Sok minden történt az elmúlt hetekben.
Annyi programon vettem részt, hogy elmaradtam az írással. Az előző
bejegyzésemben megemlített 24 órás képzőművészeti maratonon több alkotást is
készítettem, kettőről már láthattatok képet a blogom facebook oldalán. Aki
lemaradt volna, annak az egyiket itt is hozzáférhetővé teszem. Péntek este 9
óráig festegettem, aztán egy merész ötlet következtében, aminek nem tudtam
ellenállni, szombaton hajnalban folytattam. Pénteken rengetegen voltak, alig
találtam szabad helyet és ecsetet, de szombaton sokáig csak ketten tartottuk a
frontot. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy volt néhány résztvevő, akik
akkor indultak haza, mikor mi beállítottunk hajnalban a könyvtárba. A szakmai
zsűri által kiválasztott alkotásokból majd kiállítás nyílik, és várhatóan a
jövő év elején jótékonysági célzattal el is árverezik őket. Kíváncsian várom mi
lesz az alkotásaimnak a sorsa.
Időközben két pályázatra is adtam be
munkákat, azokra is sok időt fordítottam, de megérte. A III. Székelyföldi
Fotóbiennálén, ami egy rangos nemzetközi esemény, Hi Humanity c. fotómat
beválasztották a legjobb 100 alkotás közé. Ez azt jelenti, hogy
Sepsiszentgyörgyön e hónap második felében megtekinthető lesz egy kiállítás
keretein belül, és megjelenik majd a tárlat katalógusában is, amiből fogok
kapni egy tiszteletpéldányt. 17 országból, 283 alkotó, összesen 1516
pályamunkát nyújtott be.
Szabó Magda születésének 100.
évfordulója kapcsán a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár országos
könyvborító tervező pályázatot hirdetett. Elég szűkös volt az idő a pályázati
kiírás észlelése és a benyújtási határidő között, de számtalan ötletem közül
végül egyet sikerült is megvalósítanom. Az ajtó c. regényhez készült borítóm
most II. díjat hozott a számomra.
Elkezdődött a 22. Őszi Kulturális
Fesztivál is Szegeden. Hétfőn két fotókiállítást is megnéztem. Az egyik a SZTE
JGYPK végzős fotográfus hallgatóinak munkáit mutatta be, a másik a „rejtelmes
Párizsba” és a „történelmi fellegekbe” engedett betekintést. Megpróbáltam meghallani
milyen történeteket mesélnek el nekem az egyes képek, de ez hol sikerült, hol
nem. Vegyes érzelmeim voltak az önálló tárlatok kapcsán is, de lehet, hogy
nekem túl magasak az elvárásaim.
Túl vagyunk a Kutatók Éjszakáján is. A
rendezvény fő célja a tudomány népszerűsítése. A Szegedi Biológiai Központban
idén is számtalan kutatócsoport tevékenységével meg lehetett ismerkedni. A programsorozatban
ezúttal is mint fotográfus vettem részt, de remélem a jövőben inkább a kutatói
oldalamat mutathatom majd meg az esemény kapcsán.
Megnyílt a Káosz és Rend című kiállítás
a REÖK palotában. A tárlat megtekintése közben sokszor azon gondolkoztam, hogy
vajon én miért nem nyújtottam be rá pályamunkát, elsősorban fotográfiát.
Hazaérve utána néztem, és a válasz nagyon egyszerű volt. Azért, mert nem vagyok
tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A mozgólépcsős fotó
teljes mértékben kiverte nálam a biztosítékot. Amikor elindultam erre a
tárlatra, nem néztem utána mire is megyek. A cím sokat sejtetett, de valóban
igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Az eredeti ipar- és képzőművészeti
alkotások helyett, az azokról készült fotók lógnak a falakon, és a termek
közepén felállított állványzatokról is. Ez számomra csalódás volt, de megértem,
hiszen több száz festmény, grafika, litográfia, szobor nem fér el másként egy
helyen. Viszont emiatt úgy éreztem, hogy pont az esszenciája veszett el az
egyes alkotásoknak, ugyanis dimenzió nélkülivé váltak. A tárlat megnyitója a
címéhez lett hű. Annyi ember volt, hogy valóban káosz uralkodott, szinte
élvezhetetlen volt nézelődni. Mindenki szelfizgetett a saját kiállított
művével, ami akkor is irdatlan ember tömeget jelent, ha csak mondjuk a
kiállítók harmada volt jelen. A rendet az alkotások kiállításának módja képviselte,
melyek abc sorrendben vannak elhelyezve. Volt sok kép, mint hordozó, ami
tetszett, azokat megnézném eredetiben is. Sokat szemlélődni viszont nem tudtam.
Egyrészt a tömeg sodort, másrészt annyira közel vannak egymáshoz a képek, hogy
nem tudtam távolságot tartani, ami néha segít a befogadásban, az értelmezésben.
A technikák széles palettáját meg lehetett találni a kiállításon, legalábbis a
munkák leírásában, mert a nyomatok annyira nem adták vissza sem a textúrákat,
sem a formákat. Sok olyan alkotás volt, ami az én ízlésvilágomhoz közel állt, és
összességében meglepett a kiállított anyag sokszínűsége is. Nem volt két
egyforma alkotás. A káosz és a rend, amik nem létezhetnek egymás nélkül, sok
asszociációra adtak lehetőséget. Ezt inkább az ipar-, és képzőművészeti
alkotásokban értem tetten. A fotók többsége nekem kissé erőltetetten kapcsolódott
a témához. A fotómontázsok, vagy az egyéb fotó alapú műfajok bennem nagyobb
hatást értek el, elgondolkoztattak, vagy akár meg is hökkentettek. Szívesen
visszamennék még a kiállításra, elidőznék néhány alkotással önmagamban. Meglátjuk
lesz-e rá időm. Elsőre az anyag teljességgel befogadhatatlan volt, főleg a megnyitó
keretein belül. Szinte elmenekültem róla. Viszont magammal hoztam néhány
alkotás gondolati és érzelmi lenyomatát, s ezért már megérte elmenni.
Igyekszem lépést tartani az Őszi Kulturális Fesztivál által kínált sok programmal, de tervezek újabb szubjektív
könyv ismertetőket is írni. Esős napokra. Csak győzzétek kivárni.
