A hidegfront érkezése miatt barátaimmal
kicsit nehézkesen indultunk neki az éjszakának, legszívesebben otthon maradtunk
volna. A színes program kínálat azonban végül csak becsalogatott minket a
városba. Az orgonalátogatás különlegessége annyi erővel töltött fel bennünket,
hogy nem hagyhattuk ki onnan kezdve sem a Somogyi Könyvtár, sem a REÖK-palota
eseményeit.
Délután 5 órakor vettük fel az
ingyenes regisztrációs jegyeket a Dóm orgonájának esti megtekintéséhez, a
legtöbb múzeumi program azonban csak 6 órakor kezdődött. A köztes időt finom
süteménnyel és kávéval töltöttük ki a Süti nem süti jóvoltából. Először a Móra
Ferenc Múzeum előtt felállított színpad felé vettük az irányt, ahol a
Tiszavirág Néptáncegyüttes adott épp műsort. Kis hezitálás után eldöntöttük,
hogy bemegyünk a múzeumba, ahol egy érdekes detektív játékba csöppentünk.
Szerencsés idősávot választottunk erre a kalandra, még nem voltak bent olyan
sokan, így némi ügyeskedéssel minden feladványhoz hozzáfértünk. Egy 1932-es
múzeumi rablás egyik elrabolt és elrejtett tárgyát kellett megtalálnunk 14 nyom
segítségével. A 12. nyomig jutottunk el, amikor észrevettük, hogy kifutottunk az
időből, sietnünk kellett a Dómba. Azóta is gondolkodom a 13. nyomhoz tartozó
megoldáson, az épület bejáratának jobb oldalán levő szobor elnevezésén, amiből segítségként
ráadásul két betű is meg volt adva. Sokáig az összeolvasott szürke négyzetek
sem tűntek értelmesnek, de kiderült, hogy az első 12 nyomot jól fejtettük meg,
így az elrejtett tárgy egy volhíniai penge lehetett.
Az orgonalátogatás nagy izgalommal
töltött el, valahogy sehogy sem állt össze eddig a fejemben, hogyan kerül a
levegő a sípokba a manuállal, azaz a billentyűk és a pedálok segítségével. Az
elektromágneses tekercseknél és az optikai kábelnél azonban most is elvesztettem
a fonalat. A látogatás egy prezentációval és filmvetítéssel egybekötött
előadással kezdődött, majd a karzaton, közvetlenül a hatalmas sípok előtt ülve
meghallgathattuk a hangszert működés közben is. Életre szóló élmény volt. Nem
tudtam például azt sem, hogy a Dómban nem csak a karzaton, hanem még a
kupolában is vannak orgonasípok. Ez utóbbiak egy nyitható-zárható redőnyszerű
szerkezettel ellátott szekrényben vannak. Általánosságban a legkisebb sípok
néhány centiméter nagyságúak, a legnagyobbak hossza meghaladja az 5 métert is.
A sípok között vannak ajaksípok és nyelvsípok, ezeket szélládák és
szeleprendszerek működtetik. Az ajaksíp - mely készülhet fémből és fából is -
megszólalása a furulyához hasonló. A nyelvsíp egy nyelvszerű fémlemezről kapta
az elnevezését, a levegő áramlása ezt rezegtetve hozza létre a hangot. A
legtöbb síp hengeres formájú, de léteznek felfelé szűkülő sípok is. A Dómban
összesen körülbelül 8600 síp található, ezek hangolása bonyolult és időigényes
folyamat.
A Dómból a Somogyi Könyvtárba
mentünk. A bejáratnál hangulatos mécsesek fogadtak bennünket, és egy könnyűnek
tűnő, de nehéz kérdés, hogy ha szeretünk, akkor miért szeretünk olvasni. Az 1-3
szavas válaszunkat felírhattuk a falra, de voltak, akik megfelelő tollal a
könyvtár üvegablakain is ott hagyhatták szavaikat. A könyvtár harmadik emeletén
a new york-i Kossuth-szobor felavatásáról szóló kiállítás megtekintése után egy
QR-kódos játékban is részt vettünk. Nem volt szükség saját felszerelésre,
kaptunk egy QR-kód leolvasására alkalmas eszközt is. A kódhoz feleletválasztós
irodalmi kérdések társultak, a jó válaszokhoz pedig betűk, amikből a végén összeállt
egy orvosi szakkifejezés (autopszia). A helyes megfejtők közül ki fognak
sorsolni nyerteseket, akik elkölthetnek egy kétszemélyes vacsorát a könyvtár
szomszédságában. A QR-kódok mellett megismerkedhettünk az AR-kódok világával
is. A leolvasó eszközt a kódok fölé helyezve, mindegyik alakzat azonnal egy
irodalmi dokumentumot jelenített meg.
A Somogyi Könyvtárban is gyorsan
telt az idő, így le is késtük a 10 órakor kezdődő interaktív tárlatvezetést a
REÖK-palotában a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai között. Nagy
szerencsénk volt, mert nem tudtuk, hogy ez a program is előzetes
regisztrációhoz kötött, így határozott fellépéssel csatlakozni tudtunk a
csoporthoz. A tárlatvezetés állomásait Balla Attila Révész, Tavaszi kirajzás,
Gáll Ádám Mennyei vakolat, Darázs József Egy favágó álma és Aknay János Emlék
című alkotásai képezték. A tárlatvezetők mindegyik képnél közös gondolkodásra
invitáltak bennünket a látott, megérzett benyomásaink alapján, kérdésekkel
segítve minket kitalálni a kortárs művészet labirintusából. Nagyon élveztem ezt
a rendhagyó képzőművészeti kalauzolást, ráadásul még közös alkotásra is
invitáltak minket utána, aminek nagy lendülettel neki is álltunk. Mi mást is
alkothattam volna az összképnek megfelelőn, mint geometrikus papír vitorlákat.
Tartalmas esténk volt, megérte
minden egyes perce. Több mint egy hónapra elegendő programot zsúfoltunk bele
ebbe az egy éjszakába, s ennek megfelelő pozitív élményanyaggal gazdagodva tértünk
haza hajnalban. Külön örömömre szolgált, hogy ez a rendezvény ennyi embert
tudott idén is megmozgatni.
