28. Művészetek Völgye - Kedd (2018.07.24.)

Interaktív énekes workshop Harcsa Veronikával, MAO Pocsai Krisztával, Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit, Eastwing Group, Péterfy Bori & Love Band, Moldvai táncház

            Alig aludtam valamit az éjjel, pedig csend volt és kellemesen lehűlt a levegő. Fél 7-kor már kivetett az ágy, így gondoltam egyet, és a nagy meleg előtt sétára indultam Monostorapátiban. Mivel az első szállásom utcája a falu szélén volt, hamar egy földúton találtam magam legelők, lovak, szalmabálák és tehenek társaságában. Közel volt az erdő, de nem merészkedtem a szélénél tovább helyismeret hiányában. Készítettem néhány felvételt, majd a tó felé vettem az irányt. A derékig érő fű és a sár azonban hamar visszafordulásra késztetett. Megnéztem a templomot, bámultam a gólyákat, majd betértem a kisboltba. Vettem ásványvizet, banánt, teljes kiőrlésű kiflit, joghurtot. A fél literes ásványvíz 89 forintba került, a fesztiválon 300-500 forintért árulták. A pénztárnál találtam téli fagyit is. Kissé csalódott voltam, hogy sem az íze, sem az állaga nem közelítette meg gyermekkorom fagyijait. Ráadásul matrica sem volt benne.

Monostorapáti határában

            A déli Csigabuszig még rengeteg időm maradt, így elővettem kedvenc egyszemélyes logikai játékomat a tangramot. Nem nagyon tudtam koncentrálni az alakzatok kirakására, gondolataim már a napi programbeosztásom körül forogtak.

Tangram

            A Harcsa Veronika Udvarban az interaktív énekes workshop alatt éreztem meg először, hogy végre megérkeztem. Hogy erre vágytam és vártam azóta, hogy a tavalyi völgy véget ért. Kényeztettük kicsit a testünket, majd légző gyakorlatokat végeztünk. Brümmögésben nem sokat fejlődtem tavaly óta. Aztán ki-be sétáltunk a hangok erdejében, megérintve egymás szívét-lelkét. Volt egy olyan „feladat”, amelyben először mindenki kiadott egy számára kényelmes hangot, majd figyelve a környezetünkre közelednünk kellett egymáshoz. Az esz hangon zártunk. Úgy érzetem az a legtökéletesebb hang a világon. Onnantól azon a hangon rezegtem, a tilláromra ezért annyira már nem tudtam ráhangolódni. Ráadásul annak ritmusa is meglehetősen bonyolultnak bizonyult számomra. Dúdolgatva hagytam magam mögött az udvart és körbenéztem kicsit a vásárban.

            A Modern Art Orchestra Tribute to Ella Fitzgerald feat. Pocsai Kriszta koncertre értem vissza a Harcsa Veronika Udvarba. Elfoglaltam az árnyékban egy széket és élveztem az előadást. Gyorsan elröppent az idő, amiből néha ugyan kizökkentem, de ez egyáltalán nem zavart. Fél 5-kor visszabuszoztam a szállásra. Magamhoz vettem némi élelmet és hosszabb ruhát. Fél 7-kor már újra Kapolcson voltam, a római katolikus templomba igyekeztem.

Modern Art Orchestra és Pocsai Kriszta

            Műsorváltozás következtében a Hangaram Quartet helyett Stummer Márton gitárművész és Nemes-Jeles Judit fuvolaművész duójára érkeztem. Épp próbáltak még, ennek ellenére beülhettem a templomba. Az összefoglaló videóban a felvétel még a próbán készült, utána már a nézők miatt nem nagyon tudtam volna kamerázni. A koncert meglepetés volt a javából. Széles érzelmi skálát éltem át általa, gondolatban bejártam a fél világot.

Stummer Márton és Nemes-Jeles Judit

            A Péterfy Bori & Love Band nagyszínpados koncertje előtt még újra benéztem a Harcsa Veronika Udvarba, de őszintén bevallom nem igazán voltam lenyűgözve az Eastwing Group zenéjétől. Valahogy nem volt bennük számomra elég élet, elég tűz, játékosság és fantázia, pedig egytől-egyig kiváló zenészek és énekesek léptek a színpadra. Aztán meghallottam a dübörgést, így tudatosult bennem, hogy elkezdődött Boriék koncertje. 4-5 szám alatt értem át Kapolcs egyik végéből a másikba.

Eastwing Group

            Legutóbb Ópusztaszeren voltam Love Band koncerten, de ez a kapolcsi túltett azon is. Ilyen az, amikor az ember olyan közönségbe téved, ami teljesen együtt lélegzik a zenekarral. Fergeteges volt a hangulat, a tánc a lábaimban volt, nehezen szántam rá magam, hogy megálljak egy-egy néhány perces felvétel elkészítésének erejéig. Nem akartam, hogy a koncert véget érjen, teljesen elkényeztetett a zenekar. További kedvenceim sorát adták elő a Dunántúli slágertől a Fehérre festem az arcomig. Bori őrjöngött, tetszett neki is ez a kerti kapolcsi közönség, azt mondta, ennél rosszabb kedd esti koncertje soha ne legyen.

Péterfy Bori

            Még táncoltam volna, ezért a Panoráma Színpadtól visszamentem a Muharay Udvarba. A moldvai táncház már javában zajlott. Néztem a lépéseket és a mosolygós arcokat. Hangulatuk teljesen rabul ejtett. Legszívesebben eldobtam volna a nehéz hátizsákom és beálltam volna közéjük, de nem tudtam követni még fejben sem a lépéseket. Azért így is élmény volt. Fél 11 után döntöttem úgy, hogy ideje Csigabuszra szállni. Szerintem még álmomban is az esz hangot dúdoltam.

28. Művészetek Völgye - Hétfő (2018.07.23.)

            Elérkezett a 28. Művészetek Völgye, s a fesztivál 4. napján az indulásom ideje is. Tele voltam izgalommal nemcsak az utazás, a szállás és a várható időjárás miatt, hanem szerettem volna idén is legalább annyi jó élménnyel gazdagodni, mint az ezt megelőző 5-6 évben. Programban nem volt hiány. Közel 1500-ból választhattam ki a számomra megfelelőeket, egy hétig böngésztem a programfüzetet az indulás előtt.

            Idén is telekocsiztam Kapolcs felé. A Hóra Színház kisbuszában utaztam, egyedüli utasként. A sofőr házhoz jött és nagy örömömre házhoz is szállított Monostorapátiban. Szegedről kiérve az autópályára nemsokára beborult az ég és hamarosan ránk is szakadt. Úgy esett és olyan párás volt a levegő, mintha köd lett volna, ezért sokan ködlámpával közlekedtek. Jól haladtunk ennek ellenére is, egészen az M0-ás bevezető szakaszáig. Onnan egyes-kettes között váltogatva araszoltunk úti célunk felé. Így a tervezett 3 és fél órás útból a menetidő 6 órára emelkedett, annak ellenére, hogy Székesfehérvárnál végül letértünk a pályáról. Hol torlódás, hol élő állat miatt nem haladtunk. Elképzelni sem tudtuk hová tart ez a rengeteg ember ezen a hétfői kora délután.

            A szállásoktól tartottam Monostorapátiban. Egy kis kavarodás miatt idén nem tudtam a tavalyi taliándörögdi helyre menni, ezért május végén nézhettem új lehetőségek után. Szobát találni olyankor már szinte lehetetlenség. Sok utánajárás után azonban végül sikerült 2x2 éjszakára szállást foglalnom Monostorapátiban. Két éjszakát töltöttem az egyik utcában egy háznál, és kettőt a falu másik végében a főutcán. Mivel a szomszédos szobában lemondták a foglalást a hétfő-keddi helyen, ezért enyém volt egy nagy ház egész alsó szintje. 2 szobával, fürdővel, wc-vel, konyhával, étkezővel. Úri dolgom volt.

            Az érkezés után fel is ültem az első Csigabuszra (a Művészetek Völgyének hivatalos járata Kapolcs és a környékbeli települések között) Kapolcs irányába. Az út a dimbes-dombos vidéken nagyjából 10 percig tartott. A karszalag felvétele után (5 napos rugalmas bérlettel mentem) rögtön kedvenc udvarom, Harcsa Veronika jazz udvara felé indultam. A Chris Devil Trio utolsó számára toppantam be. Leültem az árnyékba, és végre próbáltam átadni magam annak az érzésnek, hogy egy év várakozás után újra itt lehetek. A beléptetés szigorodott, a kiszolgálást inkább hagyjuk, de ezek mind csak mellékzöngék voltak ahhoz képest, ami rám várt. Mivel eléggé fáradt voltam, az eredeti tervektől eltérve maradtam az udvarban. Meghallgattam a BG5 zenekar koncertjét. Valahogy nem tudtam rájuk hangolódni, valahogy nem tudtam magammal hirtelen mit kezdeni. A koncert után ezért felkerekedtem, és nyugtáztam, hogy minden rendben, minden udvar a helyén van, és mindenhol zajlanak a programok is. Csak én kerestem még a helyemet.

Khamoro Budapest Band

A Folk Udvarban hangolódtam volna tovább a fesztiválra, a Khamoro Budapest Band koncertjén, ha nem az utolsó két számra érkezek. Cigánytáncok, kellemes ritmusok, jó hangulat fogadott. Akkor kezdtem végre felfogni és elhinni, hogy tényleg ott vagyok. Útban a Panoráma Színpad felé a Muflon Jazz Udvarba sétáltam be, ahol épp a Kincső Experiment játszott. Az általuk feldolgozott népdalok zömét még én is ismertem, így helyet is foglaltam. Együtt dúdoltam, énekeltem velük. Pillanatok alatt eltelt egy óra. A Panoráma Színpadon Hobo adott koncertet mire felértem. Őt még így nagyszínpadi produkcióban nem láttam, verses-zenés estjén már voltam a REÖK palotában. Az tetszett. Hallgattam egy darabig, nézelődtem, de megállapítottam, hogy ez ilyen formában nem kimondottam nekem való, ezért tovább álltam. A Kőbánya Udvarában a Carbonfools zenélt. Viszonylag sokan voltak kíváncsiak rájuk. A helyszín mesés volt, a domboldalról szalmakockákon ücsörögve is lehetett nézni és hallgatni a koncerteket. Már hűvös volt ahhoz, hogy leüljek, így sétáltam tovább, a falu másik vége felé. A Muharay Udvarhoz közeledve gyerek utcazenészekbe botlottam, természetesen megálltam meghallgatni őket is. A Muharay Udvarban Sebő Ferenc és tanítványai léptek fel. Addigra már nagyon elfáradtam, sétáltam csak ide-oda, előre-hátra. Kíváncsi lettem volna, mit mutat egy lépésszámláló a nap végére. 11 óra körül szálltam fel a Csigabuszra. Kellett a pihenés, hiszen kedden már az egész napot ott szerettem volna tölteni. Úgy igazán és szívből.

Hobo

Sebő Ferenc és tanítványai

Woodstock az ugaron

           Napjainkban szinte minden kisebb-nagyobb településnek van már fesztiválja. Nincs ez másként Ópusztaszerrel sem, ahol idén nagy meglepetésemre már hatodik alkalommal került megrendezésre az Akhal Ménesen, a Woodstock az ugaron fesztivál. Addig-addig nézegettük a programokat, hogy végül fel is kerekedtünk barátaimmal, és nekivágtunk a 4 napos fesztivál 2. napjának. Sajnos csak munka után tudtunk elindulni, de így is sok élményben volt részünk.

            Az Akhal Ménes kb. 20 kilométerre található Szegedtől, Ópusztaszer határában. Kijutni még könnyen ki lehet autóbusszal is, de az utolsó busz vissza Szeged irányába elmegy este fél 9 környékén. Aki egy estére tervez, és tömegközlekedéssel utazik, nincs könnyű helyzetben. Ha a koncerteken is ott szeretne maradni, bizony meg kell várnia a hajnali 4 óra körül arra közlekedő első járatot. Hacsak nem talál magának időközben fuvart. Célszerű lenne az utolsó koncert után beiktatni egy különjáratot Szegedre. Két éve próbálok már eljutni a fesztiválra, de csak az idén sikerült először összegyűjteni egy autónyi csapatot. Közülünk mindenkinek ez volt az első ugrándozása az ugaron.

            A fesztiválnak az Anna and the Barbies zenekar a házigazdája, Pásztor Annával az élén. Naponta három 1,5 órás koncert van a Puszta Nagyszínpadon, és ugyancsak három 1 órás a Jurta Kisszínpadon, ami közel 300 fő befogadására alkalmas. Ez az egyetlen olyan általam is ismert zenei fesztivál, ahol a két fő koncerthelyszínen nem ütik egymást a koncertek, így mindent nyugodtan meg lehet nézni és hallgatni. Napközben a Jurtákban lehet különféle programokon részt venni. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan és tartalmasan telik a fesztiválozóknak a délelőtt és a kora délután is. Ráadásul a karszalaggal a fesztivál ideje alatt többek között a Nemzeti Emlékpark is szabadon látogatható.

            Minket a Péterfy Bori és a Love Band csalogatott ki a fesztiválra, meg az, hogy megtapasztaljuk milyen is ott a hangulat. Nyitottak voltunk, de legfőképp kíváncsiak. A fesztivál helyszíne ténylegesen az alföldi puszta, ahol minden egyes lépésünknél szállt a por, és ugrált fel a tikkadt szöcskék hada. A füves övezettel fás-cserjés részek váltakoztak, ez utóbbiak szolgáltak árnyékkal a sátorozóknak. A két színpad közötti területen helyezkedtek el az árusító pavilonok. Nekem egyedül a műanyag játékos lógott ki a sorból, de sokan voltak gyerekekkel. Külön örültem a gyümölcsös standnak, és annak is, hogy a szörpöket lehetett egymással keverve is kérni. A bodzát társítottam a málnával. Sofőrünk szódát ivott, a többiek meg sört találtak maguknak. Ültünk a pusztában, beszélgettünk és nézelődtünk a koncert kezdetéig.

            Borit mostanában kihagytuk Szegeden a koncerthelyszínek miatt. Tavaly még próbálkoztam a SZIN fesztiválon, de annyira rossz volt a hangosítás a sátorban, hogy feladtam másfél szám után. Gyakorlatilag élvezhetetlen volt. A pusztai koncerten szerencsére a hangtechnikusok inkább a minőségre figyeltek és nem az extrém hangerőre. Régi és új számok egyaránt elhangzottak. Volt egy 6 év körüli gyerek, aki jobban fújta a szövegeket, mint én. A 3-4. sorban álltunk, nem tudtam megsaccolni hányan lehettünk, de jó volt a hangulat elől a közönség soraiban. Bori most nem sétált be közénk, mint Esztergomban, viszont felhívott egy férfit egy szám erejéig a színpadra. Táncolt vele, majd csók is csattant. Összességében jól felépítették a műsorukat, a koncert így teljesen szerethető volt, jó energiák áramlottak oda és vissza. Néha ugyan rontott a zenekar, de ennek is megvolt ott és akkor a maga bája.

            Boriék után a Grand Mexican Warlock zenekar játszott a Jurtában. A fiúk mindent beleadtak a zenélésbe. Egy ideig elhallgattuk őket, majd a tábortűz felé vettük az irányt, ahol napközben akusztikus koncertek zajlottak. Ültünk a táncoló fények között, élveztük a puszta és a fesztivál hangjait. Megvártuk még a Supernem zenekar első számát. Sokan voltak kíváncsiak rájuk, szerintem többen voltak, mint a Péterfy Bori és a Love Band koncertjén. Nekünk annyira nem jött be a zenéjük, így a másnapi munkanap tudatában, fél 10 körül el is indultunk hazafelé. Jól éreztük magunkat ezen a mosolygós, családias fesztiválon. Ha úgy jön ki a lépés, jövőre is biztos kilátogatunk.