Elérkezett a 28. Művészetek Völgye,
s a fesztivál 4. napján az indulásom ideje is. Tele voltam izgalommal nemcsak
az utazás, a szállás és a várható időjárás miatt, hanem szerettem volna idén is
legalább annyi jó élménnyel gazdagodni, mint az ezt megelőző 5-6 évben.
Programban nem volt hiány. Közel 1500-ból választhattam ki a számomra
megfelelőeket, egy hétig böngésztem a programfüzetet az indulás előtt.
Idén is telekocsiztam Kapolcs felé.
A Hóra Színház kisbuszában utaztam, egyedüli utasként. A sofőr házhoz jött és
nagy örömömre házhoz is szállított Monostorapátiban. Szegedről kiérve az
autópályára nemsokára beborult az ég és hamarosan ránk is szakadt. Úgy esett és
olyan párás volt a levegő, mintha köd lett volna, ezért sokan ködlámpával
közlekedtek. Jól haladtunk ennek ellenére is, egészen az M0-ás bevezető
szakaszáig. Onnan egyes-kettes között váltogatva araszoltunk úti célunk felé.
Így a tervezett 3 és fél órás útból a menetidő 6 órára emelkedett, annak
ellenére, hogy Székesfehérvárnál végül letértünk a pályáról. Hol torlódás, hol
élő állat miatt nem haladtunk. Elképzelni sem tudtuk hová tart ez a rengeteg
ember ezen a hétfői kora délután.
Az érkezés után fel is ültem az első
Csigabuszra (a Művészetek Völgyének hivatalos járata Kapolcs és a környékbeli
települések között) Kapolcs irányába. Az út a dimbes-dombos vidéken nagyjából
10 percig tartott. A karszalag felvétele után (5 napos rugalmas bérlettel
mentem) rögtön kedvenc udvarom, Harcsa Veronika jazz udvara felé indultam. A Chris Devil Trio utolsó számára toppantam
be. Leültem az árnyékba, és végre próbáltam átadni magam annak az érzésnek,
hogy egy év várakozás után újra itt lehetek. A beléptetés szigorodott, a
kiszolgálást inkább hagyjuk, de ezek mind csak mellékzöngék voltak ahhoz
képest, ami rám várt. Mivel eléggé fáradt voltam, az eredeti tervektől eltérve
maradtam az udvarban. Meghallgattam a BG5
zenekar koncertjét. Valahogy nem tudtam rájuk hangolódni, valahogy nem tudtam
magammal hirtelen mit kezdeni. A koncert után ezért felkerekedtem, és
nyugtáztam, hogy minden rendben, minden udvar a helyén van, és mindenhol
zajlanak a programok is. Csak én kerestem még a helyemet.
 |
| Khamoro Budapest Band |
A Folk Udvarban hangolódtam volna tovább
a fesztiválra, a Khamoro Budapest Band
koncertjén, ha nem az utolsó két számra érkezek. Cigánytáncok, kellemes
ritmusok, jó hangulat fogadott. Akkor kezdtem végre felfogni és elhinni, hogy
tényleg ott vagyok. Útban a Panoráma Színpad felé a Muflon Jazz Udvarba
sétáltam be, ahol épp a Kincső Experiment
játszott. Az általuk feldolgozott népdalok zömét még én is ismertem, így helyet
is foglaltam. Együtt dúdoltam, énekeltem velük. Pillanatok alatt eltelt egy
óra. A Panoráma Színpadon Hobo adott
koncertet mire felértem. Őt még így nagyszínpadi produkcióban nem láttam,
verses-zenés estjén már voltam a REÖK palotában. Az tetszett. Hallgattam egy
darabig, nézelődtem, de megállapítottam, hogy ez ilyen formában nem kimondottam
nekem való, ezért tovább álltam. A Kőbánya Udvarában a Carbonfools zenélt. Viszonylag sokan voltak kíváncsiak rájuk. A
helyszín mesés volt, a domboldalról szalmakockákon ücsörögve is lehetett nézni
és hallgatni a koncerteket. Már hűvös volt ahhoz, hogy leüljek, így sétáltam
tovább, a falu másik vége felé. A Muharay Udvarhoz közeledve gyerek
utcazenészekbe botlottam, természetesen megálltam meghallgatni őket is. A
Muharay Udvarban Sebő Ferenc és
tanítványai léptek fel. Addigra már nagyon elfáradtam, sétáltam csak
ide-oda, előre-hátra. Kíváncsi lettem volna, mit mutat egy lépésszámláló a nap
végére. 11 óra körül szálltam fel a Csigabuszra. Kellett a pihenés, hiszen
kedden már az egész napot ott szerettem volna tölteni. Úgy igazán és szívből.
 |
| Hobo |
 |
| Sebő Ferenc és tanítványai |
