David Benioff: Tolvajok tele /regény, Fumax Kiadó, 2014/
Tudom maximum csak ellenpontként illik a
karácsonyhoz háborúról szóló regényekről írnom, de minden talán Eszterrel
kezdődött és azzal, hogy a név kötelez. Per Petterson Átkozom az idő folyamát
című könyve, amiért eredetileg mentem volna, a P68 alatt található a
könyvtárban, Katya Petrovszkaja talán Esztere pedig csak egy számmal mellette. Mit
tehettem volna, kikölcsönöztem. Szerettem volna gondolat ébresztőnek önmagában
egy teljes bejegyzést szánni a talán Eszterre, de volt benne egy mondat,
egyetlen egy, amit nem tudok még megbocsátani neki. Egészen addig a mondatig
kedveltem, sőt még azon is elgondolkodtam olvasás közben, hogy épp ideje lenne
nekem is kutatnom egy kicsit a felmenőim után. Kedvet kaptam felállítani a családfám és
megkeresni honnan erednek a gyökereim, s méltó díszekként felaggatni rájuk a
megtalált családtagok történeteit, már amennyire vissza lehetne menni ehhez az
időben. A könyv lendületet adott és ezen kívül még sok személyes történetet is,
a legtöbbnek a háború vetett végett. Talán Esztert, a dédanyát is agyonlőtték. A
kijevi származású Katya Petrovszkaja első könyve őszinte és olvasmányos, csak
ajánlani tudom azoknak, akik érdeklődnek a családi történetek, és a múlt
századi történelmi események, valamint az összefüggések iránt. Az irodalmi
teljesítményét kissé egyenlőtlennek éreztem, de volt benne sok kreatív rész,
nem szokványos gondolat is. Egyszer talán félre tudom tenni a sértődöttségemet
vele kapcsolatban.
Több könyvet hoztam ki aznap a
könyvtárból, a Tolvajok telére a könyv írója irányította rá a figyelmem. David
Benioff (született David Friedman) neve sok sorozat rajongónak ismerős lehet, ő
ugyanis az alkotója, a producere és a forgatókönyv írója az HBO 2011-ben indult
népszerű tévésorozatának a Trónok harcának. Benioff érdekes embernek tűnik, az
internet szerint dolgozott többek között kidobó emberként, angoltanárként, és
rádiós DJ-ként is. Első regényéből (The 25th Hour) film is készült Spike Lee
rendezésében Az utolsó éjjel címmel 2002-ben, a főszerepet Edward Norton
játszotta. A Tolvajok tele a második regénye, Gy. Horváth László fordítása. A regény
köszönetnyilvánítása alapján megtudhatjuk, hogy megírásának mikéntjében két
másik könyvnek is nagy szerepe volt, az egyik Harrison Salisbury The 900 days,
a másik Curzio Malaparte Kaputt című regénye. Mindkettő Leningrád ostromáról
szól, de két teljesen más nézőpontból mutatva be azt. Kicsit utána olvastam
ennek a történelmi eseménynek az interneten, ahány oldal, annyi különböző számadat…
A német hadsereg 1941. szeptember 8-án zárta körül az akkor 2.5-3 millió lakosú
várost, melynek lakói közel 900 napon keresztül állták a blokádot és az
ostromot. Az éhhalálra ítélt emberek a legváltozatosabb módon próbáltak túlélni,
a Tolvajok tele két főhőse is találkozott kannibálokkal. A hivatalos szovjet
propaganda szerint a 900 nap alatt körülbelül 600 000 ember vesztette
életét, de a valóság ezt a számot jóval fölülmúlhatja. A szovjetek végül „diadalmaskodtak”,
visszaszorították a német haderőt, Leningrád felszabadult az ostrom alól.
Borítóillusztráció:
Shout.
Ebbe a történelmi háttérbe ágyazott tehát
David Benioff regénye. Ekkor találkozik egymással két fiatalember, egy börtöncellába
kerülve, a fosztogató Lev és a dezertőr Kolja. Valószínűleg soha nem találkoztak
volna, ha nincs ez a háború. Kivégzés helyett kapnak egy furcsa életben
maradási lehetőséget, egy ajánlatot. Ha szereznek egy tucat tojást, egy nagy hatalmú
ezredes lányának lakodalmi tortájához, akkor megmenekültek. A feladat
lehetetlennek tűnik az ostrom és blokád alatt álló városban, ahol az emberek
éheznek, de hőseink belevágnak. Szörnyű eseményekbe sodródnak bele a háború folyamán,
úton-útfélen a halállal találják szemközt magukat, de nem adják fel. Hogy
sikerül-e nekik végül a küldetésük, arról nem ejtek szót. Nekem összességében
tetszett ez a regény, nagyon bele tudtam élni magam Lev és Kolja helyzetébe,
még akkor is, amikor gyakran épp nem néztem volna oda. Volt benne humor és
önirónia, a történet feszült volt, izgalmas, olykor váratlan fordulatokkal. Egyszerre
volt borzalmas, elviselhetetlen, szórakoztató és lebilincselő. A végét én jobban
nyitva hagytam volna, szerettem volna, ha a fantáziámra bízza az író a
befejezést, de ő másként gondolta. Nem vagyok ilyen jellegű könyvekhez szokva,
de igyekszem majd válogatni a „könnyedebb” irodalom, könnyedebb témájú regényei
közül is. Ajánljatok nekem olvasni valót! Most Marion Chesney könyveire vadászok,
de úgy látszik mások is nagyon kedvelik. A Tolvajok telét elsősorban azok
vegyék kézbe, akik nem rettennek vissza a háborús történetektől.