Sokat elmond a könyvről, hogy ez az
első regény, ami miatt 15 forintos késedelmi díjat fizettem a könyvtárban.
Megcsúsztam az utolsó 60-70 oldal elolvasásával, de a mentségemre hozom fel,
hogy közel 800 oldalas.
Paul Austertől korábban a
Holdpalotát és a Timbuktut olvastam. Új könyvére egy internetes hirdetés hívta
fel a figyelmemet, miután számos könyvesbolt kortárs szépirodalmi regényeinek
kínálatát átnéztem. 4 héttel ezelőtt nem tudtam eldönteni milyen olvasmányt
válasszak, ezért úgy gondoltam rábízom magam erre az ajánlatra. Nem az első 800
oldalas regény, amit idén kiolvastam, így a terjedelme nem tudott elijeszteni.
Ráadásul utána néztem, és olvasói általában elismerően nyilatkoztak róla.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a könyvtári példány első olvasója lehettem, nem
kellett beállnom az előjegyzők sorába. Kereskedelmi forgalomban az ára 5000
forint körül mozog. Az elvárásaimat ugyan magasan meghaladta, mégis úgy érzem, egyelőre
nem fog felkerülni a könyvespolcomra a kedvenceim közé. Kicsit ugyanis
megsértődtem rá a vége miatt.
A szerző nagy játékos, és mesteri
elbeszélő. Rég nem olvastam már olyan könyvet, aminek szerethető főszereplője
érzelmileg így megragadott volna. Ráadásul nem egy, hanem egyszerre négy lehetséges
életet is kaptam hozzá. A főszereplő (Archie Ferguson) ugyanis a 7 főfejezet 4
alfejeztében 4 életutat jár be szinte egy térben (Amerika, Franciaország) és
egy időben (1947-). Amikor próbáltam ennek finomságát másoknak elmagyarázni, erről
egyből a pillangóhatás jutott mindegyiküknek az eszébe. Van benne valami az
egyén viszonylatában, de talán mégsem pontosan erről van szó.
 |
| Pillangóhatás |
A regény sokkal inkább arról mesél, hogy
az élet csak a lehetséges életek töredéke, s ebben rejlik a lét igazi tragédiája.
Egy egyén egy adott pillanatában csak egy helyen lehet jelen a világban, ezáltal
az egyén világa, környezete is csak része az egész világnak. Az egyén céljai,
motivációi (jövő) és tapasztalatai, emlékei (múlt) határozzák meg azt az utat,
amit végül a világban bejár. Ez a képlet persze erősen leegyszerűsített, hiszen
az egyén útja során találkozik más egyénekkel, akik szintén formálják
valamilyen szempontból őt és a világot. A mindenségben zajló, és nem
elhanyagolható véletlenszerű folyamatok pozitív és negatív visszacsatolásai csak
tovább bonyolítják a helyzetet. Ráadásul nem szabad megfeledkezni az önreflexióról,
a kulturális és a történelmi emlékezetről sem. A regény azonban nem a sokszor
nehezen befogadható filozófia útját választja ennek elmondására. A filozófia
magán az alapötleten, és a szerkesztési módon alapszik. A 4 azonos főszereplő 4
különböző életútját az elbeszélési technika teszi igazán különlegessé. Az egyes
fejezetek, a szereplők, és a kapcsolatrendszereik a 4 életút ellenére
folyamatosan hömpölyögnek át egymásba. Miközben észrevettem tévedésem, hogy egy
olyan lineáris regényt olvasok, ami egyáltalán nem lineáris, addigra már
teljesen elvarázsolt. Az első 600 oldalt alig bírtam letenni, de a végén aránytalanul
hosszúnak éreztem a politikai részeket, és a hozzájuk szorosan kapcsolódó
eseményeket. Ha ezzel az volt az író célja, hogy átérezzem, hogyan szorul
háttérbe az egyén a politikai mozgalmak, és csatározások függvényében, akkor
jól sikerült. Nem ez képezte azonban a sértettségem okát, hanem az, hogy a
negyedik Ferguson, aki végül a 4 3 2 1 szerzője lesz, mindenről lerántja a
leplet. Még azt is elmagyarázza, ami amúgy szerintem olvasás közben teljesen
evidenssé válik, hogy miért 4 3 2 1 a regény címe. Számomra az utolsó 60-70
oldalon a korábban teljesen folyamatos elbeszélés is darabosabbá, döcögősebbé,
töredékesebbé válik. Mintha már nem lenne mit mondania a szerzőnek az irodalomról,
zenéről, filmekről, sportról, szerelemről, intimitásról, nemiségről, vágyról,
emberi kapcsolatokról, Istenről, politikáról és a halálról. Amerikáról, és New
York-ról. Mintha már mindent elmondott volna mindezekről a Fergusonok életével az
első 700 oldalon, miközben ír néhány olyan összegző és némi előremutató gondolatot
is, amivel mégis egyben tartja a regényt.
 |
| 4 3 2 1 |
A végét zárójelbe téve magamban, azt
tudom csak írni, hogy ez a párhuzamokban bővelkedő regény különleges élményt
nyújtott. Nagyon megkedveltem a főszereplő fiatalembert, akinek egy személyben
megadatott, hogy egy időben négy különböző életutat járjon be. Természetesen
szólnom kell még egy kicsit a történelmi háttérről is, hiszen fontos események
zajlottak akkor Amerikában, amikről a regény sokszor egészen aprólékosan
beszámol. Ezek a teljesség igénye nélkül a vietnámi háború, a polgárjogi
mozgalmak, bizonyos közszereplők meggyilkolása, a faji konfliktusok, az új
baloldal felemelkedés és bukása, valamint a jobbos radikalizmus.
Egy idézettel zárnám. A regény remek
fordítása Pék Zoltán munkája. „Az idő két irányba halad, mert minden egyes jövő
felé tett lépés a múlt emlékét hordozza, és noha Ferguson még nem töltötte be a
tizenötöt, elég emléke összegyűlt, hogy tudja, a körülette lévő világot
folyamatosan alakítja az őbenne lévő világ, ahogy mindenki más világáról
alkotott tapasztalatát is a saját emlékei formálják, és noha minden embert
összeköt a tér, amin közösen osztoznak, az időben mindnyájan más utat tesznek
meg, vagyis minden ember kicsit más világban él.” /316. old/
