Múlt
év szeptemberében volt előzőleg Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint duó koncert
Szegeden az Ifjúsági házban. Akkor elhangzott egy különlegesnek ígérkező
januári koncert beharangozója, ami felkeltette az érdeklődésemet. A szegedi koncert
után váltottam pár szót Veronikával, kérdezte nem megyek-e el erre a budapesti koncertre,
a Zeneakadémiára. Azt gondoltam kemény, hideg január várható, amikor befagynak
a váltók, és nehézkes a vonatközlekedés. Ráadásul nekem csak a hétvége lett
volna megfelelő. Így erősen bizonytalan voltam a választ illetően. Aztán
kiderült, hogy az esemény péntek estére esik, és januárban tavasz várható.
Vettem hát egy jegyet, még időben, mert a koncert előtt egy hónappal már minden
jegy elkelt. Még ekkor sem láttam nagy esélyét a felutazásnak, de legalább volt
egy jegyem, ami bizakodásra adhatott okot.
 |
| Szent István Bazilika |
Aztán eljött a koncert hete, de csak
az utolsó pillanatban hoztam meg a végleges döntést, így múlt hét pénteken
nekivágtam Budapestnek. Szürke nap volt, már ami az időjárást illeti.
Elfoglaltam a szállásom, ami nem esett messze a Zeneakadémiától, és hogy
elkapjam az utolsó fényeket elindultam sétálni. Liszt Ferenc tér, Andrássy út,
Operaház, Deák tér, Szent István Bazilika, Akvárium, Király utca. Mire ez utóbbihoz
értem a szürkeség már feketébe fordult, és elkezdett ömleni az eső. Gyorsan
betértem a Király utcában a lemezkuckóba, ami szerepelt a terveim között. Kávé
is szerepelt rossz idő esetére, de helyismeret nélkül inkább kihagytam ezt a
programot. A lemezkuckó számomra nagy élmény volt, Szegeden ilyen jellegű üzlet
nemigen van. Lemezbörzénk viszont van, ahol kincsekre lehet néha lelni a
bakelitek között. A kuckóban nagy élvezettel túrtam a CD, DVD és bakelit
lemezeket. Minden stílusok szerint csoportosítva, ABC sorrendbe rendezve,
lapozhatóan, kézbe vehetően. Imádtam.
 |
| Mátyás-templom |
Nagyon vártam már a Zeneakadémiára
is a visszatérést. Általános iskolás koromban volt bérletünk, sok kedves
emlékem kötődik hozzá. Színpompás, impozáns épület, minden szeglete külön mese.
A jobb oldali oldalerkély első sorába szólt a jegyem. A ferences jótékonysági
est (autizmussal élőkért) első felében Harcsa Veronika, és Razvalyaeva
Anastasia hárfaművész előadásában Debussy dalok hangzottak el. Az est második
felében Veronika Gyémánt Bálinttal lépett fel. A saját dalok mellett feldolgozásokat
is előadtak. Sajnos eltelt a koncertből egy kis idő, mire elengedtem azt a
tényt, hogy látni az előadásból sokat nem fogok, első sor ide vagy oda. Aztán
hátradőltem, hogy mégiscsak szerencsés vagyok, hiszen legalább ott lehetek, és
élőben hallgathatom ezt a kivételes koncertet, hogy érezhetem azt a hangulatot,
amit a gyerekkori emlékek, az épület, és a zene mostak össze bennem. Úgy
gondoltam jó lesz nekem úgy is, ha majd utólag összerakom az átélt hangzást, és
ezeket a szép érzéseket azokkal a képekkel, amik majd meg fognak jelenni a
koncertről. Kicsit önáltatás volt ez a részemről, de működött. Hátradőltem, és
az ajtón kívül rekedtek a problémáim. Hagytam a zenét, hogy ünnepként hasson
rám. Búzatengerrel ringatóztam, bárányok között sétáltam, megidéztem magamban a
saját belső képeimmel a hangokat, és a költők szavait. A hárfa, és az ének
megpendítette az érzelmi húrjaimat. Felemelő élmény volt, átfogni egy órában a
szédítő mélységet, és magasságot. Lélekből szólt, erre fogékony lelkeknek. Csakúgy,
mint az est második fele. Hogy ez a duó mindig más, mégis mindig ugyanaz!
Tiszta, őszinte, és nyílt. Játékos, és közben precizitásra törekvő. Ismeretlenül
is ismerős. Ismerősnek pedig közeli jó barát. Egy továbbörökítésre méltó nagy
kaland. Megőrzendő érték. Külön örömömre szolgált, hogy a koncert végén mindhárman
együtt is zenéltek. Igazi kis csodavilágot varázsoltak körénk.
 |
| Kilátás a Halászbástyáról |
Szombat délelőtt aztán végre
kisütött a nap is, így visszautazásom előtt még felkapaszkodtam a
Halászbástyához. Eleinte leolvadt rólam a kabát. Rengeteg külföldi turista volt,
szinte sorba kellett állnom ahhoz, hogy fotózni tudjam a várost. Mindenki magát
fotózta a város elé. Mindig lenyűgöz a kilátás a Mátyás-templomtól. Nézelődtem,
sétálgattam. Aztán feltámadt a szél, erős volt, és hideg, így jobbnak láttam
elindulni a hazafelé.
