Firebirds - Twin alike, Shai Maestro Trio, Gyémánt Bálint Trio, Golan
A
Csigabusz végül befutott Vigántpetendre, de mire odaértünk csak olyan helyet
sikerült találnunk magunknak, ahonnan nem láttunk mást, mint a cirkuszi sátor
tartóoszlopait. Egyikünk sem értette miért így alakították ki a nézőteret, hogy
a nézők egy része ne lásson szinte semmit, de végül szerencsénk lett. Az
előadás első harmadánál ugyanis pont a mi sorunkban felszabadultak helyek,
amikre azonnal le is csaptunk. A Twin alike (Firebirds) című produkciót
tekintettük meg. Nekem úgy tűnt nagyon lassan indult el a történet, persze amíg
nem láttam a színpadból túl sok mindent, hogyan is indulhatott volna. A
történések színtere az emberi lélek volt, amibe egy ikerpár bonyolult
kapcsolatán keresztül nyerhettünk betekintést, akik életükben először
tapasztalhatták meg a személyes szabadságot. Az ikrek egymáshoz való
viszonyában egyetemes emberi érzelmek jelentek meg, amik szinte minden
kapcsolat dinamikájában megjelenhetnek. Így a darabban mindenki megtalálhatta
azt a kapcsolatát, amivel azonosulni is tudott. A képi világ, és az akrobatikus
cirkuszi elemek harmonikusan építették fel az érzések széles, és nem ritkán
szélsőséges skáláját. Az egyedi hangzás pedig adott egy olyan csendességet,
amivel mindez befogadhatóvá vált. Nem volt más dolgunk, mint hagynunk magunkat,
hogy magunkra ismerjünk egy-egy szituációban. Aki átadta magát az érzéseinek, a
darab segítségével eljuthatott saját maga, és egy másik ember elfogadásáig,
aminél talán nem is kívánhatunk többet.
 |
| Firebirds - Twin alike |
Mivel a Csigabuszra hiába
várakoztunk, stoppal jutottunk vissza Kapolcsra. Mondjuk nem egy nagy távolság
a két település, de még messze volt a hajnal, így nem meríthettük ki az
energiaforrásainkat. Sokáig tanakodtunk azon ki mit szeretne megnézni az este
folyamán. Végül eredeti terveimnek megfelelően Harcsa Veronika udvara felé
vettem az irányt. Még sikerült elkapnom a végét a Shai Maestro Trio koncertjének,
ami annyira tetszett, hogy vettem tőlük egy albumot. Valamiért meg voltam
győződve róla, hogy ez a formáció olyan vad jazzt játszik, amit én nem tudok
átérezni, és élvezni. Tévedtem. Az utolsó néhány számukat teljes beleéléssel
hallgattam végig, s boldogan mentem személyesen is kifejezni köszönetemet ezért
a nagyszerű élményért. Azóta megfogadtam, hogy jövőre, ha sikerül ismét
beköltöznöm a völgybe, megpróbálok előzetesen jobban informálódni a
fellépőkről. Idén igyekeztem olyan produkciókat választani, amiket Szegeden nem
kapok meg ilyen felállásban. Így történt, hogy Szabó Balázs Bandája helyett a
Gyémánt Bálint Trio lemezbemutató koncertjén maradtam, melyen Shai Maestro is
fellépett.
 |
| Shai Maestro |
 |
| Shai Maestro Trio - The stone skipper |
A Gyémánt Bálint Trio járt már
Szegeden a Jazz kocsmában, azon a koncerten is ott voltam. Shai Maestro, és a
Kata Borház udvara azonban olyan plusz fűszert adtak az amúgy is ízletes
egységhez, ami nem található meg sehol máshol a világon. Kicsit tartottam a
lemeztől, hogy számomra esetleg „túl jazzes” lesz, de első hallgatásra
megszerettem. A cd-t ugyan extrém nehezen sikerült kiszabadítanom a szép
kialakítású tokjából, de a türelmemért cserébe ezzel a zeneiséggel úgy érzem
nagy ajándékot kaptam. A bemutatkozó album, melynek címe True Listener, bennem
igaz hallgatóra talált, mindig más részek szépségeire, érdekességeire,
váratlanságaira csodálkozok rá. A dallamos kompozíciók, és a szólamok,
hangszerek, zenészek közötti valódi párbeszédek szinte látni engedik a
hangokat, melyek ezáltal tartalmas belső utazásra csalogatják a hallgatókat.
A nap még egy további meglepetést tartogatott számomra. A Golan zenekar elektronikus, egyedi látványvilággal kialakított koncertje ott marasztalt még hajnalig a Harcsa Veronika Udvarban. Bevallom őket sem ismertem előzőleg, de az első néhány taktussal azonnal meggyőztek a srácok. Alapvetően szeretem az igényes, és változatos elektronikus zenét, s ebben az idősávban kimondottan jól esett már egy kicsit mozogni. Arról nem is beszélve, hogy végre találkozhattam élőben a hang drum ütőhangszerrel. A hangok, és a színpad melletti fa levelein keresztül átszűrődött fények, misztikus jelleggel ruházták fel az éjszakát. Hallgattam volna még tovább is őket. Rövidnek tűnt a koncert, mert túl jól éreztem magam. Hajnali kettő óra körül szálltam fel a zsúfolásig telt Csigabuszra. A néhány percnyi út Dörögd irányába, szinte egyetlen józanként, számomra felért egy rémálommal. Szerencsére az 5 nap alatt talán ez volt az egyedüli nagyobb kellemetlen élményem. A sok jó programmal, érzésekkel, gondolatokkal telítve hamar elaludtam. Szombaton ismét jó napra virradtam. A koncertekről a videós összeállítást a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.
 |
| Gyémánt Bálint Trio |
 |
| Gyémánt Bálint Trio - True Listener |
A nap még egy további meglepetést tartogatott számomra. A Golan zenekar elektronikus, egyedi látványvilággal kialakított koncertje ott marasztalt még hajnalig a Harcsa Veronika Udvarban. Bevallom őket sem ismertem előzőleg, de az első néhány taktussal azonnal meggyőztek a srácok. Alapvetően szeretem az igényes, és változatos elektronikus zenét, s ebben az idősávban kimondottan jól esett már egy kicsit mozogni. Arról nem is beszélve, hogy végre találkozhattam élőben a hang drum ütőhangszerrel. A hangok, és a színpad melletti fa levelein keresztül átszűrődött fények, misztikus jelleggel ruházták fel az éjszakát. Hallgattam volna még tovább is őket. Rövidnek tűnt a koncert, mert túl jól éreztem magam. Hajnali kettő óra körül szálltam fel a zsúfolásig telt Csigabuszra. A néhány percnyi út Dörögd irányába, szinte egyetlen józanként, számomra felért egy rémálommal. Szerencsére az 5 nap alatt talán ez volt az egyedüli nagyobb kellemetlen élményem. A sok jó programmal, érzésekkel, gondolatokkal telítve hamar elaludtam. Szombaton ismét jó napra virradtam. A koncertekről a videós összeállítást a blogom facebook oldalán (https://www.facebook.com/papirvitorlakblog/) találhatjátok.
