Mindig megfogadom, hogy
jövőre már nem megyek a Művészetek Völgyébe, aztán a sok szép emlék, a kis
települések varázsa, és a változatos művészeti programkavalkád következtében
valahogy mindig visszahúz a szívem a fesztiválra. Idén sem volt ez másként, egy
kolléganőmmel indultunk útnak. Sajnos betegség miatt rövidebbre sikerült a
nyaralás, mint gondoltuk, de két felejthetetlen napot tudhattunk magunkénak.
Művészetek Völgye
Kora hajnalban szálltunk
fel Szegeden a buszra, és egy átszállással értük el dél környékén
szálláshelyünket Tapolcán. Folyamatosan figyelemmel kísértük az időjárást, s
mivel másnapra már esőt jósoltak, változtattunk eredeti elképzelésünkön, és
pihenés, városnézés helyett már ezen a napon átcsigabuszoztunk Vigántpetendre. A
Csigabusz idén nem csak a fesztiválnak helyszínéül szolgáló három települést
kötötte össze, hanem Tapolcára is betért. Sőt, Veszprém irányából is
biztosítottak a szervezők most új közlekedési lehetőségeket, valamint extra utazási
kedvezményeket, amiket mi igénybe is vettünk.
A vigántpetendi templom és temetőkert
Vigántpetenden a
templomba igyekeztünk egy komolyzenei koncertre. A tikkasztó hőség elől a
templom hűs menedéket nyújtott az elkövetkező bő egy órára. A két fellépő Seleljo Erzsébet (szaxofon) és Szatzker
Zsanett (harmonika) otthonosan mozgott a barokk átiratok, és a kortárs
zenei művek világában egyaránt. Satie és Piazzolla mellett külön örömömre
szolgált, hogy elhangzott az egyik kedvenc filmemből egy dal is. Egy Dino
Saluzzi darab, Pedro Almadóvar Mindent anyámról című filmjéből. Úgy éreztem,
már ezért az egy koncertért is megérte elutazni ilyen messzire. Ha már ekkor
véget ért volna számomra a fesztivál, sem éreztem volna magam csalódottnak.
Vigántpetend határában
Ha már Vigántpetenden
jártunk megnéztük a fotókiállítást a buszmegállóban, majd betértünk A Poket
zsebkönyvek udvarába, ahol éppen a Platon
Karataev adott akusztikus koncertet
duó felállásban. Sajnos elég későn érkeztünk, így a koncert már javában
zajlott, és maximum egy zsebkendőnyi területre lehetett volna leülni a porba.
Így az udvaron kívül ácsorogtunk egy darabig, de az utca széléről nem lehetett
belátni a színpadot. Ilyen körülmények között csak néhány számot hallgattunk végig,
majd a Tókert felé vettük az irányt. Megnéztük ott is a kiállításokat, meg
turkáltunk a ruhák között, hátha akad valami, amire le lehet ülni a
későbbiekben. Aznap este ezen a helyszínen a Recirquel társulat My land című darabját lehetett volna
megnézni, de másfél órával az előadás kezdete előtt már megkezdték a sorbaállást
a sorszámokért. Mi végül úgy döntöttünk, hogy inkább átcsigabuszozunk
Kapolcsra, aminek csak egy végtelen sodródás lett az eredménye. Hömpölyögtünk a
tömeggel, mentünk színpadtól színpadig, de végül sehol nem találtuk a
helyünket. Még a legtovább talán a Panoráma Színpadnál időztünk, adtunk egy
esélyt az Anna and the Barbies
zenekarnak, de nem ragadott minket magával a koncert hangulata. Hosszú és
intenzív volt a nap, eleve fáradtak voltunk az utazástól, így hamarosan
elindultunk vissza a szálláshelyre.
