 |
| Dr. Almási Kitti (fotó: Nánási Pál) |
Dr. Almási Kitti
klinikai szakpszichológus előadásaival, könyveivel és youtube csatornájának vlog
videóival néhány hónapja kezdtem el intenzívebben ismerkedni. Úgy éreztem közvetlenségükkel
személyesen megszólítanak, emberi történeteik pedig mélyen hatnak rám.
Felkértem egy interjúra, s kaptam is tőle néhány percet a szegedi előadása
előtt. Nagyon izgultam, hogy fogok-e tudni élni ezzel a lehetőséggel. A
beszélgetés számomra végül hatalmas élmény volt, elsősorban amiatt a
koncentrált figyelem miatt, amelyben részesültem. Erről is tudnék egy teljes
bejegyzést írni, de az nem a nyelvi kifejező eszközökről szólna. S ha már
nyelv, alig tudtam kimondani a szakpszichológus szót rögtön az első
kérdésemben…
Hogyan
lesz egy klinikumban dolgozó szakpszichológusból termeket megtöltő népszerű
előadó?
Tulajdonképpen az
előadásokat, vagy azoknak a hangulatát mindig szerettem. S nyilván kiskoromban
nem pszichológiai előadásokat tartottam, hanem amiben tudtam felléptem, tehát
azért én mindig ilyen kis szereplős voltam. Hegedültem, táncoltam, balettoztam,
éppen ami. Amikor a Ph.D.-t végeztem akkor hozzászoktam ahhoz, hogy nagyon sok
előadást tartsak. Később egy véletlen folytán sokszor rádióban, tévében
nyilatkoztam, és így jöttek aztán az előadások. Ezek valójában színesítik azt a
palettát, ahol az ember azt éli meg, hogy hogyan adjon valakinek. Ugye
természetes, hogy egy magánrendelésen egy-egy embernek, vagy egy-egy párnak
lehet adni, de nekem mindig is nagyon vonzó volt az a műfaj, ahol egy időben sok
embernek lehet adni. Igaz, hogy alapszinten, de legalább az ismeretterjesztés
szintjén.
Ma
esti előadásának a címe Elvárások szorításában. Melyek azok az elvárások, amik
a leginkább szorongatnak bennünket?
Én abból indultam ki,
hogy úton-útfélen a legapróbb dolgokban is van egy ilyen elvárás. Már abban is,
hogyan nézzen ki az ember, hogy hogyan válaszoljon, hogy hogyan mosolyogjon,
hogy hogyan egyen. Egészen a hétköznapi szintű elvárásokról és megfelelésekről
szeretnék beszélni, és aztán az olyan nagyobb volumenű dolgokról is, mint akár
egy gyerekvállalás. Mikor történjen, történjen-e. Hogy milyen hivatást
válasszon magának egy gyerek. Hogy hogyan viselkedjen a társadalomban egy nő,
és egy férfi, s hogy milyen szerepeink vannak ilyen értelemben. Az anyaságról is
ebben a tekintetben. Tehát tulajdonképpen a tényleg pici hétköznapi dolgoktól
szeretnék eljutni az egészen nagy társadalmi szerepvállalásokig. Hogy mi
mindenre hat ki az, hogy egy elvárás szorít minket, és aztán hogy az annak való
megfelelésben sokszor elveszítjük magunkat.
Mennyire
függnek össze a külső elvárások azzal a képpel, amit magunkról mutatunk?
A kettő szerintem
összefügg, merthogy nyilván egy ilyen felgyorsult világban kevésbé a mélység a
lényeg, tehát nem az egyén a fontos, hanem nagyon sokszor csak a produktum, vagy
a látszat. Ebben az értelemben sokszor alkalmazkodunk azzal, hogy tényleg nem
magunkat mutatjuk meg, hanem azokat az elvárt válaszokat adjuk, amik miatt a
legnagyobb eséllyel egy pozitív visszacsatolásra számíthatunk.
Több
népszerű könyvnek is szerzője és társszerzője. Melyik a kedvenc saját könyve? S
mit ajánlana más szerzőktől?
A sajátok közül is van
kedvenc, a Bátran élni, ez szólt a leginkább a szívemből. Ebben volt a legtöbb
saját élmény, ezt kevésbé fejből, mint inkább szívből írtam. A többit is nagyon
szeretem, de a többit inkább az ihlette, hogy mivel találkozom a rendelőben.
Egyébként rengeteg könyvet szeretek, én Ancsel Évát szeretem, tehát mondjuk tőle
a Százkilencvennégy bekezdés az emberről az egyik alapművem volt régen.
Egy
kis asszociációs játékra invitálnám. Mondok néhány szót, könyv, illetve film
címet. Mi jut először az eszébe róluk?
Fehér
(Krzysztof Kieslowski)
|
Szürke
|
Csokoládé
(Joanne Harris)
|
Keserű
|
Ismeretlen
barátom (Sławomir Mrożek)
|
Idegen
|
Prozac-ország
(Elizabeth Wurtzel)
|
Pszichiáter
|
A
nevetés és felejtés könyve (Milan Kundera)
|
Mosoly
|
Utas
és holdvilág (Szerb Antal)
|
Holdfény
|
Lopott
szépség (Bernardo Bertolucci)
|
Ártatlanság
|
A
boldogság ára (Lee Daniels)
|
Drága
|
A
kis herceg (Antoine de Saint-Exupéry)
|
Bölcsesség
|
Micimackó
(A. A. Milne)
|
Édes
|
Milyen
új kihívásokat tartogat még számára ez az év?
Most szeretnénk az
Elvárások szorításából egy könyvet összerakni, merthogy ez mindig ilyen, hogy
egy előadás szintjén összeszedi az ember a gondolatait, vagy jó pár történetet,
de azért ebben jóval több van. Rengeteg olyan terület van, amiről nem lehet
egyszerűen beszélni 90 percen belül. Aztán van egy saját külön tervem, ami
különböző emberi történetekről, novellákról szólna. Ezt már nagyon régen
dédelgetem, de majd meglátjuk, hogy mikor tudom elkezdeni - hogy idén-e vagy
jövőre - ez egy picit távolabbi terv.
