28. Művészetek Völgye - Kedd (2018.07.24.)

Interaktív énekes workshop Harcsa Veronikával, MAO Pocsai Krisztával, Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit, Eastwing Group, Péterfy Bori & Love Band, Moldvai táncház

            Alig aludtam valamit az éjjel, pedig csend volt és kellemesen lehűlt a levegő. Fél 7-kor már kivetett az ágy, így gondoltam egyet, és a nagy meleg előtt sétára indultam Monostorapátiban. Mivel az első szállásom utcája a falu szélén volt, hamar egy földúton találtam magam legelők, lovak, szalmabálák és tehenek társaságában. Közel volt az erdő, de nem merészkedtem a szélénél tovább helyismeret hiányában. Készítettem néhány felvételt, majd a tó felé vettem az irányt. A derékig érő fű és a sár azonban hamar visszafordulásra késztetett. Megnéztem a templomot, bámultam a gólyákat, majd betértem a kisboltba. Vettem ásványvizet, banánt, teljes kiőrlésű kiflit, joghurtot. A fél literes ásványvíz 89 forintba került, a fesztiválon 300-500 forintért árulták. A pénztárnál találtam téli fagyit is. Kissé csalódott voltam, hogy sem az íze, sem az állaga nem közelítette meg gyermekkorom fagyijait. Ráadásul matrica sem volt benne.

Monostorapáti határában

            A déli Csigabuszig még rengeteg időm maradt, így elővettem kedvenc egyszemélyes logikai játékomat a tangramot. Nem nagyon tudtam koncentrálni az alakzatok kirakására, gondolataim már a napi programbeosztásom körül forogtak.

Tangram

            A Harcsa Veronika Udvarban az interaktív énekes workshop alatt éreztem meg először, hogy végre megérkeztem. Hogy erre vágytam és vártam azóta, hogy a tavalyi völgy véget ért. Kényeztettük kicsit a testünket, majd légző gyakorlatokat végeztünk. Brümmögésben nem sokat fejlődtem tavaly óta. Aztán ki-be sétáltunk a hangok erdejében, megérintve egymás szívét-lelkét. Volt egy olyan „feladat”, amelyben először mindenki kiadott egy számára kényelmes hangot, majd figyelve a környezetünkre közelednünk kellett egymáshoz. Az esz hangon zártunk. Úgy érzetem az a legtökéletesebb hang a világon. Onnantól azon a hangon rezegtem, a tilláromra ezért annyira már nem tudtam ráhangolódni. Ráadásul annak ritmusa is meglehetősen bonyolultnak bizonyult számomra. Dúdolgatva hagytam magam mögött az udvart és körbenéztem kicsit a vásárban.

            A Modern Art Orchestra Tribute to Ella Fitzgerald feat. Pocsai Kriszta koncertre értem vissza a Harcsa Veronika Udvarba. Elfoglaltam az árnyékban egy széket és élveztem az előadást. Gyorsan elröppent az idő, amiből néha ugyan kizökkentem, de ez egyáltalán nem zavart. Fél 5-kor visszabuszoztam a szállásra. Magamhoz vettem némi élelmet és hosszabb ruhát. Fél 7-kor már újra Kapolcson voltam, a római katolikus templomba igyekeztem.

Modern Art Orchestra és Pocsai Kriszta

            Műsorváltozás következtében a Hangaram Quartet helyett Stummer Márton gitárművész és Nemes-Jeles Judit fuvolaművész duójára érkeztem. Épp próbáltak még, ennek ellenére beülhettem a templomba. Az összefoglaló videóban a felvétel még a próbán készült, utána már a nézők miatt nem nagyon tudtam volna kamerázni. A koncert meglepetés volt a javából. Széles érzelmi skálát éltem át általa, gondolatban bejártam a fél világot.

Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit

            A Péterfy Bori & Love Band nagyszínpados koncertje előtt még újra benéztem a Harcsa Veronika Udvarba, de őszintén bevallom nem igazán voltam lenyűgözve az Eastwing Group zenéjétől. Valahogy nem volt bennük számomra elég élet, elég tűz, játékosság és fantázia, pedig egytől-egyig kiváló zenészek és énekesek léptek a színpadra. Aztán meghallottam a dübörgést, így tudatosult bennem, hogy elkezdődött Boriék koncertje. 4-5 szám alatt értem át Kapolcs egyik végéből a másikba.

Eastwing Group

            Legutóbb Ópusztaszeren voltam Love Band koncerten, de ez a kapolcsi túltett azon is. Ilyen az, amikor az ember olyan közönségbe téved, ami teljesen együtt lélegzik a zenekarral. Fergeteges volt a hangulat, a tánc a lábaimban volt, nehezen szántam rá magam, hogy megálljak egy-egy néhány perces felvétel elkészítésének erejéig. Nem akartam, hogy a koncert véget érjen, teljesen elkényeztetett a zenekar. További kedvenceim sorát adták elő a Dunántúli slágertől a Fehérre festem az arcomig. Bori őrjöngött, tetszett neki is ez a kerti kapolcsi közönség, azt mondta, ennél rosszabb kedd esti koncertje soha ne legyen.

Péterfy Bori

            Még táncoltam volna, ezért a Panoráma Színpadtól visszamentem a Muharay Udvarba. A moldvai táncház már javában zajlott. Néztem a lépéseket és a mosolygós arcokat. Hangulatuk teljesen rabul ejtett. Legszívesebben eldobtam volna a nehéz hátizsákom és beálltam volna közéjük, de nem tudtam követni még fejben sem a lépéseket. Azért így is élmény volt. Fél 11 után döntöttem úgy, hogy ideje Csigabuszra szállni. Szerintem még álmomban is az esz hangot dúdoltam.

Bartók és a bálnák

          A Modern Art Orchestra március 25-én, Bartók Béla születésnapján mutatta be a zeneszerző Tizenöt magyar parasztdal c. művét a BMC-ben (Budapest Music Center). A lemezbemutató koncert anyagának egy részét hallottam tavaly nyáron Kapolcson, a Harcsa Veronika Udvarban, a Művészetek Völgye Fesztivál ideje alatt. Már akkor nagyon tetszett ez a kortárs feldolgozás, ami maximálisan tiszteletben tartja az eredeti művet, ugyanakkor az átkötésekben minden modern eszközt szabadon felhasznál. A tavalyi bálna asszociációm a hangok egy részére annyira megmaradt bennem, hogy úgy gondoltam ezt az érzést újra át kell élnem. A koncert vasárnap estére esett, nagyjából két héttel előtte vettem meg rá a jegyem.

            Szerda este még úgy tűnt, hogy az élet annyi akadályt gördít a részvételem elé, hogy el kell ezt az esti eseményt engednem. Eléggé csalódott voltam miatta, hisz hiába próbáltam minden lehetőséget számba venni, egyre távolabb kerültem a koncerttől. Aztán jött a hír, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel beiktattak még egy koncert időpontot vasárnap délutánra. Azonnal írtam egy e-mailt a szervezőknek, akik perceken belül válaszoltak is rá, kedvesen és rugalmasan kezelve a problémám. Bárcsak mindenhol így működnének ezek a dolgok. Vasárnap reggel vonatra szálltam, és délután már boldogan helyet is foglaltam a koncertteremben. Az ötödik sor szélére ültem le, és vártam hová fogok utazni a hangokkal. Ez alkalommal sem csalódtam. Kiváló zenészek, művészek összefogása tette kivételessé ezt a majdnem elszalasztott koncertet.

            Mielőtt a koncertre és a lemezre rátérnék, teszek még egy kis kitérőt. Nem bízva annyira a vonatközlekedésben, hamarabb indultam el Szegedről. A köztes időt a Magyar Nemzeti Múzeumban töltöttem, ami pár perc sétányira van csak a BMC-től. Habár csak a kompakt fényképezőgépem volt nálam, vettem fotós jegyet. Másfél óra alatt rohantam végig Magyarország történetén, az államalapítástól az 1990-es évekig. Sajnos ebbe a régészeti kiállítás (Kelet és Nyugat határán), valamint a Lapidárium már nem fért bele. Eredetileg nem így terveztem, mivel azonban elvétettem a bejáratot a régészeti kiállításra, végül felmentem az emeletre. Hirtelen nem láttam át a múzeum elrendezését, hiába nyomta a kezembe a biztonsági őr róla a tájékoztató füzetet, amikor észrevette tanácstalanságom. Valahogy nem volt nekem mégsem egyértelmű.

Magyarország története I. (Magyar Nemzeti Múzeum)

         A múzeumban nem voltak sokan, nyugodtan tudtam nézelődni. Szerintem, ahogy az ilyen nagyobb múzeumokban általában lenni szokott, elsőre befogadhatatlan információhalmaz zúdul a látogatókra. A leírások zöme elég kis betűs volt, ráadásul sokszor a számozást sem találtam meg rögtön a tárgyak mellett, ezért hamar felhagytam az olvasással. Inkább csak azokra a tárgyakra fókuszáltam, amik valamiért azonnal felkeltették az érdeklődésemet. A kisebb érméket nagyító alatt is megnéztem volna, hiszen aprólékosan kidolgozott remekművek egytől-egyig. Úgy vettem észre, hogy leginkább a részletek voltak azok az egyes tárgyakban aznap, amik megfogtak. Elgondolkoztam, hogy vajon micsoda történetek lehetnek egy-egy ilyen tárgy mögött, attól a pillanattól kezdve, hogy valakinek a kezei alatt elkészültek. Sőt sok esetben már a megrendeléskor indult el a tárgy a maga történelme felé. Ahány vitrin, annyi különböző tárgy, annyi személyes, avagy személytelen történet. Szívesen olvasnék némelyikről bővebben is, mert amennyire beszédesek ezek a tárgyak, épp annyira rejtélyesek is.

Magyarország története II. (Magyar Nemzeti Múzeum)

         A múzeumból egyenesen a BMC-be mentem, ahol ismét ajtót tévesztettem. Egy szimpatikus, mosolygós fiatalember udvariasan előre engedett, mint kiderült a művész bejáraton. A koncert teltházas volt, mint ahogyan az esti is. Olyan neves zenészek egészítették ki a Modern Art Orchestra népes táborát, mint David Liebman (szaxofon), Dresch Mihály (fuhun), Lukács Miklós (cimbalom), és Gőz László (trombita). A végén még énekhang is csatlakozott a zömmel fúvós hangszeres zenei világhoz, Harcsa Veronika révén. A koncerten a Tizenöt magyar parasztdal big-bandre hangszerelve hangzott el. A Bartók mű eredetileg zongorára íródott 1914 és 1918 között, s olyan dallamokra épül, amiket Bartók az 1910-es évek során gyűjtött. Az áthangszerelés Bacsó Kristófnak, Ávéd Jánosnak, Subicz Gábornak és a Modern Art Orchestra művészeti vezetőjének, Fekete-Kovács Kornélnak a munkája.

Habár bálnákkal most nem találkoztam a koncerten, azért elképedtem, hogy ezek az életről, halálról, szerelemről, elmúlásról szóló, big-bandes megközelítésben előadott parasztdalok micsoda asszociációkat ébresztettek bennem. Azt kell mondjam, hogy egy percig sem unatkoztam. A koncertet ráadásul közös éneklés zárta. A Megkötöm lovamat kezdetű népdal eléneklésére invitált a zenekar minket. Felemelő élmény volt hang lenni a hangóceánban, még akkor is, ha számomra kissé mélyen kezdtük el, s néha csak dörmögni tudtam. Nagyon sajnáltam volna, ha lemaradok ezekről az élményekről. Az is elképzelhető, hogy ebben a felállásban ez a két koncert volt csak hallható, hiszen ezeket a nagyszerű zenészeket, akiknek egy évre előre tele van a koncert naptárjuk, nehéz leültetni közösen egy színpadra. Ugyan a koncertet a BMC élőben is közvetítette, de általánosságban úgy vélem a helyszíni élőzene mégiscsak varázslatosabb.

Modern Art Orchestra plays Béla Bartók (a lemezen szereplő fotók Csendes Krisztina munkái)

            A koncertet dedikálás követte. Lehetett beszélgetni a művészekkel, akik elég nyitottak voltak rá. A koncert előtti napon megjelent lemezt barátságos áron meg lehetett vásárolni, így beszereztem én is egyet, és beálltam a sorba. Késő éjjel érkeztem vissza Szegedre. Nagyjából úgy éreztem magam, mintha egy hétig lettem volna távol. Az biztos, hogy ha a bálnák nem is, de a koncert egyéb aspektusai még sokáig fognak foglalkoztatni.

27. Művészetek Völgye - Szombat (2017.07.29.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Modern Art Orchestra, Bartók Béla, Tint'íz Band, Nouvelle Vague

        Szombaton a felkelő nap első sugarai, és a környékbeli kutyák ugatása jóval hat óra előtt felébresztettek. Tekintve, hogy hajnali kettő után értem vissza a szállásunkra ez az ébresztés nem esett túl jól. Szerencsére az aznapi programok hamar feledtették velem fáradtságom. Délelőtt még pihentem. Tervezgettem hová menjek, mit nézzek feltétlenül meg, hogy osszam be az időmet, és az energiámat.

Aztán délben ismét kedvenc udvarom, a Harcsa Veronika Udvar felé vettem az irányt. A Csigabusz késése miatt azonban elkéstem az interaktív énekes workshopról, melynek most Lackfi János költő volt a vendége. Leültem az árnyékba, a fák alá, ahonnan igaz, hogy nem láttam semmit, de mivel most volt mikrofon, legalább a fülemmel követni tudtam az eseményeket. Szemfüles padtársaimnak sikerült szerezniük a néhány kinyomtatott verses papírból egy példányt, így aktívan be tudtunk kapcsolódni az éneklésbe. Mondjuk a versek nem voltak túl bonyolultak, így hamar meg is lehetett őket tanulni. A „feladatunk” az volt, hogy zenésítsük meg Lackfi Jánosnak a vendégségbe hozott verseit, aztán adjuk neki elő. Mi már felkészültünk a produkcióra, csak a vendégünk nem volt sehol. Veronikának pedig támadt egy nagyon jó ötlete, menjünk mi, a kórus, a Kaláka Udvar irányába, lepjük meg őket. Azonnal felpattantam az árnyékból, és a zümmögő folyammal tartottam. A hangrezgések, és az egész ötlet spontaneitása gyermeki örömmel töltöttek el. Még félúton sem tartottunk, amikor összefutottunk vendégünkkel. S ott helyben, az egyik kapolcsi kőhíd lábánál adtuk elő a produkciónkat. Még egy új vers is született a találkozásról, a kapolcsi nagy találkozásokról.

Csigák, házak, manók

A workshop után sétáltam egyet, elnézelődtem a sok szép kézműves portéka között, de hamar visszatértem kedvenc udvarom árnyékot nyújtó fái alá. A Modern Art Orchestra tartott épp hangbeállást a színpadon, és megállapítottam, hogy izgalmas előadásnak lehetek tanúja, ha az udvarban maradok. Bartók Béla korábban is okozott nekem meglepetést a völgyben, akkor Szokolay Dongó Balázs tolmácsolásában. Most a Modern Art Orchestra koncertje volt olyan élmény számomra, amit még sokáig emlegetni fogok. Egy szám erejéig Harcsa Veronika is fellépett velük. Sosem gondoltam volna, hogy Bartók Béla zenéje kapcsán egyszer a bálnákra fogok asszociálni. Nagyon megindító volt.

Modern Art Orchestra Harcsa Veronikával

A koncert után a vásári forgatagban telt az időm az udvar következő programjáig. Aztán későn érkeztem vissza Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint duó koncertjére, így elég rossz helyet találtam csak magamnak. Rengetegen voltak kíváncsiak rájuk. Próbáltam átadni magam a zenének, mivel látni nem sokat láttam belőlük, de kényelmetlen helyem következtében most a jó érzések elmaradtak. Nem a kedvező helyezkedésről voltam híres ezen a fesztiválon.

A következő programot ismét vakon választottam, de ezen a fesztiválon nagyon melléfogni nem lehet. Útban a Panoráma Színpad felé betértem a Folk Udvarba, ahol fergeteges buliba keveredtem. A Tint’íz Band jó kedve, és a cigány népzenei ritmusok szinte mindenkinek táncot plántáltak a lábába. Egy rövid videó felvételt leszámítva én sem maradtam mozdulatlan. Táncoltam volna még, de kíváncsiságom tovább hajtott a Panoráma Színpad irányába, ahol a Nouvelle Vague lépett fel.

Tint'íz Band

Az első meglepetés akkor ért, amikor megállapítottam, hogy kevesebben vannak a nézőtéren, mint a Vad Fruttik koncertjén. Bea bement a sűrűjébe, én maradtam hátul, aztán az első néhány szám után Bea is csatlakozott hozzám. Sokszor hallgatom otthon fotelból a Nouvelle Vague-t, de el sem tudtam képzelni hogyan fogom érezni magam egy élő koncertjükön. Bevallom kicsit csalódtam. Úgy véltem, hogy elveszett az a finom, pszichedelikus zene abban a nagy térben. Az élő zene nem adott egy plusz többletet az otthoni fotel varázsához. Viszont becsültem bennük, hogy amikor teljesen elment az áram a színpadon feltalálták magukat, és rögtönöztek nekünk egy dob szólót. Ez a koncert élmény olyan lett, amilyen. Ettől még szeretem ezt a zenekart, és továbbra is utazok velük a fotelból. 

Nouvelle Vague

A szombati napom videós összefoglalását a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.