Sajnos idén nem tudok eljutni a Művészetek Völgyébe, de
sok jó művészeti fesztivál van Magyarországon, amik a részemről még felfedezésre
várnak. A Salföldi Dalföldön egy szerencsés egybeesés következtében három évvel
ezelőtt már egy koncert meghallgatása erejéig jártam. Akkor azonban úgy véltem,
hogy autó nélkül a fesztiválra kényelmesen eljutni szinte a lehetetlenséggel
egyenlő, ezért ugyan követtem a programokat, de nem gondoltam, hogy újra
ellátogatok majd erre a vidékre. Most is megnéztem a koncert kínálatot, amit
kimondottan vonzónak találtam, de meg sem fordult a fejemben egészen szerdáig,
hogy Kapolcs helyett ide elmehetnék. Nővéremék vetették fel, hogy nézzek jobban
utána, mert ez a Salföldi Dalföld igazán nekem való lenne.
Az internet segítségével azonnal kiderült, hogy szállás
nincs se Salföldön, se a környező településeken, mint Ábrahámhegyen vagy
Kékkúton. Ezzel eldőlni látszott, hogy idén is csak virtuálisan leszek jelen az
eseményeken. Mivel szeretek hozzászólásokat olvasgatni, ezért a fesztivál
facebook oldalán is elnézelődtem szerda délután, s kiderült, hogy valaki
felajánlott két helyet maga mellett egy faházban, ahol ő egyedül tartózkodott
volna. A hozzászólót alaposabban megnézve örömömben szinte felkiáltottam,
ugyanis az egyik volt csoporttársam volt az egyetemi időkből. Azonnal
felhívtam. Egy 4 személyes, fürdőszobás, két hálórészes faházban foglalt
szállást Ábrahámhegyen, s ugyan ketten már bejelentkeztek, de még én is pont befértem.
Végül a volt csoporttársam a fesztivál önkénteseként kapott egy másik szállást,
de némi telefonálgatás után csütörtökön bizonyosságot nyert, hogy pénteken
utazok a Balaton északi partjára.
 |
| Salföldi utcarészletek |
Órákig böngésztem a menetrendeket és a telekocsi
hirdetéseket. Fontolgattam, hogyan jutok el a legkönnyebben, és a leggyorsabban
Szegedről Ábrahámhegyre. Végül 1 átszállással Veszprém érintésével hajnali fél
hatkor indulva majdnem 7 óra alatt buszoztam el a célig. Mivel a szállást csak
két órától lehetett elfoglalni rögtön beültem a buszmegállóhoz legközelebbi
étterembe, ahol 1400 forintért ettem egy csontlevest, két kakaós palacsintát,
és ittam egy presszó kávét.
 |
| A salföldi Szent Máté templom, és egy kereszt levendulával |
A szállással teljesen meg voltam elégedve. Rövid pihenés
és felfrissülés után öt órakor elindultam boltot keresni. Természetesen a
település egyetlen „áruháza” öt órakor bezárt, így vissza kellett mennem a főút
mellett levő kisboltba. Magamhoz vettem egy 0.75 literes szénsavas, magnéziumos
üdítőt és alapos felkészültség híján, hallgatva a fesztivál honlapjára, úgy
döntöttem, nekivágok a könnyednek feltüntetett három kilométeres sétának
Ábrahámhegy és Salföld között. Erre azért is kényszerültem, mert a két
település között napi két menetrendszerinti busz járat közlekedik. Szerintem
nem volt rajtam kívül még egy olyan hiszékeny, mamlasz ember, aki gyalog vágott
volna neki a fesztiválnak. Hogy 30 fok felett volt a hőmérséklet az egy dolog,
de az útszakasz rendkívül veszélyes volt gyalogos közlekedés szempontjából.
Keskenyen kanyargott a kétirányú út, de két autó nehezen fért el egymás
mellett, két autó meg egy gyalogos pedig sehogy. Nem győztem félreállni,
sokszor a térdig érő csalánba, mert a beláthatatlan kanyarokban, és a
viszonylag nagy forgalomban ez tűnt az egyetlen jó megoldásnak.
 |
| Raffay Dávid kiállítása |
Az
üdítőm elfogyott mire Salföld határához értem, s a településre bevánszorogva
leültem az első árnyékos padra. Úgy éreztem mivel a házak mesébe illőek voltak,
én viszont eléggé rosszul, hogy onnan egy lépést sem fogok tudni megtenni.
Pihegtem egy jó darabig, de aztán odaértem még a Fekete-Kovács Kvintett (Fekete-Kovács Kornél – trombita,
szárnykürt, Bacsó Kristóf – tenorszaxofon, Cseke Gábor – zongora, Horváth
Balázs – nagybőgő, Csízi László –dob) koncertjére, de sajnos továbbra is
küzdöttem a gyaloglás következményeivel. A helyszínen vett 400 forintos fél
literes ásványvíz elfogyasztása után az árnyékban üldögélve még sok időmbe telt
mire elkezdtem értékelni, hogy ott vagyok és végre oda tudtam figyelni az amúgy
csodás, és péntek lévén nagyon családias, barátságos környezetemre. Közben a
lakótársaim is megérkeztek, akiket nagyon szimpatikusnak találtam, így már
közösen éltük át a következő nagy kalandot, egy hirtelen lezúduló özönvízszerű
zivatart. A fesztivál stábjának férfi tagjai az elektromos berendezések
kimenekítése után vizes pólóversenyt rendezhettek volna. Mi egy romos épületbe
menekültünk, ahol volt időnk elmélyedni Raffay Dávid szobrászművész
kiállításában. Szerencsére amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan is
távozott, ideiglenesen patakká változtatva Salföld utcáit.
 |
| A salföldi iskolaudvar színpadán a Fekete-Kovács Kvintett |
Az új felállású Gyémánt
Bálint Trió (Gyémánt Bálint - gitár, Bartók Vince - basszus, Szabó Dániel
Ferenc - dob) első fesztivál koncertje a vihar miatt késve kezdődött, de ez
senkit nem zavart. Az eső után azonban előjöttek a szúnyogok, s hiába kerültek
elő a táskákból a szúnyogriasztók, nem sok esélyünk volt ellenük védekezni. A
naplemente után az idő meglehetősen hidegre fordult, amúgy is mindenünk nyirkos
volt, így arra kényszerültem, hogy a magammal cipelt több kilós túlélő
felszerelésemből felvegyem a bokáig érő piros esőkabátom. A koncertet nagyon
élveztem. Azt már mindenki tudhatja, aki követi a blogomat, hogy mennyire
kedvelem és tisztelem Gyémánt Bálintot, s hogy milyen sokat jelent nekem az a
fajta zeneiség, ami belőle árad bármelyik projektjét veszem is alapul. A
koncert után volt vele egy beszélgetés a magyar jazzoktatás jövőjéről, azt is
meghallgattuk. Igazából számomra az volt a legfontosabb üzenete, hogy mindenki
találja meg, majd merjen rálépni a saját útjára.
 |
| Gyémánt Bálint Trió |
A Gyémánt Bálint Trió koncertjét az iskolaudvaron a ZEEG (Eichinger Tibor – gitár, Eged
Márton – basszus, Gavallér Csaba – dob, Zrubka Zsombor –vibrafon) zenekaré
követte. Bevallom a Dalföldig még csak nem is hallottam róluk, de szeretem a
meglepetéseket, így beültem a többiekkel az első sorba. Jó lenne, ha a jövőben
a programfüzetben is írnának egy rövid, néhány mondatos ismertetőt a
fellépőkről, nem csak a honlapon. A vibrafonos játéka, illetve maga a vibrafon
kötötte le leginkább a figyelmemet. Hogy milyen stílusban zenéltek arról
igazából nincsenek szakmai fogalmaim, de a modern jazz kategóriájába minden
belefér. Számomra szép dallamos ívek társultak a koncerten rock zenei elemekhez,
s meglepően jól illeszkedett bele ebbe a történetbe a vibrafon.
 |
| ZEEG Zenekar |
Körülbelül éjfél lehetett, amikor elindultunk vissza
Ábrahámhegyre, immáron én is autóval közlekedtem. Az utolsó koncertre (Párniczky Quartet) már nem volt erőnk
ott maradni. A szállás felé, de még Salföldön ért minket egy újabb meglepetés,
megszondáztatták Gábort a rendőrök. Mehettünk tovább, s mikor a sűrű, hömpölygő
ködbe/párába takarózott a táj, a korom sötétben eszembe jutott, hogy ugyan
milyen „jó” lenne most ott a szállás felé gyalogolni.
A faházban szúnyogok serege várt ránk. Egy ideig még
kergettük őket, aztán mindannyian úgy határoztunk, hogy füldugóval fogunk
ellenük védekezni.
