2017. május 28., vasárnap

10. Észt hét II. /2017. március 14 - 26. Grand Café, Szeged/

Végre akadt egy nyugodt hétvégém, így folytatni tudtam korábbi bejegyzésem. Annak ellenére, hogy az észt irodalmi és zenést est már régen elmúlt, Mari Saat, Kristiina Ehin, és Silver Sepp alakja továbbra is intenzíven foglalkoztat. Silver Sepp zenéjét gyakran hallgatom azóta is. Mari Saat két magyarul megjelent önálló kötete közül a Katasztrófa címűnek olvasását pedig a napokban fejeztem be. Kristiina Ehin költőnő verseit is viszonylag sokszor forgatom kezemben, néhány közülük hangulatával erőteljesen hat rám.

Mari Saat

            Az est Mari Saat írónővel történő beszélgetéssel kezdődött, melynek alapját a Magyar Naplónál Jávorszky Béla fordításában 2016-ban megjelent, A lasnamäe-i megváltó című prózája szolgáltatta. Kicsit tartottam tőle, hogy nem ismervén ezt a művet, nem fogom tudni felvenni a beszélgetés fonalát, de szerencsére nem így történt. Mari Saat a kortárs észt irodalom egyik kiemelkedő, és meghatározó alakja. 1947-ben született Tallinnban. Közgazdaságtant tanult, sokáig az Észt Tudományos Akadémia Gazdasági Intézetében kutatott. Az írás mindig is foglalkoztatta, 1983-tól szabadúszó. Főleg kisprózában (novella, kisregény) jeleskedik, A lasnamäe-i megváltó hazájában az év legjobb prózai alkotásának bizonyult. Az író két nő, egy anya és lánya viszontagságain keresztül mutatja be rendkívül érzékletesen az észtországi oroszok helyzetét. A történet azonban sokkal több, mint egy sorsokon keresztül felfűzött, árnyalt társadalmi helyzetkép. Natalja Filippovna és Sofia jellemrajza, a szereplők viszonyrendszere csak tovább mélyíti az amúgy igencsak borús tartalmat. Az írás tömörsége ellenére is nagyon kifejező, és szemléletes. Látásmódja, helyzetértékelése utat nyitott számomra a többi írása felé. Mielőtt azonban rátérnék az Európa Könyvkiadónál 1986-ban megjelent Katasztrófa című könyvére, ki kell emelnem még a beszélgetésből egy fontos momentumot. Ugyanis a kérdező fél mindenképpen rá akarta húzni A lasnamäe-i megváltóra a feminista jelleget. Mari Saat azonban kizárta ennek lehetőségét is azzal, hogy szerinte az emberi lélek nemtelen. Szereplőinek sorsában nem az a döntő, hogy férfi vagy nő az illető, hanem hogy milyen a lelki kiállásuk.
            A Katasztrófa öt prózai művet tartalmaz: Katasztrófa, Ködhegy királya, A pudli titka, Az iskola, Rózsafarügyek. Talán az a közös bennük, hogy szereplőik – legyen akár szó emberekről, vagy állatokról – elvágyódnak adott élethelyzetükből, mindig máshol, másban vagy mással keresnék a boldogságot. Teszik ezt annak ellenére, hogy önmagában nem ítélik meg, nem élik meg annyira elkeserítőnek világukat. Ha lenne is lehetőségük arra, hogy elkerüljék az eseményeket, valahogy mégis belesodródnak. Hangulatuk szorongóvá tett. A Katasztrófa olvasásakor még valamennyire bizakodtam, de mire A pudli titkának végére értem már éreztem, hogy szemernyi reményem sem maradt. Szinte borzongtam, hogy egy-egy fordulatnak mi lesz a következménye. A Rózsafarügyeket elhagyva, az olvasást befejezve, sem éreztem azt, hogy felszabadultam volna.



Kristiina Ehin és Silver Sepp
           
            Kettőjük alakja szétválaszthatatlan, férjről és feleségről lévén szó. Az est közben nekem néha az volt az érzésem, mintha ők egy másik bolygóról érkeztek volna hozzánk, hogy elhozzák számunkra, és megosszák velünk a költészet, a szavak, a zene valamint a hangok erejét. Bevallom arra is gondoltam, ha a tündérek emberi alakot vennének fel, akkor olyanok lennének, mint ők. Azok az energiák amikkel érkeztek, és amikkel jelen voltak, engem teljesen elvarázsoltak.
Az est második felében felváltva hangoztak el versek és dalok. Kristiina Ehin előbb angol nyelven felkonferálta verseit, majd észtül felolvasta őket. Észt nyelven hihetetlenül éltek a szavak, a ritmusok. A magyar fordításaikat - ami szintén Jávorszky Béla munkája - is csak dicsérni tudom, de még mindig hallom az észt nyelv ősi lüktetését.
Kristiina Ehin 1977-ben született Raplában, szülei mindketten költők. Érdekességképpen megemlíteném, hogy ők fordították észtre Nagy László költeményeit. Kristiina Ehinnek eddig tíz könyve jelent meg, verseskötetek és prózai írások. Alkotásai rendkívül népszerűek Észtországban és más országokban is. Hazánkban, Szívemben a dalok, akár a kövek című válogatás kötete tavaly jelent meg a Magyar Napló kiadásában. Verseinek témái főleg a természet, a szerelem, az anyaság, és a hűség köré csoportosulnak. Költészete érzékeny, légies, verseiben ősi erő lakozik. Nagyon kíváncsi vagyok további alkotásaira, így szeretném magyar kiadásban is látni, és olvasni önéletrajzi jegyzeteit, vallomásait, melynek címe Paleontoloogi päevaraamat (Egy paleontológus naplója).
Silver Sepp titokzatos figura, legalábbis ami az internetet illeti. Észtül lehet róla találni információkat, angolul csak elszórtan. Viszont nagyon sok zenei anyaga van fent, és végeredményben ezek a fontosak. Ismertetőjele, hogy szinte mindenben megtalálja a hangokat, a hangszert. Szegedre is elhozta az összeszögelt fadarabját, és a bicikli kerekét, s mire felocsúdtunk volna már azt vettük észre, hogy belőlünk is kihúzta a hangokat. Nem gondoltam volna mikor elindultam otthonról, hogy aznap még énekelni is fogok. Engem nemcsak a zenéje szórakoztatott a szó legnemesebb értelmében, hanem vagánysága, lazasága és történetei is. Mert ha az ember utazik és él megtelik történetekkel, amik kellő szavakba öntve egy másik ember utazásához is társul szegődhetnek. Velem így történt ezen az esten, azóta is élénkek ezek az élmények.
Összességében egy magas irodalmi, zenei, és emberi színvonalat képviselő eseményen vehettem részt, csak azt sajnálom, hogy méltatlanul kevesen voltunk.