Szeles, de nagyon
kellemes, hűvös időre ébredtünk. Délelőtt sétáltunk egyet a hangulatos Malom-tó
partján, mely a Tapolca-patak duzzasztásával jött létre. Az egykori malom -
stílusjegyei alapján - a 13-14. században épülhetett. A tóparti házak telkei
régen leértek egészen a vízpartig, de mára egy szépen kiépített parkrendszernek
adták át a helyüket. A tó közelében található Templom-domb tovább bővelkedik
látnivalókban. A török időkben megsérült plébániatemplomot az 1700-as évek
közepén építették át barokk stílusban. A római kori alapfalon áll Marton László
szobrászművész alkotása, Múltunk címmel. Szintén Marton László munkásságához
fűződik a bronzból készült Négy évszak szoborcsoport, ami a tó Fő tér felőli
bejáratánál található. Érdemes még tudni Tapolcáról, hogy a város alatt húzódik
az ország 4. legnagyobb barlangrendszere. A méltán híres Tapolcai-Tavasbarlang
Látogatóközpontba idő hiányában most nem tértünk be, de korábban én már
csónakáztam ott.
Malom-tó, Tapolca 
Marton László: Négy évszak
A délutánt Kapolcson
kezdtük. Megnéztük az előző évekhez képest sokkal szerényebb kirakodóvásárt,
majd Csigabuszra szálltunk Taliándörögd irányába. A sofőrök idén is kitettek
magukért, állítom, hogy fogadást kötöttek, ki teszi meg leggyorsabban a
Kapolcs-Taliándörögd távot. Taliándörögdön a Világzenei Udvarban Tárkány-Kovács
Bálint 2008-ban alapult zenekarának, a Tárkány
Műveknek a koncertjébe csöppentünk bele. A tradicionális népzenei alapokra
épülő gazdag és eredeti hangzásvilág hamar kiszakított bennünket a
hétköznapokból. Utánuk egy 2018-ban alakult eredetileg öttagú női a cappella
együttes lépett fel, a Napfonat.
Műsorukban saját szövegeik mellett versfeldolgozások is elhangzottak, valamint
magyar és más nemzetek népdalai. Ugyan a Mint a zápor c. daluk, amit egy
televíziós műsorban ismertem meg, nem képezte most előadásuk részét, nem
szenvedtem hiányt élményileg. Már ennyivel is meg lettem volna elégedve, de még
csak ezután jött a nap számomra legjobban várt eseménye: a kapolcsi Panoráma
Színpadon a Parno Graszt zenekar koncertje. A roma
népzenei együttest 1987-ben alapították. A Parno Graszt fehér lovat jelent. A
fehér a tisztaság jelképe, a ló pedig a szabadságé. Magyarul és romani nyelven
is énekelnek, ezen az estén pedig ismert vendégelőadókkal álltak színpadra.
Bevetettük magunkat a forgatagba, ahol fiatalok és kevésbé fiatalok is együtt
lélegeztek, mozogtak az egy percig sem lassuló ritmusra. Szenvedélyes koncert
volt, szerintem mindenki beleadott a mulatásba mindent. Felemelő volt egy közös
hangként a levegőbe ordítani, hogy „Már nem szédülök a fényben/A poharam félig
tele van/Nem a szesztől leszek részeg/Annyi legyen, amennyi most van.” Végül
úgy felkavartuk a port, mintha füst szállt volna a fejünk felett, és másnap
porszívóval varázsoltuk elő a színeket a cipőinkből.
Manó Udvar, Kapolcs 
Tárkány Művek
A Parno Graszt koncert
után belestünk a Folk Udvarba, a Vujicsics
együttes délszáv népzenei koncertjébe. Szerencsére találtunk egy padot, ahol
megpihenhettünk. Mikor leültünk akkor éreztük meg igazán, hogy kitomboltuk
magunkat a Panoráma Színpadnál. A Vujicsics együttes a koncert mellé zenei ismeretterjesztést
is nyújtott, beszéltek a hangszereikről és a dalok háttértörténeteiről is, ami
nekem nagyon szimpatikus volt. A táncházat már nem vártuk meg a Folk Udvarban,
a Pest-Buda Udvarban ugyanis kezdődött a Barabás
Lőrinc Quartet koncertje. Nagyon jó volt a Salföldi Dalföldön a Barabás
Lőrinc live act évekkel ezelőtt, így kicsit csalódott voltam, hogy most nem
tudtam érdemben kapcsolódni ahhoz a zeneiséghez, amit ez a quartet felállás
hozott.
Vujicsics együttes
Élménydús napot
mondhattunk magunkénak, kellemesen elfáradva utaztunk vissza Tapolcára. Szerda
délelőtt még el tudtunk látogatni a Balatonhoz, de a délutáni programok javáról
már le kellett mondanom.
A balatonedericsi strand
