2018. szeptember 9., vasárnap

Paul Auster: 4 3 2 1 /regény, Európa Könyvkiadó, 2018/


            Sokat elmond a könyvről, hogy ez az első regény, ami miatt 15 forintos késedelmi díjat fizettem a könyvtárban. Megcsúsztam az utolsó 60-70 oldal elolvasásával, de a mentségemre hozom fel, hogy közel 800 oldalas.

            Paul Austertől korábban a Holdpalotát és a Timbuktut olvastam. Új könyvére egy internetes hirdetés hívta fel a figyelmemet, miután számos könyvesbolt kortárs szépirodalmi regényeinek kínálatát átnéztem. 4 héttel ezelőtt nem tudtam eldönteni milyen olvasmányt válasszak, ezért úgy gondoltam rábízom magam erre az ajánlatra. Nem az első 800 oldalas regény, amit idén kiolvastam, így a terjedelme nem tudott elijeszteni. Ráadásul utána néztem, és olvasói általában elismerően nyilatkoztak róla. Szerencsésnek érzem magam, hogy a könyvtári példány első olvasója lehettem, nem kellett beállnom az előjegyzők sorába. Kereskedelmi forgalomban az ára 5000 forint körül mozog. Az elvárásaimat ugyan magasan meghaladta, mégis úgy érzem, egyelőre nem fog felkerülni a könyvespolcomra a kedvenceim közé. Kicsit ugyanis megsértődtem rá a vége miatt.

            A szerző nagy játékos, és mesteri elbeszélő. Rég nem olvastam már olyan könyvet, aminek szerethető főszereplője érzelmileg így megragadott volna. Ráadásul nem egy, hanem egyszerre négy lehetséges életet is kaptam hozzá. A főszereplő (Archie Ferguson) ugyanis a 7 főfejezet 4 alfejeztében 4 életutat jár be szinte egy térben (Amerika, Franciaország) és egy időben (1947-). Amikor próbáltam ennek finomságát másoknak elmagyarázni, erről egyből a pillangóhatás jutott mindegyiküknek az eszébe. Van benne valami az egyén viszonylatában, de talán mégsem pontosan erről van szó.
 
Pillangóhatás
A regény sokkal inkább arról mesél, hogy az élet csak a lehetséges életek töredéke, s ebben rejlik a lét igazi tragédiája. Egy egyén egy adott pillanatában csak egy helyen lehet jelen a világban, ezáltal az egyén világa, környezete is csak része az egész világnak. Az egyén céljai, motivációi (jövő) és tapasztalatai, emlékei (múlt) határozzák meg azt az utat, amit végül a világban bejár. Ez a képlet persze erősen leegyszerűsített, hiszen az egyén útja során találkozik más egyénekkel, akik szintén formálják valamilyen szempontból őt és a világot. A mindenségben zajló, és nem elhanyagolható véletlenszerű folyamatok pozitív és negatív visszacsatolásai csak tovább bonyolítják a helyzetet. Ráadásul nem szabad megfeledkezni az önreflexióról, a kulturális és a történelmi emlékezetről sem. A regény azonban nem a sokszor nehezen befogadható filozófia útját választja ennek elmondására. A filozófia magán az alapötleten, és a szerkesztési módon alapszik. A 4 azonos főszereplő 4 különböző életútját az elbeszélési technika teszi igazán különlegessé. Az egyes fejezetek, a szereplők, és a kapcsolatrendszereik a 4 életút ellenére folyamatosan hömpölyögnek át egymásba. Miközben észrevettem tévedésem, hogy egy olyan lineáris regényt olvasok, ami egyáltalán nem lineáris, addigra már teljesen elvarázsolt. Az első 600 oldalt alig bírtam letenni, de a végén aránytalanul hosszúnak éreztem a politikai részeket, és a hozzájuk szorosan kapcsolódó eseményeket. Ha ezzel az volt az író célja, hogy átérezzem, hogyan szorul háttérbe az egyén a politikai mozgalmak, és csatározások függvényében, akkor jól sikerült. Nem ez képezte azonban a sértettségem okát, hanem az, hogy a negyedik Ferguson, aki végül a 4 3 2 1 szerzője lesz, mindenről lerántja a leplet. Még azt is elmagyarázza, ami amúgy szerintem olvasás közben teljesen evidenssé válik, hogy miért 4 3 2 1 a regény címe. Számomra az utolsó 60-70 oldalon a korábban teljesen folyamatos elbeszélés is darabosabbá, döcögősebbé, töredékesebbé válik. Mintha már nem lenne mit mondania a szerzőnek az irodalomról, zenéről, filmekről, sportról, szerelemről, intimitásról, nemiségről, vágyról, emberi kapcsolatokról, Istenről, politikáról és a halálról. Amerikáról, és New York-ról. Mintha már mindent elmondott volna mindezekről a Fergusonok életével az első 700 oldalon, miközben ír néhány olyan összegző és némi előremutató gondolatot is, amivel mégis egyben tartja a regényt.
 
4 3 2 1 
A végét zárójelbe téve magamban, azt tudom csak írni, hogy ez a párhuzamokban bővelkedő regény különleges élményt nyújtott. Nagyon megkedveltem a főszereplő fiatalembert, akinek egy személyben megadatott, hogy egy időben négy különböző életutat járjon be. Természetesen szólnom kell még egy kicsit a történelmi háttérről is, hiszen fontos események zajlottak akkor Amerikában, amikről a regény sokszor egészen aprólékosan beszámol. Ezek a teljesség igénye nélkül a vietnámi háború, a polgárjogi mozgalmak, bizonyos közszereplők meggyilkolása, a faji konfliktusok, az új baloldal felemelkedés és bukása, valamint a jobbos radikalizmus.

            Egy idézettel zárnám. A regény remek fordítása Pék Zoltán munkája. „Az idő két irányba halad, mert minden egyes jövő felé tett lépés a múlt emlékét hordozza, és noha Ferguson még nem töltötte be a tizenötöt, elég emléke összegyűlt, hogy tudja, a körülette lévő világot folyamatosan alakítja az őbenne lévő világ, ahogy mindenki más világáról alkotott tapasztalatát is a saját emlékei formálják, és noha minden embert összeköt a tér, amin közösen osztoznak, az időben mindnyájan más utat tesznek meg, vagyis minden ember kicsit más világban él.” /316. old/