David Benioff: Tolvajok tele

David Benioff: Tolvajok tele /regény, Fumax Kiadó, 2014/

Tudom maximum csak ellenpontként illik a karácsonyhoz háborúról szóló regényekről írnom, de minden talán Eszterrel kezdődött és azzal, hogy a név kötelez. Per Petterson Átkozom az idő folyamát című könyve, amiért eredetileg mentem volna, a P68 alatt található a könyvtárban, Katya Petrovszkaja talán Esztere pedig csak egy számmal mellette. Mit tehettem volna, kikölcsönöztem. Szerettem volna gondolat ébresztőnek önmagában egy teljes bejegyzést szánni a talán Eszterre, de volt benne egy mondat, egyetlen egy, amit nem tudok még megbocsátani neki. Egészen addig a mondatig kedveltem, sőt még azon is elgondolkodtam olvasás közben, hogy épp ideje lenne nekem is kutatnom egy kicsit a felmenőim után.  Kedvet kaptam felállítani a családfám és megkeresni honnan erednek a gyökereim, s méltó díszekként felaggatni rájuk a megtalált családtagok történeteit, már amennyire vissza lehetne menni ehhez az időben. A könyv lendületet adott és ezen kívül még sok személyes történetet is, a legtöbbnek a háború vetett végett. Talán Esztert, a dédanyát is agyonlőtték. A kijevi származású Katya Petrovszkaja első könyve őszinte és olvasmányos, csak ajánlani tudom azoknak, akik érdeklődnek a családi történetek, és a múlt századi történelmi események, valamint az összefüggések iránt. Az irodalmi teljesítményét kissé egyenlőtlennek éreztem, de volt benne sok kreatív rész, nem szokványos gondolat is. Egyszer talán félre tudom tenni a sértődöttségemet vele kapcsolatban.

Több könyvet hoztam ki aznap a könyvtárból, a Tolvajok telére a könyv írója irányította rá a figyelmem. David Benioff (született David Friedman) neve sok sorozat rajongónak ismerős lehet, ő ugyanis az alkotója, a producere és a forgatókönyv írója az HBO 2011-ben indult népszerű tévésorozatának a Trónok harcának. Benioff érdekes embernek tűnik, az internet szerint dolgozott többek között kidobó emberként, angoltanárként, és rádiós DJ-ként is. Első regényéből (The 25th Hour) film is készült Spike Lee rendezésében Az utolsó éjjel címmel 2002-ben, a főszerepet Edward Norton játszotta. A Tolvajok tele a második regénye, Gy. Horváth László fordítása. A regény köszönetnyilvánítása alapján megtudhatjuk, hogy megírásának mikéntjében két másik könyvnek is nagy szerepe volt, az egyik Harrison Salisbury The 900 days, a másik Curzio Malaparte Kaputt című regénye. Mindkettő Leningrád ostromáról szól, de két teljesen más nézőpontból mutatva be azt. Kicsit utána olvastam ennek a történelmi eseménynek az interneten, ahány oldal, annyi különböző számadat… A német hadsereg 1941. szeptember 8-án zárta körül az akkor 2.5-3 millió lakosú várost, melynek lakói közel 900 napon keresztül állták a blokádot és az ostromot. Az éhhalálra ítélt emberek a legváltozatosabb módon próbáltak túlélni, a Tolvajok tele két főhőse is találkozott kannibálokkal. A hivatalos szovjet propaganda szerint a 900 nap alatt körülbelül 600 000 ember vesztette életét, de a valóság ezt a számot jóval fölülmúlhatja. A szovjetek végül „diadalmaskodtak”, visszaszorították a német haderőt, Leningrád felszabadult az ostrom alól. 

Ebbe a történelmi háttérbe ágyazott tehát David Benioff regénye. Ekkor találkozik egymással két fiatalember, egy börtöncellába kerülve, a fosztogató Lev és a dezertőr Kolja. Valószínűleg soha nem találkoztak volna, ha nincs ez a háború. Kivégzés helyett kapnak egy furcsa életben maradási lehetőséget, egy ajánlatot. Ha szereznek egy tucat tojást, egy nagy hatalmú ezredes lányának lakodalmi tortájához, akkor megmenekültek. A feladat lehetetlennek tűnik az ostrom és blokád alatt álló városban, ahol az emberek éheznek, de hőseink belevágnak. Szörnyű eseményekbe sodródnak bele a háború folyamán, úton-útfélen a halállal találják szemközt magukat, de nem adják fel. Hogy sikerül-e nekik végül a küldetésük, arról nem ejtek szót. Nekem összességében tetszett ez a regény, nagyon bele tudtam élni magam Lev és Kolja helyzetébe, még akkor is, amikor gyakran épp nem néztem volna oda. Volt benne humor és önirónia, a történet feszült volt, izgalmas, olykor váratlan fordulatokkal. Egyszerre volt borzalmas, elviselhetetlen, szórakoztató és lebilincselő. A végét én jobban nyitva hagytam volna, szerettem volna, ha a fantáziámra bízza az író a befejezést, de ő másként gondolta. Nem vagyok ilyen jellegű könyvekhez szokva, de igyekszem majd válogatni a „könnyedebb” irodalom, könnyedebb témájú regényei közül is. Ajánljatok nekem olvasni valót! Most Marion Chesney könyveire vadászok, de úgy látszik mások is nagyon kedvelik. A Tolvajok telét elsősorban azok vegyék kézbe, akik nem rettennek vissza a háborús történetektől.

Borítóillusztráció: Shout.