Végre
akadt egy nyugodt hétvégém, így folytatni tudtam korábbi bejegyzésem. Annak
ellenére, hogy az észt irodalmi és zenést est már régen elmúlt, Mari Saat,
Kristiina Ehin, és Silver Sepp alakja továbbra is intenzíven foglalkoztat.
Silver Sepp zenéjét gyakran hallgatom azóta is. Mari Saat két magyarul
megjelent önálló kötete közül a Katasztrófa címűnek olvasását pedig a napokban fejeztem
be. Kristiina Ehin költőnő verseit is viszonylag sokszor forgatom kezemben,
néhány közülük hangulatával erőteljesen hat rám.
Mari
Saat
Az est Mari Saat írónővel történő
beszélgetéssel kezdődött, melynek alapját a Magyar Naplónál Jávorszky Béla
fordításában 2016-ban megjelent, A lasnamäe-i megváltó című prózája
szolgáltatta. Kicsit tartottam tőle, hogy nem ismervén ezt a művet, nem fogom
tudni felvenni a beszélgetés fonalát, de szerencsére nem így történt. Mari Saat
a kortárs észt irodalom egyik kiemelkedő, és meghatározó alakja. 1947-ben
született Tallinnban. Közgazdaságtant tanult, sokáig az Észt Tudományos
Akadémia Gazdasági Intézetében kutatott. Az írás mindig is foglalkoztatta,
1983-tól szabadúszó. Főleg kisprózában (novella, kisregény) jeleskedik, A
lasnamäe-i megváltó hazájában az év legjobb prózai alkotásának bizonyult. Az
író két nő, egy anya és lánya viszontagságain keresztül mutatja be rendkívül
érzékletesen az észtországi oroszok helyzetét. A történet azonban sokkal több,
mint egy sorsokon keresztül felfűzött, árnyalt társadalmi helyzetkép. Natalja
Filippovna és Sofia jellemrajza, a szereplők viszonyrendszere csak tovább
mélyíti az amúgy igencsak borús tartalmat. Az írás tömörsége ellenére is nagyon
kifejező, és szemléletes. Látásmódja, helyzetértékelése utat nyitott számomra a
többi írása felé. Mielőtt azonban rátérnék az Európa Könyvkiadónál 1986-ban megjelent
Katasztrófa című könyvére, ki kell emelnem még a beszélgetésből egy fontos
momentumot. Ugyanis a kérdező fél mindenképpen rá akarta húzni A lasnamäe-i
megváltóra a feminista jelleget. Mari Saat azonban kizárta ennek lehetőségét is
azzal, hogy szerinte az emberi lélek nemtelen. Szereplőinek sorsában nem az a
döntő, hogy férfi vagy nő az illető, hanem hogy milyen a lelki kiállásuk.
A Katasztrófa öt prózai művet
tartalmaz: Katasztrófa, Ködhegy királya, A pudli titka, Az iskola,
Rózsafarügyek. Talán az a közös bennük, hogy szereplőik – legyen akár szó
emberekről, vagy állatokról – elvágyódnak adott élethelyzetükből, mindig
máshol, másban vagy mással keresnék a boldogságot. Teszik ezt annak ellenére,
hogy önmagában nem ítélik meg, nem élik meg annyira elkeserítőnek világukat. Ha
lenne is lehetőségük arra, hogy elkerüljék az eseményeket, valahogy mégis
belesodródnak. Hangulatuk szorongóvá tett. A Katasztrófa olvasásakor még valamennyire
bizakodtam, de mire A pudli titkának végére értem már éreztem, hogy szemernyi
reményem sem maradt. Szinte borzongtam, hogy egy-egy fordulatnak mi lesz a
következménye. A Rózsafarügyeket elhagyva, az olvasást befejezve, sem éreztem
azt, hogy felszabadultam volna.
Kristiina
Ehin és Silver Sepp
Kettőjük alakja szétválaszthatatlan,
férjről és feleségről lévén szó. Az est közben nekem néha az volt az érzésem,
mintha ők egy másik bolygóról érkeztek volna hozzánk, hogy elhozzák számunkra,
és megosszák velünk a költészet, a szavak, a zene valamint a hangok erejét.
Bevallom arra is gondoltam, ha a tündérek emberi alakot vennének fel, akkor
olyanok lennének, mint ők. Azok az energiák amikkel érkeztek, és amikkel jelen
voltak, engem teljesen elvarázsoltak.
Az est második felében felváltva
hangoztak el versek és dalok. Kristiina Ehin előbb angol nyelven felkonferálta
verseit, majd észtül felolvasta őket. Észt nyelven hihetetlenül éltek a szavak,
a ritmusok. A magyar fordításaikat - ami szintén Jávorszky Béla munkája - is
csak dicsérni tudom, de még mindig hallom az észt nyelv ősi lüktetését.
Kristiina Ehin 1977-ben született
Raplában, szülei mindketten költők. Érdekességképpen megemlíteném, hogy ők fordították
észtre Nagy László költeményeit. Kristiina Ehinnek eddig tíz könyve jelent meg,
verseskötetek és prózai írások. Alkotásai rendkívül népszerűek Észtországban és
más országokban is. Hazánkban, Szívemben a dalok, akár a kövek című válogatás
kötete tavaly jelent meg a Magyar Napló kiadásában. Verseinek témái főleg a
természet, a szerelem, az anyaság, és a hűség köré csoportosulnak. Költészete
érzékeny, légies, verseiben ősi erő lakozik. Nagyon kíváncsi vagyok további
alkotásaira, így szeretném magyar kiadásban is látni, és olvasni önéletrajzi
jegyzeteit, vallomásait, melynek címe Paleontoloogi päevaraamat (Egy
paleontológus naplója).
Silver Sepp titokzatos figura,
legalábbis ami az internetet illeti. Észtül lehet róla találni információkat,
angolul csak elszórtan. Viszont nagyon sok zenei anyaga van fent, és
végeredményben ezek a fontosak. Ismertetőjele, hogy szinte mindenben megtalálja
a hangokat, a hangszert. Szegedre is elhozta az összeszögelt fadarabját, és a
bicikli kerekét, s mire felocsúdtunk volna már azt vettük észre, hogy belőlünk
is kihúzta a hangokat. Nem gondoltam volna mikor elindultam otthonról, hogy
aznap még énekelni is fogok. Engem nemcsak a zenéje szórakoztatott a szó
legnemesebb értelmében, hanem vagánysága, lazasága és történetei is. Mert ha az
ember utazik és él megtelik történetekkel, amik kellő szavakba öntve egy másik
ember utazásához is társul szegődhetnek. Velem így történt ezen az esten, azóta
is élénkek ezek az élmények.
Összességében egy magas
irodalmi, zenei, és emberi színvonalat képviselő eseményen vehettem részt, csak
azt sajnálom, hogy méltatlanul kevesen voltunk.
