnantól azon a hangon rezegtem, a tilláromra ezért annyira már nem tudtam ráhangolódni. Ráadásul annak ritmusa is meglehetősen bonyolultnak bizonyult számomra. Dúdolgatva hagytam magam mögött az udvart és körbenéztem kicsit a vásárban.

            A Modern Art Orchestra Tribute to Ella Fitzgerald feat. Pocsai Kriszta koncertre értem vissza a Harcsa Veronika Udvarba. Elfoglaltam az árnyékban egy széket és élveztem az előadást. Gyorsan elröppent az idő, amiből néha ugyan kizökkentem, de ez egyáltalán nem zavart. Fél 5-kor visszabuszoztam a szállásra. Magamhoz vettem némi élelmet és hosszabb ruhát. Fél 7-kor már újra Kapolcson voltam, a római katolikus templomba igyekeztem.

Modern Art Orchestra és Pocsai Kriszta

            Műsorváltozás következtében a Hangaram Quartet helyett Stummer Márton gitárművész és Nemes-Jeles Judit fuvolaművész duójára érkeztem. Épp próbáltak még, ennek ellenére beülhettem a templomba. Az összefoglaló videóban a felvétel még a próbán készült, utána már a nézők miatt nem nagyon tudtam volna kamerázni. A koncert meglepetés volt a javából. Széles érzelmi skálát éltem át általa, gondolatban bejártam a fél világot.

Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit

            A Péterfy Bori & Love Band nagyszínpados koncertje előtt még újra benéztem a Harcsa Veronika Udvarba, de őszintén bevallom nem igazán voltam lenyűgözve az Eastwing Group zenéjétől. Valahogy nem volt bennük számomra elég élet, elég tűz, játékosság és fantázia, pedig egytől-egyig kiváló zenészek és énekesek léptek a színpadra. Aztán meghallottam a dübörgést, így tudatosult bennem, hogy elkezdődött Boriék koncertje. 4-5 szám alatt értem át Kapolcs egyik végéből a másikba.

Eastwing Group

            Legutóbb Ópusztaszeren voltam Love Band koncerten, de ez a kapolcsi túltett azon is. Ilyen az, amikor az ember olyan közönségbe téved, ami teljesen együtt lélegzik a zenekarral. Fergeteges volt a hangulat, a tánc a lábaimban volt, nehezen szántam rá magam, hogy megálljak egy-egy néhány perces felvétel elkészítésének erejéig. Nem akartam, hogy a koncert véget érjen, teljesen elkényeztetett a zenekar. További kedvenceim sorát adták elő a Dunántúli slágertől a Fehérre festem az arcomig. Bori őrjöngött, tetszett neki is ez a kerti kapolcsi közönség, azt mondta, ennél rosszabb kedd esti koncertje soha ne legyen.

Péterfy Bori

            Még táncoltam volna, ezért a Panoráma Színpadtól visszamentem a Muharay Udvarba. A moldvai táncház már javában zajlott. Néztem a lépéseket és a mosolygós arcokat. Hangulatuk teljesen rabul ejtett. Legszívesebben eldobtam volna a nehéz hátizsákom és beálltam volna közéjük, de nem tudtam követni még fejben sem a lépéseket. Azért így is élmény volt. Fél 11 után döntöttem úgy, hogy ideje Csigabuszra szállni. Szerintem még álmomban is az esz hangot dúdoltam.

28. Művészetek Völgye - Hétfő (2018.07.23.)

            Elérkezett a 28. Művészetek Völgye, s a fesztivál 4. napján az indulásom ideje is. Tele voltam izgalommal nemcsak az utazás, a szállás és a várható időjárás miatt, hanem szerettem volna idén is legalább annyi jó élménnyel gazdagodni, mint az ezt megelőző 5-6 évben. Programban nem volt hiány. Közel 1500-ból választhattam ki a számomra megfelelőeket, egy hétig böngésztem a programfüzetet az indulás előtt.

            Idén is telekocsiztam Kapolcs felé. A Hóra Színház kisbuszában utaztam, egyedüli utasként. A sofőr házhoz jött és nagy örömömre házhoz is szállított Monostorapátiban. Szegedről kiérve az autópályára nemsokára beborult az ég és hamarosan ránk is szakadt. Úgy esett és olyan párás volt a levegő, mintha köd lett volna, ezért sokan ködlámpával közlekedtek. Jól haladtunk ennek ellenére is, egészen az M0-ás bevezető szakaszáig. Onnan egyes-kettes között váltogatva araszoltunk úti célunk felé. Így a tervezett 3 és fél órás útból a menetidő 6 órára emelkedett, annak ellenére, hogy Székesfehérvárnál végül letértünk a pályáról. Hol torlódás, hol élő állat miatt nem haladtunk. Elképzelni sem tudtuk hová tart ez a rengeteg ember ezen a hétfői kora délután.

            A szállásoktól tartottam Monostorapátiban. Egy kis kavarodás miatt idén nem tudtam a tavalyi taliándörögdi helyre menni, ezért május végén nézhettem új lehetőségek után. Szobát találni olyankor már szinte lehetetlenség. Sok utánajárás után azonban végül sikerült 2x2 éjszakára szállást foglalnom Monostorapátiban. Két éjszakát töltöttem az egyik utcában egy háznál, és kettőt a falu másik végében a főutcán. Mivel a szomszédos szobában lemondták a foglalást a hétfő-keddi helyen, ezért enyém volt egy nagy ház egész alsó szintje. 2 szobával, fürdővel, wc-vel, konyhával, étkezővel. Úri dolgom volt.

            Az érkezés után fel is ültem az első Csigabuszra (a Művészetek Völgyének hivatalos járata Kapolcs és a környékbeli települések között) Kapolcs irányába. Az út a dimbes-dombos vidéken nagyjából 10 percig tartott. A karszalag felvétele után (5 napos rugalmas bérlettel mentem) rögtön kedvenc udvarom, Harcsa Veronika jazz udvara felé indultam. A Chris Devil Trio utolsó számára toppantam be. Leültem az árnyékba, és végre próbáltam átadni magam annak az érzésnek, hogy egy év várakozás után újra itt lehetek. A beléptetés szigorodott, a kiszolgálást inkább hagyjuk, de ezek mind csak mellékzöngék voltak ahhoz képest, ami rám várt. Mivel eléggé fáradt voltam, az eredeti tervektől eltérve maradtam az udvarban. Meghallgattam a BG5 zenekar koncertjét. Valahogy nem tudtam rájuk hangolódni, valahogy nem tudtam magammal hirtelen mit kezdeni. A koncert után ezért felkerekedtem, és nyugtáztam, hogy minden rendben, minden udvar a helyén van, és mindenhol zajlanak a programok is. Csak én kerestem még a helyemet.

Khamoro Budapest Band

A Folk Udvarban hangolódtam volna tovább a fesztiválra, a Khamoro Budapest Band koncertjén, ha nem az utolsó két számra érkezek. Cigánytáncok, kellemes ritmusok, jó hangulat fogadott. Akkor kezdtem végre felfogni és elhinni, hogy tényleg ott vagyok. Útban a Panoráma Színpad felé a Muflon Jazz Udvarba sétáltam be, ahol épp a Kincső Experiment játszott. Az általuk feldolgozott népdalok zömét még én is ismertem, így helyet is foglaltam. Együtt dúdoltam, énekeltem velük. Pillanatok alatt eltelt egy óra. A Panoráma Színpadon Hobo adott koncertet mire felértem. Őt még így nagyszínpadi produkcióban nem láttam, verses-zenés estjén már voltam a REÖK palotában. Az tetszett. Hallgattam egy darabig, nézelődtem, de megállapítottam, hogy ez ilyen formában nem kimondottam nekem való, ezért tovább álltam. A Kőbánya Udvarában a Carbonfools zenélt. Viszonylag sokan voltak kíváncsiak rájuk. A helyszín mesés volt, a domboldalról szalmakockákon ücsörögve is lehetett nézni és hallgatni a koncerteket. Már hűvös volt ahhoz, hogy leüljek, így sétáltam tovább, a falu másik vége felé. A Muharay Udvarhoz közeledve gyerek utcazenészekbe botlottam, természetesen megálltam meghallgatni őket is. A Muharay Udvarban Sebő Ferenc és tanítványai léptek fel. Addigra már nagyon elfáradtam, sétáltam csak ide-oda, előre-hátra. Kíváncsi lettem volna, mit mutat egy lépésszámláló a nap végére. 11 óra körül szálltam fel a Csigabuszra. Kellett a pihenés, hiszen kedden már az egész napot ott szerettem volna tölteni. Úgy igazán és szívből.

Hobo

Sebő Ferenc és tanítványai

Bartók és a bálnák

          A Modern Art Orchestra március 25-én, Bartók Béla születésnapján mutatta be a zeneszerző Tizenöt magyar parasztdal c. művét a BMC-ben (Budapest Music Center). A lemezbemutató koncert anyagának egy részét hallottam tavaly nyáron Kapolcson, a Harcsa Veronika Udvarban, a Művészetek Völgye Fesztivál ideje alatt. Már akkor nagyon tetszett ez a kortárs feldolgozás, ami maximálisan tiszteletben tartja az eredeti művet, ugyanakkor az átkötésekben minden modern eszközt szabadon felhasznál. A tavalyi bálna asszociációm a hangok egy részére annyira megmaradt bennem, hogy úgy gondoltam ezt az érzést újra át kell élnem. A koncert vasárnap estére esett, nagyjából két héttel előtte vettem meg rá a jegyem.

            Szerda este még úgy tűnt, hogy az élet annyi akadályt gördít a részvételem elé, hogy el kell ezt az esti eseményt engednem. Eléggé csalódott voltam miatta, hisz hiába próbáltam minden lehetőséget számba venni, egyre távolabb kerültem a koncerttől. Aztán jött a hír, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel beiktattak még egy koncert időpontot vasárnap délutánra. Azonnal írtam egy e-mailt a szervezőknek, akik perceken belül válaszoltak is rá, kedvesen és rugalmasan kezelve a problémám. Bárcsak mindenhol így működnének ezek a dolgok. Vasárnap reggel vonatra szálltam, és délután már boldogan helyet is foglaltam a koncertteremben. Az ötödik sor szélére ültem le, és vártam hová fogok utazni a hangokkal. Ez alkalommal sem csalódtam. Kiváló zenészek, művészek összefogása tette kivételessé ezt a majdnem elszalasztott koncertet.

            Mielőtt a koncertre és a lemezre rátérnék, teszek még egy kis kitérőt. Nem bízva annyira a vonatközlekedésben, hamarabb indultam el Szegedről. A köztes időt a Magyar Nemzeti Múzeumban töltöttem, ami pár perc sétányira van csak a BMC-től. Habár csak a kompakt fényképezőgépem volt nálam, vettem fotós jegyet. Másfél óra alatt rohantam végig Magyarország történetén, az államalapítástól az 1990-es évekig. Sajnos ebbe a régészeti kiállítás (Kelet és Nyugat határán), valamint a Lapidárium már nem fért bele. Eredetileg nem így terveztem, mivel azonban elvétettem a bejáratot a régészeti kiállításra, végül felmentem az emeletre. Hirtelen nem láttam át a múzeum elrendezését, hiába nyomta a kezembe a biztonsági őr róla a tájékoztató füzetet, amikor észrevette tanácstalanságom. Valahogy nem volt nekem mégsem egyértelmű.

Magyarország története I. (Magyar Nemzeti Múzeum)

         A múzeumban nem voltak sokan, nyugodtan tudtam nézelődni. Szerintem, ahogy az ilyen nagyobb múzeumokban általában lenni szokott, elsőre befogadhatatlan információhalmaz zúdul a látogatókra. A leírások zöme elég kis betűs volt, ráadásul sokszor a számozást sem találtam meg rögtön a tárgyak mellett, ezért hamar felhagytam az olvasással. Inkább csak azokra a tárgyakra fókuszáltam, amik valamiért azonnal felkeltették az érdeklődésemet. A kisebb érméket nagyító alatt is megnéztem volna, hiszen aprólékosan kidolgozott remekművek egytől-egyig. Úgy vettem észre, hogy leginkább a részletek voltak azok az egyes tárgyakban aznap, amik megfogtak. Elgondolkoztam, hogy vajon micsoda történetek lehetnek egy-egy ilyen tárgy mögött, attól a pillanattól kezdve, hogy valakinek a kezei alatt elkészültek. Sőt sok esetben már a megrendeléskor indult el a tárgy a maga történelme felé. Ahány vitrin, annyi különböző tárgy, annyi személyes, avagy személytelen történet. Szívesen olvasnék némelyikről bővebben is, mert amennyire beszédesek ezek a tárgyak, épp annyira rejtélyesek is.

Magyarország története II. (Magyar Nemzeti Múzeum)

         A múzeumból egyenesen a BMC-be mentem, ahol ismét ajtót tévesztettem. Egy szimpatikus, mosolygós fiatalember udvariasan előre engedett, mint kiderült a művész bejáraton. A koncert teltházas volt, mint ahogyan az esti is. Olyan neves zenészek egészítették ki a Modern Art Orchestra népes táborát, mint David Liebman (szaxofon), Dresch Mihály (fuhun), Lukács Miklós (cimbalom), és Gőz László (trombita). A végén még énekhang is csatlakozott a zömmel fúvós hangszeres zenei világhoz, Harcsa Veronika révén. A koncerten a Tizenöt magyar parasztdal big-bandre hangszerelve hangzott el. A Bartók mű eredetileg zongorára íródott 1914 és 1918 között, s olyan dallamokra épül, amiket Bartók az 1910-es évek során gyűjtött. Az áthangszerelés Bacsó Kristófnak, Ávéd Jánosnak, Subicz Gábornak és a Modern Art Orchestra művészeti vezetőjének, Fekete-Kovács Kornélnak a munkája.

Habár bálnákkal most nem találkoztam a koncerten, azért elképedtem, hogy ezek az életről, halálról, szerelemről, elmúlásról szóló, big-bandes megközelítésben előadott parasztdalok micsoda asszociációkat ébresztettek bennem. Azt kell mondjam, hogy egy percig sem unatkoztam. A koncertet ráadásul közös éneklés zárta. A Megkötöm lovamat kezdetű népdal eléneklésére invitált a zenekar minket. Felemelő élmény volt hang lenni a hangóceánban, még akkor is, ha számomra kissé mélyen kezdtük el, s néha csak dörmögni tudtam. Nagyon sajnáltam volna, ha lemaradok ezekről az élményekről. Az is elképzelhető, hogy ebben a felállásban ez a két koncert volt csak hallható, hiszen ezeket a nagyszerű zenészeket, akiknek egy évre előre tele van a koncert naptárjuk, nehéz leültetni közösen egy színpadra. Ugyan a koncertet a BMC élőben is közvetítette, de általánosságban úgy vélem a helyszíni élőzene mégiscsak varázslatosabb.

Modern Art Orchestra plays Béla Bartók (a lemezen szereplő fotók Csendes Krisztina munkái)

            A koncertet dedikálás követte. Lehetett beszélgetni a művészekkel, akik elég nyitottak voltak rá. A koncert előtti napon megjelent lemezt barátságos áron meg lehetett vásárolni, így beszereztem én is egyet, és beálltam a sorba. Késő éjjel érkeztem vissza Szegedre. Nagyjából úgy éreztem magam, mintha egy hétig lettem volna távol. Az biztos, hogy ha a bálnák nem is, de a koncert egyéb aspektusai még sokáig fognak foglalkoztatni.

27. Művészetek Völgye - Szombat (2017.07.29.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Modern Art Orchestra, Bartók Béla, Tint'íz Band, Nouvelle Vague

        Szombaton a felkelő nap első sugarai, és a környékbeli kutyák ugatása jóval hat óra előtt felébresztettek. Tekintve, hogy hajnali kettő után értem vissza a szállásunkra ez az ébresztés nem esett túl jól. Szerencsére az aznapi programok hamar feledtették velem fáradtságom. Délelőtt még pihentem. Tervezgettem hová menjek, mit nézzek feltétlenül meg, hogy osszam be az időmet, és az energiámat.

Aztán délben ismét kedvenc udvarom, a Harcsa Veronika Udvar felé vettem az irányt. A Csigabusz késése miatt azonban elkéstem az interaktív énekes workshopról, melynek most Lackfi János költő volt a vendége. Leültem az árnyékba, a fák alá, ahonnan igaz, hogy nem láttam semmit, de mivel most volt mikrofon, legalább a fülemmel követni tudtam az eseményeket. Szemfüles padtársaimnak sikerült szerezniük a néhány kinyomtatott verses papírból egy példányt, így aktívan be tudtunk kapcsolódni az éneklésbe. Mondjuk a versek nem voltak túl bonyolultak, így hamar meg is lehetett őket tanulni. A „feladatunk” az volt, hogy zenésítsük meg Lackfi Jánosnak a vendégségbe hozott verseit, aztán adjuk neki elő. Mi már felkészültünk a produkcióra, csak a vendégünk nem volt sehol. Veronikának pedig támadt egy nagyon jó ötlete, menjünk mi, a kórus, a Kaláka Udvar irányába, lepjük meg őket. Azonnal felpattantam az árnyékból, és a zümmögő folyammal tartottam. A hangrezgések, és az egész ötlet spontaneitása gyermeki örömmel töltöttek el. Még félúton sem tartottunk, amikor összefutottunk vendégünkkel. S ott helyben, az egyik kapolcsi kőhíd lábánál adtuk elő a produkciónkat. Még egy új vers is született a találkozásról, a kapolcsi nagy találkozásokról.

Csigák, házak, manók

A workshop után sétáltam egyet, elnézelődtem a sok szép kézműves portéka között, de hamar visszatértem kedvenc udvarom árnyékot nyújtó fái alá. A Modern Art Orchestra tartott épp hangbeállást a színpadon, és megállapítottam, hogy izgalmas előadásnak lehetek tanúja, ha az udvarban maradok. Bartók Béla korábban is okozott nekem meglepetést a völgyben, akkor Szokolay Dongó Balázs tolmácsolásában. Most a Modern Art Orchestra koncertje volt olyan élmény számomra, amit még sokáig emlegetni fogok. Egy szám erejéig Harcsa Veronika is fellépett velük. Sosem gondoltam volna, hogy Bartók Béla zenéje kapcsán egyszer a bálnákra fogok asszociálni. Nagyon megindító volt.

Modern Art Orchestra Harcsa Veronikával

A koncert után a vásári forgatagban telt az időm az udvar következő programjáig. Aztán későn érkeztem vissza Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint duó koncertjére, így elég rossz helyet találtam csak magamnak. Rengetegen voltak kíváncsiak rájuk. Próbáltam átadni magam a zenének, mivel látni nem sokat láttam belőlük, de kényelmetlen helyem következtében most a jó érzések elmaradtak. Nem a kedvező helyezkedésről voltam híres ezen a fesztiválon.

A következő programot ismét vakon választottam, de ezen a fesztiválon nagyon melléfogni nem lehet. Útban a Panoráma Színpad felé betértem a Folk Udvarba, ahol fergeteges buliba keveredtem. A Tint’íz Band jó kedve, és a cigány népzenei ritmusok szinte mindenkinek táncot plántáltak a lábába. Egy rövid videó felvételt leszámítva én sem maradtam mozdulatlan. Táncoltam volna még, de kíváncsiságom tovább hajtott a Panoráma Színpad irányába, ahol a Nouvelle Vague lépett fel.

Tint'íz Band

Az első meglepetés akkor ért, amikor megállapítottam, hogy kevesebben vannak a nézőtéren, mint a Vad Fruttik koncertjén. Bea bement a sűrűjébe, én maradtam hátul, aztán az első néhány szám után Bea is csatlakozott hozzám. Sokszor hallgatom otthon fotelból a Nouvelle Vague-t, de el sem tudtam képzelni hogyan fogom érezni magam egy élő koncertjükön. Bevallom kicsit csalódtam. Úgy véltem, hogy elveszett az a finom, pszichedelikus zene abban a nagy térben. Az élő zene nem adott egy plusz többletet az otthoni fotel varázsához. Viszont becsültem bennük, hogy amikor teljesen elment az áram a színpadon feltalálták magukat, és rögtönöztek nekünk egy dob szólót. Ez a koncert élmény olyan lett, amilyen. Ettől még szeretem ezt a zenekart, és továbbra is utazok velük a fotelból. 

Nouvelle Vague

A szombati napom videós összefoglalását a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.

27. Művészetek Völgye - Péntek 2. rész (2017.07.28.)

Firebirds - Twin alike, Shai Maestro Trio, Gyémánt Bálint Trio, Golan

            A Csigabusz végül befutott Vigántpetendre, de mire odaértünk csak olyan helyet sikerült találnunk magunknak, ahonnan nem láttunk mást, mint a cirkuszi sátor tartóoszlopait. Egyikünk sem értette miért így alakították ki a nézőteret, hogy a nézők egy része ne lásson szinte semmit, de végül szerencsénk lett. Az előadás első harmadánál ugyanis pont a mi sorunkban felszabadultak helyek, amikre azonnal le is csaptunk. A Twin alike (Firebirds) című produkciót tekintettük meg. Nekem úgy tűnt nagyon lassan indult el a történet, persze amíg nem láttam a színpadból túl sok mindent, hogyan is indulhatott volna. A történések színtere az emberi lélek volt, amibe egy ikerpár bonyolult kapcsolatán keresztül nyerhettünk betekintést, akik életükben először tapasztalhatták meg a személyes szabadságot. Az ikrek egymáshoz való viszonyában egyetemes emberi érzelmek jelentek meg, amik szinte minden kapcsolat dinamikájában megjelenhetnek. Így a darabban mindenki megtalálhatta azt a kapcsolatát, amivel azonosulni is tudott. A képi világ, és az akrobatikus cirkuszi elemek harmonikusan építették fel az érzések széles, és nem ritkán szélsőséges skáláját. Az egyedi hangzás pedig adott egy olyan csendességet, amivel mindez befogadhatóvá vált. Nem volt más dolgunk, mint hagynunk magunkat, hogy magunkra ismerjünk egy-egy szituációban. Aki átadta magát az érzéseinek, a darab segítségével eljuthatott saját maga, és egy másik ember elfogadásáig, aminél talán nem is kívánhatunk többet.

Firebirds - Twin alike

            Mivel a Csigabuszra hiába várakoztunk, stoppal jutottunk vissza Kapolcsra. Mondjuk nem egy nagy távolság a két település, de még messze volt a hajnal, így nem meríthettük ki az energiaforrásainkat. Sokáig tanakodtunk azon ki mit szeretne megnézni az este folyamán. Végül eredeti terveimnek megfelelően Harcsa Veronika udvara felé vettem az irányt. Még sikerült elkapnom a végét a Shai Maestro Trio koncertjének, ami annyira tetszett, hogy vettem tőlük egy albumot. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a formáció olyan vad jazzt játszik, amit én nem tudok átérezni, és élvezni. Tévedtem. Az utolsó néhány számukat teljes beleéléssel hallgattam végig, s boldogan mentem személyesen is kifejezni köszönetemet ezért a nagyszerű élményért. Azóta megfogadtam, hogy jövőre, ha sikerül ismét beköltöznöm a völgybe, megpróbálok előzetesen jobban informálódni a fellépőkről. Idén igyekeztem olyan produkciókat választani, amiket Szegeden nem kapok meg ilyen felállásban. Így történt, hogy Szabó Balázs Bandája helyett a Gyémánt Bálint Trio lemezbemutató koncertjén maradtam, melyen Shai Maestro is fellépett.

Shai Maestro

Shai Maestro Trio - The stone skipper

            A Gyémánt Bálint Trio járt már Szegeden a Jazz kocsmában, azon a koncerten is ott voltam. Shai Maestro, és a Kata Borház udvara azonban olyan plusz fűszert adtak az amúgy is ízletes egységhez, ami nem található meg sehol máshol a világon. Kicsit tartottam a lemeztől, hogy számomra esetleg „túl jazzes” lesz, de első hallgatásra megszerettem. A cd-t ugyan extrém nehezen sikerült kiszabadítanom a szép kialakítású tokjából, de a türelmemért cserébe ezzel a zeneiséggel úgy érzem nagy ajándékot kaptam. A bemutatkozó album, melynek címe True Listener, bennem igaz hallgatóra talált, mindig más részek szépségeire, érdekességeire, váratlanságaira csodálkozok rá. A dallamos kompozíciók, és a szólamok, hangszerek, zenészek közötti valódi párbeszédek szinte látni engedik a hangokat, melyek ezáltal tartalmas belső utazásra csalogatják a hallgatókat.

Gyémánt Bálint Trio

Gyémánt Bálint Trio - True Listener

            A nap még egy további meglepetést tartogatott számomra. A Golan zenekar elektronikus, egyedi látványvilággal kialakított koncertje ott marasztalt még hajnalig a Harcsa Veronika Udvarban. Bevallom őket sem ismertem előzőleg, de az első néhány taktussal azonnal meggyőztek a srácok. Alapvetően szeretem az igényes, és változatos elektronikus zenét, s ebben az idősávban kimondottan jól esett már egy kicsit mozogni. Arról nem is beszélve, hogy végre találkozhattam élőben a hang drum ütőhangszerrel. A hangok, és a színpad melletti fa levelein keresztül átszűrődött fények, misztikus jelleggel ruházták fel az éjszakát. Hallgattam volna még tovább is őket. Rövidnek tűnt a koncert, mert túl jól éreztem magam. Hajnali kettő óra körül szálltam fel a zsúfolásig telt Csigabuszra. A néhány percnyi út Dörögd irányába, szinte egyetlen józanként, számomra felért egy rémálommal. Szerencsére az 5 nap alatt talán ez volt az egyedüli nagyobb kellemetlen élményem.  A sok jó programmal, érzésekkel, gondolatokkal telítve hamar elaludtam. Szombaton ismét jó napra virradtam. A koncertekről a videós összeállítást a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.