Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint: Tell her /lemezbemutató koncert, Kecskemét, 2017.02.04./
Mielőtt
rátérnék a koncertre, szentelnék még két bekezdést Kecskemétre. Nem találtam
számomra ideális kávézó helyet a belvárosban, végül a Malom Centerbe tértem be.
Az útikönyvemben egy érdekes információra bukkantam a kereskedelmi és
szórakoztató központról, mégpedig arra, hogy a helyén működött 1833-1868 között
az első kecskeméti játékszín, ahol Petőfi Sándor, és Jókai Mór is megfordult.
Itt adták elő első ízben a Bánk bánt Kecskeméten 1847-ben.
A kávé után tovább sétáltam, és a
Szentháromság-szobrot, valamint a Katona József Színházat érintve a Magyar
Fotográfiai Múzeum elé jutottam. Sajnos leltározás, és gyűjteményrendezési
munkák miatt épp zárva volt. Fotográfusként szeretnék majd egyszer mindenképpen
visszatérni a múzeumba. Az épületet 1890-ben táncteremnek építették, később
megvásárolta az ortodox hitközség, és átalakította zsinagógává. Az 1990-es évek
elejétől működik múzeumként, miután teljesen újjáépítették. Gyűjteményük több
mint egymillió fényképet tartalmaz a magyar és az egyetemes fotóművészetből, André
Kertésztől Moholy-Nagy Lászlón át Robert Mapplethorpe-ig. A fényképeken kívül
eredeti negatívokat, fotográfiai eszközöket, nyomtatványokat, hang- és videó
anyagokat is gyűjtenek.
Harcsa
Veronika - Gyémánt Bálint duó koncertje este 8 órakor kezdődött a Hírös Agóra
előcsarnokában. A pénztár 7 órakor nyitott, és mivel a helyfoglalás érkezési
sorrendben történt én oda is mentem a nyitási időre. Nem én érkeztem elsőként,
de nagyon jó helyet sikerült találom. Vittem magammal a Malom Centerben frissen
beszerzett februári Filmvilág magazint, de a gyertyafényben hamar letettem az
olvasásról. Figyeltem az embereket. Sokan kiöltözve érkeztek és pezsgőt,
koktélokat vásároltak. Nagy volt a nyüzsgés, s annak ellenére, hogy az
interneten kevesen jelentkeztek az eseményre, az amúgy elég nagy előcsarnok
hamar megtelt. A koncert időben elkezdődött, és nagyjából az első két szám után
teljesen át is tudtam adni magam a zenének. A duó szegedi koncertje kapcsán már
sok mindenről írtam az előadókkal, és a Tell her albummal kapcsolatban. Biztos
sokatokban felmerül most a kérdés, hogy miért is utaztam el mégis Kecskemétre.
Többek között azért, mert nincs két egyforma koncert. Nemcsak a művészek részéről
formálódik mindig egy kicsit másképp a zenei anyag, hanem a helyszín, valamint
a közönség is mindig visszahat rá. A gyertyafény már eleve megadott egy
visszafogott, elmélyülésre, elcsendesülésre alkalmas alaphangulatot. Egy olyan
állapotot, amikor az ember másfél óra erejéig együtt lélegezhet a zenével,
kizárva minden mást addig az életéből.
A szünet sem törte meg a varázst, de ami
utána következett az minden elképzelésemet felülmúlta. Kiderült ugyanis, hogy a
közönség soraiban elrejtőzött egy leánykórus is, ami Veronikának rögtön
alkalmat adott arra, hogy a Give time című dalt velük együtt énekelje el.
Amikor megszólalt a kórus elámultam, mert nagyon tisztán, szépen énekeltek. Sőt
annyira szépen, hogy arra gondoltam a koncert végén, hogy az Aurin Leánykar engem
elrontott. Úgy éreztem ugyanis, hogy ettől az estétől kezdve már csak kórus
kísérettel fogom tudni elképzelni ezt a dalt. Nekem a kórus maga is egy hatalmas
meglepetés volt, mert bizony semmit sem vettem észre a koncert előtt a
készülődésükből. Csak annyit gondoltam az egészről, hogy jött a lemezbemutatóra
egy leány osztály, egy zeneszerető osztályfőnökkel. Egyet nem értettem csupán,
hogy miért ültek le annyira szétszóródva. Hát azért, mert szólamok szerint
helyezkedtek el.
Itt ejtenék is néhány szót az Aurin
Leánykarról. Az internet alapján 1998-ban alakult a Kodály Iskola Miraculum
Gyermekkórusának 15 év feletti lányaiból. A kórus alapítója és vezetője
Durányik László. Fennállásuk alatt számos koncertet adtak Európa szerte, és
több rangos nemzetközi kórusversenyen is első díjban részesültek. Az énekkar
repertoárjában a reneszánsz zenétől a XX. századi kórusművekig sok minden
szerepel.
A fantasztikus koncertet dedikálás
követte, hosszabb sor állt, mint Szegeden. Én is beálltam, hogy személyesen is
tudjak beszélni Veronikával és Bálinttal néhány mondatot. Az este azonban még
mindig nem ért véget, ugyanis a dedikálást moderált beszélgetés váltotta fel.
Aztán egyszer csak jött a következő csoda. A leánykar még ott maradt tagjai
felálltak, kimentek, és körbeállták Veronikát és Bálintot. Merthogy eredetileg
egy meglepetés dallal készülhettek elsősorban a művészeknek, de mi is, akik
végig ott maradtunk, ezáltal egy lenyűgöző ajándékban részesülhettünk. Legalább
annyi boldogsággal és örömmel töltött el engem is a fellépésük, mint Veronikát
és Bálintot. Nemcsak a dal (Give me little water Sylvie) volt nagyszerű az
előadásukban, hanem az is, hogy láthattam a meglepetés erejét, és az
elragadtatást az arcokon. Igazi adomány volt ez a sorstól, ezt nem lehetne ugyanilyen
hatásfokkal megismételni. Ritka és kivételes este volt.
Összességében nagyon jó döntés volt részemről
ez a kecskeméti kirándulás, sok új és a kórus által felejthetetlen élménnyel is
gazdagodtam. A koncert óta pedig szinte csak kórusműveket hallgatok.
