Van Szegeden egy hangulatos kis kocsma,
ahol a szörpök mellett izgalmas zenei és irodalmi estekkel is olthatjuk
szomjunkat. Eddig is sokszor megfordultam ott, de ezen a héten három egymást
követő napon is lementem, mert nem tudtam ellenállni a kínált programoknak.
A hétfői olasz zenekarban a női
nagybőgős vonzott, aki a lelke, és a motorja az egész formációnak. Úgy éreztem
a kíváncsiságom sokkal erősebb, mint az interneten egyszer meghallgatott zenéik
kezdeti idegensége. Ráadásul nem elhanyagolható szempontként még azzal is
tudtam győzködni magam, hogy nem minden nap juthatok hozzá egy ilyen változatos
zenei műfajokat egybeolvasztó olasz bandához. Ezen felül az is megfordult a
fejemben, hogy ez a koncert valamilyen kárpótlást is nyújthat egy, a hangerő
miatt korábban kihagyott orosz női folk-rock-punk zenekarért.
 |
| Catarina Palazzi Sudoku Killer Asperger |
A Catarina Palazzi Quartetből alakult Sudoku
Killer 2007-ben jött létre Rómában. A zenekar tagjai: Catarina Palazzi
(nagybőgő), Giacomo Ancillotto (gitár), Maurizio Chiavaro (dob) és Sergio
Pomante (szaxofon). Most májusban megjelenő harmadik lemezük kapcsán indultak
európai turnéra, melyben még a szegedi állomás mellett Pécs szerepelt magyar
helyszínként. Az Asperger címet viselő lemez címében igazából előremutat a
következő albumuk felé, aminek kompozíciói szervesen kapcsolódni fognak
pszichiátriai kórképekhez. Mindenesetre ezt nem tudtam egészen addig, amíg a
koncertről hazaérve ki nem bontottam az albumot, és el nem olvastam mellé a
kísérő sorokat. A rossz/gonosz személyiségjegyekkel felruházott Disney figurák
helyett, így az Asperger szóba kapaszkodva a koncertbe sokszor képzeltem
szélsőséges érzelmeket és hangulatokat, amint halk dallamok és szólamfutamok
ütköztek hangos, számomra kiszámíthatatlan zenei hangzatokkal, amik legtöbbször
a szaxofonhoz, ritkábban a dobhoz voltak köthetőek. Nem is gondoltam, hogy
ennyiféle hang rejlik egy szaxofonban, ha nem „rendeltetésszerűen” szólaltatják
meg. Mondjuk, ha szívják, és nem fújják. A sokszor ismétlődő és gyorsuló monoton
hangok nekem a hétköznapok folyását juttatták eszembe, amikor nincs idő megállni.
Vagy ha meg is állunk, elsodornak. A körülmények, az emberek, vagy a saját
magunk által alkotott akadályok, korlátok. Ezekkel a képzelt társításokkal lehet
nem is jártam annyira távol annak megélésétől, hogy a zenei üzenet egy része
szerint nem mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. Az üzenet további
részei azonban azt is magukban hordozzák, hogy ha lehetőségünk van megismerni
ezt a sokféleképpen definiálható gonoszt, akkor megváltoztathatjuk
viszonyulásunkat hozzá, és ezáltal talán már nem fog minket halálra rémíteni. A
lemez a leírás szerint 5 kompozíciót tartalmaz. 5 Disney mese szereplőin
keresztül filozofál zenei eszközökkel a jóról és a rosszról, és mindarról, amit
ezek a fogalmak jelenthetnek az egyes embereknek a személyiségfejlődés
tükrében.
Kedden Áfra János költő, és Lázár Domokos
énekes, dalszerző estjén vettem részt. Szerdán pedig Puskás Dániel költő
kötetbemutatóján jártam, ahol én képviseltem egy személyben az érdeklődő
közönséget. Ennek ellenére a kötetbemutató nem szokványos módon, de lezajlott,
amiért utólag is nagyon hálás vagyok. Az irodalmi estekről és a kötetekről majd
a későbbiekben olvashattok.
