Christine
Bertocchi és Guillaume Orti, Jazzation, EtnoRom, D.U.O., Elektro Guzzi, Helen
Nem bírtam rászánni magam a
hazautazásra, így maradtam még egy napot. Csak az 5 napos rugalmas bérletem
alkalmai fogytak el, de a helyszíni napijegyet sem tartottam drágának, ahhoz
képest, hogy mennyi fantasztikus program közül választhattam.
Jóval 9 óra után sikerült kimásznom
az ágyból, ez volt a negatív rekord a héten, de nem siettem sehová. Felhős,
kellemesen hűvös napra ébredtem, hajnalban esett az eső. Végre előkerült a
hosszú nadrág is a bőröndből.
Ismét a Harcsa Veronika Udvarban indítottam
a napot. Az interaktív énekes workshopot
most Christine Bertocchi és Guillaume Orti vezette. Hamarosan
előbújt a nap a felhők közül, így a hosszú nadrág viselete végül nagyon rossz
választásnak bizonyult. Szerettem ezeket a workshopokat, mert bár voltak
áthallások bennük, mindegyiknek megvolt a maga üteme, lüktetése, varázsa. A
közös hangok erdeje hozzáadott minden napomhoz egy olyan esszenciát, amiből
nehezebb pillanataimban építkezni tudtam. Palya Bea szavai is sokszor eszembe
jutottak, mikor elbizonytalanodtam. Ő azt mondta, énekelni mindenki tud, csak
ki kell nyitnunk a szánkat. Igen ám, de a hangok mozgással társítva már
összetettebb agyi koordinációt igényeltek. Hiába koncentráltam, vagy énekeltem,
vagy mozogtam, a kettőt együtt csak a legritkább esetben tudtam végrehajtani. Ennek
ellenére jól éreztem magam, tetszett a dal is, amit tanítottak. Azt kívántam,
soha ne halványuljanak bennem később ezeknek a közös énekléseknek az emlékei.
Hogy a dalok, hangok kísérjenek majd el végig az utamon.
 |
| Interaktív énekes workshop Christine Bertocchival és Guillaume Ortival |
A workshop után úgy döntöttem ideje
megszabadulnom a hosszú nadrágtól, és a hőség elől elmenekültem a dörögdi szállásra.
Csak 4 óra körül mentem vissza Kapolcsra, illetve mentem volna, ha felférek a
Csigabuszra. Hosszú várakozást követően szemfülesen csatlakoztam két stoppoló
lányhoz, így végül lett fuvarunk. Ugyan elég messze tett ki minket az autós,
Kapolcs határában, de még így is gyorsabban beértünk, mint a következő busz, ami
csak akkor jött velünk szembe, mikor már bent voltunk a faluban. Rengetegen
voltak Kapolcson, az akciókamerámmal fel is vettem a hömpölygő tömeget. Majdnem
háromszor annyi idő alatt értem el a Harcsa Veronika Udvarhoz, mint a fesztivál
többi napjain. A Jazzation
koncertjét, a fesztivál számomra hatodik napján már az esőkabátomon fekve éltem
át. Eszem ágában sem volt elhagyni a helyszínt, amíg meg nem hallottam, hogy
kezdődik a Muharay Udvarban az EtnoRom
zenekar műsora. Pillanatok alatt olyan táncos mulatságba keveredtem, amihez
belső indíttatásból muszáj volt csatlakoznom. A tánc a tűző napon azonban
kevesebb, mint fél óra alatt lemerített. Hamarosan ismét a templomban találtam
magam, behúzódtam hűsölni. Déli ismerőseim, Christine Bertocchi és Guillaume
Orti D.U.O. nevű formációja fogadott.
A műsor különlegességét az adta, hogy nem statikus volt, hanem a fellépők kihasználták
a rendelkezésükre álló teret, azaz bejárták az egész templomot. A hangzást így
nemcsak játékuk, hanem a tér lokális akusztikus sajátosságai is erősen
befolyásolták. Néha még a hideg is kirázott, jó értelemben véve, az élménytől.
 |
| EtnoRom |
A templomból vacsorázni mentem. Sokat
bolyongtam, de a Szilvi kedvence (saláta, sült krumpli, grillezett csirkemell)
végül kárpótolt a sok tekergésért és várakozásért. Utána a Folk Udvarban Szalóki Ági koncertjébe szerettem volna
belehallgatni, de még csak beálltak mikor odaértem, ezért ismét átsétáltam
Kapolcs másik végébe. Nem tudtam az Elektro
Guzzival mire vállalkozok, de kellemes meglepetés ért általuk. Az
éjszakában a ritmusok arra késztettek, hogy a túlélő hátizsákomtól
megszabadulva beálljak a táncolók közé. Sajnáltam, amikor vége lett. Tudtam,
hogy egyre közelebb kerülök fizikailag a szegedi hazaúthoz, de szerettem volna
még tovább nyújtani az ottlét otthonos érzését, így az Éjféli ütemre is
maradtam a Harcsa Veronika Udvarban. A Helen
bizonyos szempontból éles váltás volt az Elektro Guzzihoz viszonyítva. Nem volt
rossz, sőt, de táncolhatóbb produkcióra vágytam volna. Érezni akartam még
tovább és tovább, hogy összefonódtam a völggyel, hogy egy szív és lélek
vagyunk. Aztán már csak el szerettem volna búcsúzni, a jövőbeli viszontlátás
reményében. Végül hajnali kettőkor értem vissza a szállásra.
 |
| Elektro Guzzi |
Vasárnap még logikai játékokat
vásároltam a hosszú buszút előtt. Volt egy árus, aki nagyon szépen
kivitelezett, fából készített logikai játékokat árult. Egész héten kerülgettem,
nézegettem a termékeit, végül csak rászántam magam, és közelebb mentem. Az arab
tangramnak örültem a legjobban.
Összességében az idei év hat
kulturálisan legtartalmasabb, legszínesebb, legértékesebb, legmeghatározóbb
napját éltem át a fesztiválon. Olyan élményekkel gazdagodtam, amiket nem csak
átélni öröm, hanem jó lesz visszaemlékezni rájuk. Most viszlát 28. Művészetek
Völgye! Remélem jövőre is találkozunk!
