Hírös: klubkoncert az Agórában

Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint: Tell her /lemezbemutató koncert, Kecskemét, 2017.02.04./

Mielőtt rátérnék a koncertre, szentelnék még két bekezdést Kecskemétre. Nem találtam számomra ideális kávézó helyet a belvárosban, végül a Malom Centerbe tértem be. Az útikönyvemben egy érdekes információra bukkantam a kereskedelmi és szórakoztató központról, mégpedig arra, hogy a helyén működött 1833-1868 között az első kecskeméti játékszín, ahol Petőfi Sándor, és Jókai Mór is megfordult. Itt adták elő első ízben a Bánk bánt Kecskeméten 1847-ben.

A kávé után tovább sétáltam, és a Szentháromság-szobrot, valamint a Katona József Színházat érintve a Magyar Fotográfiai Múzeum elé jutottam. Sajnos leltározás, és gyűjteményrendezési munkák miatt épp zárva volt. Fotográfusként szeretnék majd egyszer mindenképpen visszatérni a múzeumba. Az épületet 1890-ben táncteremnek építették, később megvásárolta az ortodox hitközség, és átalakította zsinagógává. Az 1990-es évek elejétől működik múzeumként, miután teljesen újjáépítették. Gyűjteményük több mint egymillió fényképet tartalmaz a magyar és az egyetemes fotóművészetből, André Kertésztől Moholy-Nagy Lászlón át Robert Mapplethorpe-ig. A fényképeken kívül eredeti negatívokat, fotográfiai eszközöket, nyomtatványokat, hang- és videó anyagokat is gyűjtenek. 

Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint duó koncertje este 8 órakor kezdődött a Hírös Agóra előcsarnokában. A pénztár 7 órakor nyitott, és mivel a helyfoglalás érkezési sorrendben történt én oda is mentem a nyitási időre. Nem én érkeztem elsőként, de nagyon jó helyet sikerült találom. Vittem magammal a Malom Centerben frissen beszerzett februári Filmvilág magazint, de a gyertyafényben hamar letettem az olvasásról. Figyeltem az embereket. Sokan kiöltözve érkeztek és pezsgőt, koktélokat vásároltak. Nagy volt a nyüzsgés, s annak ellenére, hogy az interneten kevesen jelentkeztek az eseményre, az amúgy elég nagy előcsarnok hamar megtelt. A koncert időben elkezdődött, és nagyjából az első két szám után teljesen át is tudtam adni magam a zenének. A duó szegedi koncertje kapcsán már sok mindenről írtam az előadókkal, és a Tell her albummal kapcsolatban. Biztos sokatokban felmerül most a kérdés, hogy miért is utaztam el mégis Kecskemétre. Többek között azért, mert nincs két egyforma koncert. Nemcsak a művészek részéről formálódik mindig egy kicsit másképp a zenei anyag, hanem a helyszín, valamint a közönség is mindig visszahat rá. A gyertyafény már eleve megadott egy visszafogott, elmélyülésre, elcsendesülésre alkalmas alaphangulatot. Egy olyan állapotot, amikor az ember másfél óra erejéig együtt lélegezhet a zenével, kizárva minden mást addig az életéből. 

A szünet sem törte meg a varázst, de ami utána következett az minden elképzelésemet felülmúlta. Kiderült ugyanis, hogy a közönség soraiban elrejtőzött egy leánykórus is, ami Veronikának rögtön alkalmat adott arra, hogy a Give time című dalt velük együtt énekelje el. Amikor megszólalt a kórus elámultam, mert nagyon tisztán, szépen énekeltek. Sőt annyira szépen, hogy arra gondoltam a koncert végén, hogy az Aurin Leánykar engem elrontott. Úgy éreztem ugyanis, hogy ettől az estétől kezdve már csak kórus kísérettel fogom tudni elképzelni ezt a dalt. Nekem a kórus maga is egy hatalmas meglepetés volt, mert bizony semmit sem vettem észre a koncert előtt a készülődésükből. Csak annyit gondoltam az egészről, hogy jött a lemezbemutatóra egy leány osztály, egy zeneszerető osztályfőnökkel. Egyet nem értettem csupán, hogy miért ültek le annyira szétszóródva. Hát azért, mert szólamok szerint helyezkedtek el. 

Itt ejtenék is néhány szót az Aurin Leánykarról. Az internet alapján 1998-ban alakult a Kodály Iskola Miraculum Gyermekkórusának 15 év feletti lányaiból. A kórus alapítója és vezetője Durányik László. Fennállásuk alatt számos koncertet adtak Európa szerte, és több rangos nemzetközi kórusversenyen is első díjban részesültek. Az énekkar repertoárjában a reneszánsz zenétől a XX. századi kórusművekig sok minden szerepel.

A fantasztikus koncertet dedikálás követte, hosszabb sor állt, mint Szegeden. Én is beálltam, hogy személyesen is tudjak beszélni Veronikával és Bálinttal néhány mondatot. Az este azonban még mindig nem ért véget, ugyanis a dedikálást moderált beszélgetés váltotta fel. Aztán egyszer csak jött a következő csoda. A leánykar még ott maradt tagjai felálltak, kimentek, és körbeállták Veronikát és Bálintot. Merthogy eredetileg egy meglepetés dallal készülhettek elsősorban a művészeknek, de mi is, akik végig ott maradtunk, ezáltal egy lenyűgöző ajándékban részesülhettünk. Legalább annyi boldogsággal és örömmel töltött el engem is a fellépésük, mint Veronikát és Bálintot. Nemcsak a dal (Give me little water Sylvie) volt nagyszerű az előadásukban, hanem az is, hogy láthattam a meglepetés erejét, és az elragadtatást az arcokon. Igazi adomány volt ez a sorstól, ezt nem lehetne ugyanilyen hatásfokkal megismételni. Ritka és kivételes este volt.

Összességében nagyon jó döntés volt részemről ez a kecskeméti kirándulás, sok új és a kórus által felejthetetlen élménnyel is gazdagodtam. A koncert óta pedig szinte csak kórusműveket hallgatok.

Cifra palota, zöld az ablaka… /2017.02.04./

Utolsó pillanatban döntöttem el, hogy a Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint duó Tell her lemezbemutató turnéja kapcsán ellátogatok Kecskemétre. A lehető legjobb elhatározásom volt ez a szombati nap eltöltésére, hisz a röpke fél napos kirándulás nagy meglepetéseket tartogatott számomra. Túl sok időm a felkészülésre nem jutott, így végül - ebben a digitális korban - egy sebtében kikölcsönzött útikönyvvel és egy várostérképpel indultam útnak. Még soha nem jártam Kecskeméten, a vasútállomást leszámítva.

Az állomásról egyenesen a Hírös Agóra felé vettem az irányt, hogy utána nézzek az esti koncert helyszínének. Útközben a látnivalókról a könyv segítségével próbáltam meg tájékozódni, azonban már a Katona József Múzeum és a múzeum előtti szoborpark leírásánál telítődtem lexikális információkkal. Onnantól kezdve hagytam, hogy a város maga hasson rám, és később olvastam részletekben utána a nevezetességeknek. Amúgy a park az olvadék hóban ácsorgó göcsörtös fáival, a pocsolyákból kinövő padokkal, és szobrokkal meglehetősen furcsa hangulatot árasztott, ami sokáig elkísért.

A parkból a Nagykőrösi utcán keresztül jutottam el a városközpontba. Az út pár percet vett csak igénybe, kényelmes, szemlélődős tempóban. A Szabadság téren rögtön két impozáns épületbe botlottam: az egykori zsinagógába, és vele átellenben a Cifrapalotába. A romantikus stílusban épült perzsakupolás zsinagógába sajnos nem tudtam betérni, de a Márkus Géza tervezte Cifrapalotába később visszamentem.

A Cifrapalota eredetileg bérháznak és kereskedelmi kaszinónak épült 1902-ben. Nevét külsődleges túldíszítettségére utalva a város lakói adták. A szecessziós stílusban épült palota majolika (színes festéssel ékesített kerámia) díszítése változatos formában jelenik meg az ablakkeretektől a tetőig. A hullámvonalas ablakok eredeti zöld színe felújításkor került elő a fehér festékréteg alól. Az épület belső terei kevésbé díszítettek, a legszebb a két szintet átfogó, ellipszis alaprajzú, dongaboltozatos Pávás-terem, a kereskedelmi kaszinó egykori díszterme. A terem díszítettségében ötvözi az art nouveau kedvelt motívumait a magyar népművészet elemeivel. A névadó pávák mesés festett gipszstukkók, de szép a két Tiffany-üveg berakású csillár is. Megemlíteném még a palota két lépcsőházát is, melyekből a szélesebbet mázas kerámialapok, kovácsoltvas korlát és stukkódíszítések övezik. A palota 1983 óta szolgál múzeumként, ott jártamkor a földszinten időleges kiállításként a 25 éves szegedi SZÖG-ART egyesület tárlatát tekinthettem meg. Külön örömömre szolgáltak Kass Jánosnak, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára c. művéhez készült illusztrációi, plakátjai. Az első emelet állandó kiállítása, a Nagyurak és Vezérek - Híres avar leletek a Kiskunságból címet viselő nagyon tetszett. A szórványos lelet együttes sokfélesége, gazdagsága és a kiállítás lenyűgöző összeállítása hosszú ideig lekötött. A Műhely Művészeti Egyesület időszakos Téli tárlatából pedig talán a kortárs képzőművészeti anyag komplexitása volt az, ami a leginkább megfogott. A második emelet állandó képzőművészeti kiállítása válogatás a Kecskeméti Művésztelep, valamint a 20. század első felének magyar festészetéből. Többek között Mednyánszky László, Tóth Menyhért, Nagy István és Farkas István alkotásai láthatóak itt, de találtam csemegeként Berény Róbertet is. Az egész múzeumot körülbelül egy-másfél óra alatt jártam be, s nem találkoztam abban az intervallumban más látogatókkal.

Az Agóra földszintjén is kiállításba botlottam, még tartott ugyanis Kunhegyesi Ferenc festőművész, Ghandival teázni című tárlata. Elég éles volt a kontraszt a Cifrapalota sokszor sötét tónusú anyaga, és Kunhegyesi Ferenc élénk, színes, álomszerű alkotásai között. Kunhegyesi Ferenc táncos karrierje befejezése után fordult a képzőművészetek irányába. Mestereinek az autodidakta festő Balázs János mellett, Péli Tamást, és a Kossuth-díjas Szentandrássy Istvánt tartja. Munkásságára hatással voltak többek között Diego Rivera és Paul Gauguin, valamint az avantgardok is. Én is felfedeztem képei hangulatában számos nagy elődöt (Marc Chagall, Amadeo Modigliani, Gustav Klimt, Aba-Novák Vilmos), mégis nagyon egyedinek és egységesnek tartottam az Agórában kiállított műveit. Az egyik kedvencem az Átsuhanó című alkotása volt, ami több oldalról közelíti meg véges időnket a végtelen Univerzumban. 

A koncertről majd a következő bejegyzésemben olvashattok.