Csongrád-Csanád
megye bővelkedik természeti és építészeti értékekben. A szép, koranyári időt
kihasználva, egy barátnőmmel autós kirándulásra indultunk Óföldeákra. Még sosem
jártam ezen a településen.
Óföldeák
Szegedtől 45 kilométerre, Makó és Hódmezővásárhely között helyezkedik el.
Körtúrának terveztük, így Maroslele irányából mentünk, és Makó felé folytattuk
utunkat. Eredetileg még a Száraz-ér partján elterülő Kornél-ligetet is fel szerettük
volna fedezni Földeák közelében, de annyi látnivaló akadt Óföldeákig, hogy már
nem jutott rá időnk.
Szegedről
Hódmezővásárhely felé indultunk el. Az algyői hidat elhagyva Nagyfa irányába
kanyarodtunk, ahol a kétsávos út egy darabon a magas töltés tetején halad. Jobbra
az ártéri erdő, balra pedig a nagy pusztaság határolja. Rajtunk kívül senki sem
járt a napnak ezen szakaszában arrafelé, csak a buszmegállók jelezték az emberi
jelenlét nyomait. A töltésről letérve pár méter után megváltoztak az
útviszonyok. A kátyús úttesten lehetetlen volt gyorsan menni, a fácánok és a
macskák pedig rácsodálkoztak az utazókra. Helyenként megálltunk ellenőrizni a
helyzetünket, mert nem voltunk biztosak abban, hogy tartjuk a megfelelő irányt.
Végül Maroslelének csak a szélén autóztunk át, majd a település határában
álltunk meg először fényképezni.
|
Maroslele és Óföldeák között |
|
Magányos pipacs Maroslele határában |
A következő
állomás a magántulajdonban levő gencsháti Návay-kastély és kúria volt. Egy
tehenészet, és a hozzá tartozó legelő között lehet lehajtani a már részben felújított
épület együtteshez. Buszmegálló is van ott. A kerítésen kívülről készítettünk
néhány felvételt, majd próbáltuk beazonosítani merre lehet a családi kripta, de
végül nem vetettük bele magunkat a „gencsháti rengetegbe”.
|
A gencsháti Návay-kastély |
A kastélytól
Óföldeák már nem volt messze. Mivel rosszul emlékeztem arra, melyik településen
van egy szép temetőkápolna, ezért megálltunk az óföldeáki temetőnél is. Ha szép
kápolnát nem is találtunk, de mesés rálátásunk nyílt onnan a településre. Az
Óföldeák tábla előtt pedig egy pipacsos, szarkalábas mező késztetett minket
újbóli megállásra.
|
Óföldeák |
|
Szarkalábas pipacsmező |
Óföldeáknak
elég hányattatott sorsa volt a történelem folyamán. Az egykori falu a török
hadjárat következtében elpusztult, 1845-ben pedig a nagy tiszai árvíz sodorta
el a települést. A föld a királyi kamarától valamikor az 1700-as években került
a Návay család tulajdonába, általuk valósult meg a gazdaság és a közélet
fellendülése.
|
Római katolikus erődtemplom, Óföldeák |
Mikor
terveztük a kirándulást, elsősorban a templom miatt esett Óföldeákra a
választásunk. A kunhalomra épült Római katolikus erődtemplom sorsa hűen tükrözi
a település eseményeit. Hol lerombolták, hol újjáépítették. Még magraktárként
is működött 1870-es években. Sajnos belülről nem tudtuk megtekinteni (gótikus
szárnyasoltára van), de sétáltunk egyet a mellette levő park területén, ami az
egykori Návay László kúriát rejtette. A parkban találtunk egy mohos malomkövet
is.
|
Templomtorony, Óföldeák |
|
Návay László kúria, Óföldeák |
A kúria melletti focipályán a
kapu a pusztába kiáltott.
|
A pusztába kiáltó kapu, Óföldeák |
Óföldeákról Makóra már elsőrangú út vezetett. Hazafelé
megálltunk Kiszomboron is. A Rónay-kripta, és a temetőkápolna felújítása még
tart, de azért sikerült készítenem egy fotót. Utunk végén néztük még kicsit a
naplementét a Vályogos-tó partjáról.
|
Temetőkápolna, Kiszombor |
|
Vályogos-tó, Kiszombor |