Vasúttörténeti park, zsámbéki rakétabázis

Az alábbi bejegyzésben szeretnék számotokra egy rövid fényképes áttekintést nyújtani két érdekes hazai parkról, ahol volt szerencsém a napokban megfordulni.

Vasúttörténeti park

Gőzmozdonyok

            A Budapest-Esztergom vasútvonal mentén található park helyén egykoron Fűtőház működött. Itt állomásoztak az akkor még nem látogatható leselejtezett gőzmozdonyok, és régi vasúti kocsik. A terület Vasúttörténeti Parkként 1999 óta üzemel. Több mint 100 vasúti jármű parkol itt: gőzmozdonyok, sínautók, kézi- és motoros hajtányok, hómaró gépek, gőzdaruk, mérőkocsik, villamos mozdonyok. A 34 állásos, 1911-ben épült Fűtőház egyik csarnokában személykocsi különlegességek láthatóak. A mozdonyok és kocsik megtekintése mellett, hajtányoztunk, kipróbáltuk a fordítókorongot, és kétszer is felültünk a kerti kisvasútra. Összességében sok érdekes, és különleges járművel ismerkedhettünk meg, egy rendkívül jól elrendezett, szépen karban tartott helyszínen. Minden egyes jármű neve, és jellegzetességei ki voltak táblázva. A park számos egyéb izgalmas programnak is helyszínt szokott adni, például most volt nemzetközi ásványkiállítás is a területén.

375.1032 mozdony

Részletek

Sínautó

Személykocsi pályaudvarral

Az egykori Fűtőház

Zsámbéki rakétabázis - védett 20. századi műemlék, erőd

            Az 1970-es években épült ki egy Budapest légterét védő gyűrű, aminek részét képezte a 15 hektáros zsámbéki rakétabázis. A komplexum alapja hatszög alakban rendezett. A csúcsokon voltak a rakétaindító állások, középen pedig egy magas betongyűrűvel védelmezett radarállomás. A hat rakétaindító állás mellett volt három készenléti fedezék, ahol töltött rakétákat hordozó nyergesvontatók állomásoztak. A radarállomás közelében lévő hatállásos nyitott fedezék falain még ma is olvashatóak általános katonai utasítások.

Zsámbéki-medence, kilátás a 2.sz. készenléti rakéta fedezék közeléből

            Erről a rakétabázisról rövid fennállása alatt éles rakétaindítást szerencsére nem kellett végezni. A rendszer vegyes hatótávolságú rakétákkal volt felszerelve, amik 500 m-től közel 260 km-ig terjedő körben nyújtottak légvédelmet.

            A korábban szigorúan titkos katonai objektum jelenleg színházi, művészeti, kulturális bázisként, és 2006 óta múzeumként is üzemel.

            A természet eléggé átvette az irányítást a terület felett. A kiállított járművek, amik zöme sajnos nem volt leírással ellátva, helyenként térdig érő virágos mezőben állnak, sokban darazsak is élnek. Számomra leginkább a hadi kiállítás volt érdekes, s az, hogy a háborús roncsokat mire is használja a leleményes ember. 

Katonai járművek

27. Művészetek Völgye - Szombat (2017.07.29.)

Interaktív énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Modern Art Orchestra, Bartók Béla, Tint'íz Band, Nouvelle Vague

        Szombaton a felkelő nap első sugarai, és a környékbeli kutyák ugatása jóval hat óra előtt felébresztettek. Tekintve, hogy hajnali kettő után értem vissza a szállásunkra ez az ébresztés nem esett túl jól. Szerencsére az aznapi programok hamar feledtették velem fáradtságom. Délelőtt még pihentem. Tervezgettem hová menjek, mit nézzek feltétlenül meg, hogy osszam be az időmet, és az energiámat.

Aztán délben ismét kedvenc udvarom, a Harcsa Veronika Udvar felé vettem az irányt. A Csigabusz késése miatt azonban elkéstem az interaktív énekes workshopról, melynek most Lackfi János költő volt a vendége. Leültem az árnyékba, a fák alá, ahonnan igaz, hogy nem láttam semmit, de mivel most volt mikrofon, legalább a fülemmel követni tudtam az eseményeket. Szemfüles padtársaimnak sikerült szerezniük a néhány kinyomtatott verses papírból egy példányt, így aktívan be tudtunk kapcsolódni az éneklésbe. Mondjuk a versek nem voltak túl bonyolultak, így hamar meg is lehetett őket tanulni. A „feladatunk” az volt, hogy zenésítsük meg Lackfi Jánosnak a vendégségbe hozott verseit, aztán adjuk neki elő. Mi már felkészültünk a produkcióra, csak a vendégünk nem volt sehol. Veronikának pedig támadt egy nagyon jó ötlete, menjünk mi, a kórus, a Kaláka Udvar irányába, lepjük meg őket. Azonnal felpattantam az árnyékból, és a zümmögő folyammal tartottam. A hangrezgések, és az egész ötlet spontaneitása gyermeki örömmel töltöttek el. Még félúton sem tartottunk, amikor összefutottunk vendégünkkel. S ott helyben, az egyik kapolcsi kőhíd lábánál adtuk elő a produkciónkat. Még egy új vers is született a találkozásról, a kapolcsi nagy találkozásokról.

Csigák, házak, manók

A workshop után sétáltam egyet, elnézelődtem a sok szép kézműves portéka között, de hamar visszatértem kedvenc udvarom árnyékot nyújtó fái alá. A Modern Art Orchestra tartott épp hangbeállást a színpadon, és megállapítottam, hogy izgalmas előadásnak lehetek tanúja, ha az udvarban maradok. Bartók Béla korábban is okozott nekem meglepetést a völgyben, akkor Szokolay Dongó Balázs tolmácsolásában. Most a Modern Art Orchestra koncertje volt olyan élmény számomra, amit még sokáig emlegetni fogok. Egy szám erejéig Harcsa Veronika is fellépett velük. Sosem gondoltam volna, hogy Bartók Béla zenéje kapcsán egyszer a bálnákra fogok asszociálni. Nagyon megindító volt.

Modern Art Orchestra Harcsa Veronikával

A koncert után a vásári forgatagban telt az időm az udvar következő programjáig. Aztán későn érkeztem vissza Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint duó koncertjére, így elég rossz helyet találtam csak magamnak. Rengetegen voltak kíváncsiak rájuk. Próbáltam átadni magam a zenének, mivel látni nem sokat láttam belőlük, de kényelmetlen helyem következtében most a jó érzések elmaradtak. Nem a kedvező helyezkedésről voltam híres ezen a fesztiválon.

A következő programot ismét vakon választottam, de ezen a fesztiválon nagyon melléfogni nem lehet. Útban a Panoráma Színpad felé betértem a Folk Udvarba, ahol fergeteges buliba keveredtem. A Tint’íz Band jó kedve, és a cigány népzenei ritmusok szinte mindenkinek táncot plántáltak a lábába. Egy rövid videó felvételt leszámítva én sem maradtam mozdulatlan. Táncoltam volna még, de kíváncsiságom tovább hajtott a Panoráma Színpad irányába, ahol a Nouvelle Vague lépett fel.

Tint'íz Band

Az első meglepetés akkor ért, amikor megállapítottam, hogy kevesebben vannak a nézőtéren, mint a Vad Fruttik koncertjén. Bea bement a sűrűjébe, én maradtam hátul, aztán az első néhány szám után Bea is csatlakozott hozzám. Sokszor hallgatom otthon fotelból a Nouvelle Vague-t, de el sem tudtam képzelni hogyan fogom érezni magam egy élő koncertjükön. Bevallom kicsit csalódtam. Úgy véltem, hogy elveszett az a finom, pszichedelikus zene abban a nagy térben. Az élő zene nem adott egy plusz többletet az otthoni fotel varázsához. Viszont becsültem bennük, hogy amikor teljesen elment az áram a színpadon feltalálták magukat, és rögtönöztek nekünk egy dob szólót. Ez a koncert élmény olyan lett, amilyen. Ettől még szeretem ezt a zenekart, és továbbra is utazok velük a fotelból. 

Nouvelle Vague

A szombati napom videós összefoglalását a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.

27. Művészetek Völgye - Péntek 2. rész (2017.07.28.)

Firebirds - Twin alike, Shai Maestro Trio, Gyémánt Bálint Trio, Golan

            A Csigabusz végül befutott Vigántpetendre, de mire odaértünk csak olyan helyet sikerült találnunk magunknak, ahonnan nem láttunk mást, mint a cirkuszi sátor tartóoszlopait. Egyikünk sem értette miért így alakították ki a nézőteret, hogy a nézők egy része ne lásson szinte semmit, de végül szerencsénk lett. Az előadás első harmadánál ugyanis pont a mi sorunkban felszabadultak helyek, amikre azonnal le is csaptunk. A Twin alike (Firebirds) című produkciót tekintettük meg. Nekem úgy tűnt nagyon lassan indult el a történet, persze amíg nem láttam a színpadból túl sok mindent, hogyan is indulhatott volna. A történések színtere az emberi lélek volt, amibe egy ikerpár bonyolult kapcsolatán keresztül nyerhettünk betekintést, akik életükben először tapasztalhatták meg a személyes szabadságot. Az ikrek egymáshoz való viszonyában egyetemes emberi érzelmek jelentek meg, amik szinte minden kapcsolat dinamikájában megjelenhetnek. Így a darabban mindenki megtalálhatta azt a kapcsolatát, amivel azonosulni is tudott. A képi világ, és az akrobatikus cirkuszi elemek harmonikusan építették fel az érzések széles, és nem ritkán szélsőséges skáláját. Az egyedi hangzás pedig adott egy olyan csendességet, amivel mindez befogadhatóvá vált. Nem volt más dolgunk, mint hagynunk magunkat, hogy magunkra ismerjünk egy-egy szituációban. Aki átadta magát az érzéseinek, a darab segítségével eljuthatott saját maga, és egy másik ember elfogadásáig, aminél talán nem is kívánhatunk többet.

Firebirds - Twin alike

            Mivel a Csigabuszra hiába várakoztunk, stoppal jutottunk vissza Kapolcsra. Mondjuk nem egy nagy távolság a két település, de még messze volt a hajnal, így nem meríthettük ki az energiaforrásainkat. Sokáig tanakodtunk azon ki mit szeretne megnézni az este folyamán. Végül eredeti terveimnek megfelelően Harcsa Veronika udvara felé vettem az irányt. Még sikerült elkapnom a végét a Shai Maestro Trio koncertjének, ami annyira tetszett, hogy vettem tőlük egy albumot. Valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a formáció olyan vad jazzt játszik, amit én nem tudok átérezni, és élvezni. Tévedtem. Az utolsó néhány számukat teljes beleéléssel hallgattam végig, s boldogan mentem személyesen is kifejezni köszönetemet ezért a nagyszerű élményért. Azóta megfogadtam, hogy jövőre, ha sikerül ismét beköltöznöm a völgybe, megpróbálok előzetesen jobban informálódni a fellépőkről. Idén igyekeztem olyan produkciókat választani, amiket Szegeden nem kapok meg ilyen felállásban. Így történt, hogy Szabó Balázs Bandája helyett a Gyémánt Bálint Trio lemezbemutató koncertjén maradtam, melyen Shai Maestro is fellépett.

Shai Maestro

Shai Maestro Trio - The stone skipper

            A Gyémánt Bálint Trio járt már Szegeden a Jazz kocsmában, azon a koncerten is ott voltam. Shai Maestro, és a Kata Borház udvara azonban olyan plusz fűszert adtak az amúgy is ízletes egységhez, ami nem található meg sehol máshol a világon. Kicsit tartottam a lemeztől, hogy számomra esetleg „túl jazzes” lesz, de első hallgatásra megszerettem. A cd-t ugyan extrém nehezen sikerült kiszabadítanom a szép kialakítású tokjából, de a türelmemért cserébe ezzel a zeneiséggel úgy érzem nagy ajándékot kaptam. A bemutatkozó album, melynek címe True Listener, bennem igaz hallgatóra talált, mindig más részek szépségeire, érdekességeire, váratlanságaira csodálkozok rá. A dallamos kompozíciók, és a szólamok, hangszerek, zenészek közötti valódi párbeszédek szinte látni engedik a hangokat, melyek ezáltal tartalmas belső utazásra csalogatják a hallgatókat.

Gyémánt Bálint Trio

Gyémánt Bálint Trio - True Listener

            A nap még egy további meglepetést tartogatott számomra. A Golan zenekar elektronikus, egyedi látványvilággal kialakított koncertje ott marasztalt még hajnalig a Harcsa Veronika Udvarban. Bevallom őket sem ismertem előzőleg, de az első néhány taktussal azonnal meggyőztek a srácok. Alapvetően szeretem az igényes, és változatos elektronikus zenét, s ebben az idősávban kimondottan jól esett már egy kicsit mozogni. Arról nem is beszélve, hogy végre találkozhattam élőben a hang drum ütőhangszerrel. A hangok, és a színpad melletti fa levelein keresztül átszűrődött fények, misztikus jelleggel ruházták fel az éjszakát. Hallgattam volna még tovább is őket. Rövidnek tűnt a koncert, mert túl jól éreztem magam. Hajnali kettő óra körül szálltam fel a zsúfolásig telt Csigabuszra. A néhány percnyi út Dörögd irányába, szinte egyetlen józanként, számomra felért egy rémálommal. Szerencsére az 5 nap alatt talán ez volt az egyedüli nagyobb kellemetlen élményem.  A sok jó programmal, érzésekkel, gondolatokkal telítve hamar elaludtam. Szombaton ismét jó napra virradtam. A koncertekről a videós összeállítást a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.

27. Művészetek Völgye - Péntek 1. rész (2017.07.28.)

Királykő, hangerdő, Asaran Earth Trio

            A pénteki napot előzetes terveinknek megfelelően kirándulással indítottuk. Mivel az esős időt erőteljes felmelegedés követte, Bea arra számított, hogy sok gombát fogunk találni az erdőben. Le is üzleteltük kinek fogjuk odaadni, de egy régi, kukacos gombán kívül nem találtunk semmit. A Királykőhöz indultunk, amelynek bazaltoszlopai Kapolcs fölé emelkednek. Nem voltam túl boldog, amikor Bea a gomba utáni vágy következtében letért a kijelölt turistaútról, és ment egyre beljebb és beljebb az erdőbe. Főleg, hogy tölgyes erdő lévén tele volt a terep vaddisznótúrással, és én hallottam is valami nagyobb testű állat csörtetését a domboldalban. A történetnek jó vége lett, végül csak kikötöttünk a Királykőnél, de már dél volt, és tikkasztó meleg. Fotóztunk egy keveset, és elindultunk vissza a faluba.

Kilátás a Királykőtől

Szántóföldek, mezők, dombok

A kapolcsi rengeteg

            A turistaút a Kata Borháztól indul, így ha már ott voltunk, betértünk egy kávéra a Harcsa Veronika Udvarba. Bevetettük magunkat az árnyékba, de engem csak furdalt a kíváncsiság, hogy ki a déli vendége az udvarnak, ezért közelebb mentem a színpadhoz. Nagyjából három és fél méterre lehettem a beszélgetéstől, de nem hallottam belőle csak Veronika kérdéseit. Megkérdeztem a lábamnál ülő hölgyet, hogy ő hall-e valamit, azt mondta nem, de ennek ellenére nyugodtan elüldögélt a napernyő alatt. Próbáltam szájról olvasni, összpontosítottam a figyelmemet, ennek ellenére sem sikerült egyetlen szót sem elkapnom. Talán sose fogom megtudni, hogy milyen volt Fekete-Kovács Kornélnak együtt dolgoznia Ennio Morricone-val. A beszélgetés után odamentem az udvar háziasszonyához, de ő csak annyit mondott, miért nem mentem közelebb. Való igaz, hallótávolságon belül, a nyakában lett volna még hely.

Interaktív énekes workshop Fekete-Kovács Kornéllal és Harcsa Veronikával

            Ami jó volt számomra ebben a déli programban az az, hogy a végén megismerkedtem a hangerdővel. Mondjuk csak távoli megfigyelőként vettem részt benne, de így is élveztem. Erdőből erdőbe. Volt ebben valami megfoghatatlanul szép. Csukott szemmel érintésre elkezdeni hangokat kiadni, végül belehullani a csöndbe, miközben belül tovább rezegnek a hangok, és mindenféle érzéseket váltanak ki, elmondhatatlan.

            A késő délutáni cirkuszi előadás előtt visszamentünk Taliándörögdre egy kicsit felfrissülni. A következő programig még olykor-olykor morgolódtam, hogy nem azért veszek karszalagot, hogy küzdenem kelljen azért, hogy halljak is valamit. Ehhez még hozzácsaptam hisztinek azt is, hogy ha egy fotósnak van egy 70-200 mm-es teleobjektívja, akkor miért áll be a nulladik sorba hosszú percekig az ülő nézők elé fotózni. Azzal a teleobjektívvel, mivel nem volt túl nagy a színpad, simán meg lehetett volna csinálni a közeli felvételeket oldalról is, vagy a videós mellől, aki a nézőtéren középen állított állványt. Értem én, hogy a fotós csak a feladatát végezte, de… A többi fotósnak sikerült láthatatlannak maradnia.

A taliándörögdi fecskék

            A cirkuszt megelőzően, leválva a többiektől, a Momentán Társulat Udvarában kötöttem ki. Ez volt korábban Palya Bea udvara, ahol annak idején sok időt töltöttem a diófa árnyékában. Egy olyan produkciót választottam, amiről nem tudtam semmit, nem volt időm utána nézni sem. Kellemes meglepetés ért. Az Asaran Earth Trio olyan jó hangulatú koncertet adott, hogy mosolyogva néztem utána még azt is a fedett buszmegállóból, hogy ismét szakad az eső. Úgy éreztem baj nem érhet egy ilyen koncert után, így azon sem aggódtam, hogy a Csigabusz késése miatt esetleg nem érünk oda a cirkuszba. Az Asaran Earth Trio tagjai, egy horvát, egy brazil, és egy magyar hölgy, New York-ban találkoztak egymással. Népzenei feldolgozásokat adtak elő énekelve és ütőhangszereken kísérve. Áradt belőlük az életöröm és életigenlés. A koncert hangulata annyira megragadott, hogy még a fényképezőgépemet is elfelejtettem elővenni. Többek között ezért is szeretem Kapolcsot. Az ilyen meglepetésekért. A nap további eseményeiről a következő bejegyzésemben olvashattok majd.

27. Művészetek Völgye – Csütörtök (2017.07.27.)

Taliándörögd, Kapolcs, Harcsa Veronika Quartet, Vad Fruttik

           A csütörtöki nap délelőttjét a taliándörögdi helyszínekkel való ismerkedéssel töltöttük. Mivel Taliándörögdön csak délben kezdtek el jegyeket árusítani (dél után 10 perccel még nem voltak kint ezen a napon az árusok), és a programok már tíz óra körül elkezdődtek, az udvarok jóindulatára támaszkodtunk, hogy mindenhol körülnézhessünk. Szerencsére mindenki tisztában volt ezzel a problémával, és kedvesen fogadtak bennünket. Mivel a fesztivál napi ritmusához képest viszonylag korán indultunk felfedező útra, a Református Udvart és a Tarisznya Evangélikus Udvart leszámítva, nem sok aktivitást tapasztaltunk. Kívánságomra kimentünk a község határában található Szent András templom romjához, amelynek festői szépsége és energiája lenyűgözött. Korábban, a fesztivál ideje alatt, itt is tartottak koncerteket, de én még soha nem jártam a romnál. A szentély és a sekrestye magasba vesző falmaradványai, a végtelenség illúzióját keltik. Még ma is láthatóak ép ívbordák a romban. Az ablakokon áttekintve eggyé válhatunk a természettel. Ez a hely a béke, és a nyugalom egy megmaradt apró szigete. Sokáig elidéztünk ebben a harmóniában.

Taliándörögd, Szent András templom rom

Taliándörögd, Szent András templom rom

            Délelőtt még forró teával kínáltak bennünket a Tarisznya Evangélikus Udvarban. Aztán egyik pillanatról a másikra kisütött a nap, és fülledt meleg lett. Kicsit belenéztünk a Művelődési ház előtt felállított Színész automata működésébe, de engem kifejezetten bosszantott a produkció, így úgy véltem ideje felpattanni a Csigabuszra Kapolcs irányába.

            Kapolcson nagyon gyorsan telt az idő. Mire megnéztünk minden kis zegzugban fellelhető szebbnél-szebb kézműves portékát, útközben be-belesve az udvarokban zajló programokba, ránk is esteledett.

            Kivételesen még időben érkeztünk a Harcsa Veronika Udvarba. Sikerült jó ülőhelyet találnunk magunknak, csak egy kicsit már megint kezdtünk fázni. Bea vett egy párnát, én az esőkabátomra helyezkedtem el. A Harcsa Veronika Quartet koncertjére jöttünk, ahol meglepetés vendégek is felléptek. Ávéd János (szaxofon) és Matthew Mitchell (gitár, ének). A koncertbe bele tudtok hallgatni a blog facebook oldalára (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) feltett videón keresztül.

Harcsa Veronika Quartet (+Matthew Mitchell, Ávéd János)

            A megzenésített versek, lágy jazz ritmusok után, kicsit meredek volt a választásunk a következő programot tekintve. A Panoráma Színpad felé tartva néhány percre betekintettünk az útba ejtett udvarok programjaiba is, aztán a Vad Fruttik koncertjén találtuk magunkat. Fergeteges buliba csöppentünk, ahogy azt a videóban is láthatjátok. Igaz Likó Marcell jobban ugrált, mint a közönsége, de mindenki énekelte teli tüdőből vele együtt az ismert slágereket. Mit tehettünk volna, helyenként mi is beszálltunk a kórusba. Kiemelném még, hogy a dalok pergő ritmusához kifejezetten illett a látványvilág.

Vad Fruttik

            Éjfél után értünk vissza a szállásunkra, ahol még felidéztük az addig történteket, átnézve a képeket, és a videókat. Péntekre kirándulást is terveztünk. A következő bejegyzésben megtudhatjátok merre jártunk.