Áfra
János költő, és Lázár Domokos énekes, dalszerző, gitáros estjére viszonylag
későn érkeztem a Jazz Kocsmába, de még sikerült ülőhelyet találnom. A költő Rítus
című új kötetének bemutatója kapcsán léptek együtt színpadra.
Áfra Jánost korábban nem ismertem.
Első két verseskötete a Glaukóma és a Két akarat címet viseli. A Glaukóma
2012-ben jelent meg, s számos rangos díjat hozott a költő számára. Lázár
Domokosról viszont tudtam, hogy neve a Pegazusok Nem Léteznek, és az Esti
Kornél zenekarokhoz is köthető. A Pegazusok Nem Léteznek zenekarra a
Társasjáték című számuk miatt figyeltem fel. Ráadásul néhány évvel ezelőtt Kapolcson, Palya Bea egykori udvarában, részt is vettem egy koncertjükön.
Az estet a kocsmában egy rövid
felvezetés után máris a felolvasás követte. A versek közötti teret zene
töltötte meg, személyes hangulatuk, reflexióik hol szorosan, hol lazábban
illeszkedtek egymásba. A zene terén a saját dalok mellett néhány feldolgozás
(Kispál és a borz, Trabant, Pink Floyd) is elhangzott. A felolvasott versekben
pedig a rítus fogalma sokféle megközelítésben jelent meg. Hozzám a személyesebb
hangvételű költészet azonban jóval közelebb áll, ezért az est végén úgy
döntöttem, hogy a szerző Két akarat című kötetét viszem haza magammal. Jól
választottam. A Két akarat első olvasásra elnyerte tetszésem. A Jazz Kocsmában
olvastam ki másnap, még Puskás Dániel kötetének bemutatójára várva.
A következő néhány bekezdés puszta
értelmezés, és nem biztos, hogy megközelíti a valóságot. Ez inkább az én valóságom,
és nem a költeményeké. Ráadásul felmerül bennem mindig a kétely „verselemzés”
során, mely abból adódik, hogy nem feltétlenül azonos a szerző a versek
alanyával. Most azonban az történt, hogy mindent elhittem a verseknek. Talán
mert a felolvasó est után olyan képet kaptam róluk és a költőről, hogy el is
akartam hinni. A képzőművészeti alkotások által ihletett versek is kellő mértékben kapcsolódnak a kötet tematikájához. A Két akarat hat
ciklusból áll, egyfajta időbeli, gondolati rendszerre fűzve. A Gyermek és póráz egyszerre távolságtartó
visszanézés, és egyben bizonyos mértékben visszatérés is a gyermekkorba. Ahol a
felnőttek korlátozó akaratával szemben próbál a gyermeki vágy utat törni
magának. Ahol a család megfelelés, és az ártatlanság csak addig létezik, amíg
nem nevezzük nevén. Ahol az élet mellett már erőteljesen jelen van a halál, és
sajnos nem csak gondolati szinten. Jelen van a pólusok körforgása is, amiben
eljuthatunk a saját születésünktől egy új élet megszületéséig. A szokatlan
ritmusok és sortörések többféle értelmezési lehetőséget is nyújtanak az egyes
versekhez. Általában nem szeretem a szabad versformát, ami számomra inkább tört
próza. A tömörített képek ellenére sem nyújt ez a szabadság akkora élvezetet
nekem olvasás közben, mint a ritmusokba kötött versek esetén. Ebben a kötetben a versek azonban
lüktettek, így elmélyedtem bennük, s együtt lélegeztem a képekkel.
A
keresés ritmusában a családot elhagyó gyermekből hazatérő felnőtt válik.
Megjelennek benne az első szerelmek, és az első szakítások, csalódások. Itt a
szerelmesek eltérő akaratai feszülnek egymásnak, elgondolkoztatva a megismerés
határain. Továbbra is jelen van benne az élet és halál véglegességén túl a
folyamatos egymásba alakulás. Láthatjuk az erdőt az élet, és mint „kőerdő” a
halál szimbólumaként. A Kétfajta szeretet
főleg a szerelem lehetetlenségét ragadja meg. Itt már egy a döntéseiért,
választásaiért, kapcsolataiért felelősséget vállaló férfi bizonyosságai és
egyben bizonytalanságai jelennek meg. Az
üresség ígérete a múltbeli akaratok jelenben való megjelenésének, esetleg
jövőbe való kivetüléseinek idézetei. Témaválasztásában olykor előremutat az Aki végez versei felé. A társ
szükségként, kényszerként, de megváltóként is felfedezhető benne.
A Ha most kezdenénk ciklus falakat állít a szerelmesek közé. A
szerelem is, mint bérgyilkos ront benne ránk, s rá kell ébrednünk, hogy a
szeretetet mindenki másként éli és adja át. Az Aki végez egyfajta összegzés gyanánt a gyerekkori egység
megélésétől átvezet az egykori én alakjaink önmagunkban való megtalálásának
lehetetlenségéig. Csak a hiány marad bennünk utánuk. Ez is egyfajta halál,
miközben az én mindig csak egy múlt és jövő közé szorult pillanat. Egy olyan
pillanat, ami ennek ellenére mindig jön valahonnan és törekszik valami felé.
Az est után, a magyar költészet napja
alkalmából én is elhelyeztem két rövid verset, és egy versrészletet a
munkahelyemen. Áfra János sorait választottam hozzá a Két akaratból. Számomra
ez fontos küldetés volt. Becsempésztem a kortárs költészetet a
természettudományok házába. Remélem sikerült felkeltenem iránta az érdeklődést.
