Interaktív
énekes workshop Subicz Gáborral, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Harcsa Veronika és
Razvaljaeva Anasztázia, Szirtes Edina Mókus, Asian Dub Foundation, Qualitons
Reggel korán ébredtem, házigazdáim
kávéval kedveskedtek. Beszélgettünk kicsit. Elmeséltem eddigi Völgy élményeimet,
tapasztalataim egy részét, majd visszavonultam erőt gyűjteni, mert nem sokat
aludtam az elmúlt néhány napban. 11 órakor már a Csigabuszról szemléltem a tájat.
Mikor leszálltam Kapolcson, megállapítottam, hogy ma sem fogok fázni. A meleg
miatt majdnem meggondoltam magam az interaktív
énekes workshopot illetően, de végül mégiscsak a Harcsa Veronika Udvar felé
vettem az irányt.
A workshop vendége Subicz Gábor volt. Gyorstalpaló hangtani ismeretekben részesültünk
általa. Beszélt a hangközökről, a hangszínről, és a hangnemekről. Megtudtam,
hogy a madarak dúrban csicseregnek, és hogy a moll hangsor a szomorúak
kiváltsága. Kitartottunk hangokat, figyeltünk azok felhangjaira. Érdekes volt.
Sokat tanultam ez alatt az egy óra alatt.
Fél kettő és három óra között
elvegyültem a forgatagban, sétáltam, élveztem a nyüzsgést, figyeltem az
embereket. Ettem egy pálcikás jégkrémet, és ittam egy energiaitalt. Nem voltam
éhes a hőségtől. Három órakor becsámborogtam mesét hallgatni a Folk Udvarba, de
olyan melegem volt, hogy hamarosan beültem a templomba komolyzenét hallgatni. A
Liszt Ferenc Kamarazenekar még
próbált amikor odaértem, de nem unatkoztam a várakozás során, egy hölgy
megismertetett a zenekar munkásságával. A koncert idejére teljesen megtelt a
templom. Vivaldi, Grieg, Csajkovszkij, Bhrams darabok is elhangzottak. Az első
percétől az utolsóig élveztem az előadást, ezért eldöntöttem, hogy este
kimegyek Dörögdre a kamarazenekar és Szirtes
Edina Mókus közös fellépésére. Többek között ezért is szeretem nagyon a
Völgyet. Hogy olyan együttműködések jönnek létre, amikre máskor sem idő, sem
tér nem nyílik. Tanúi lehetünk olyan produkciók születésének, és
kibontakozásának, amik majd bennünk élnek tovább. Kihagyhatatlan élmények, kivételes
művészi találkozások, az élet legfinomabb fűszerei.
Volt még egy kis időm a következő
komolyzenei koncertig, így a mindig jó hangulatú Muharay Udvarba látogattam, mert
ez esett a legközelebb a templomhoz. Ha minden igaz, akkor kapuvári és vitnyédi táncosok hagyományőrző programjába csöppentem
bele. Sok vidám ember ropta a táncot, a seprűs táncokon kimondottan jót
mulattam. Látványos volt, változatos, minden tiszteletem a táncosoké, akik
abban a nagy hőségben, népviseletben is jó kedéllyel táncolták végig a műsort.
 |
| Hagyományőrző táncosok |
Razvaljaeva
Anasztázia hárfaművész, és Harcsa
Veronika Debussy estjét nagy izgalommal vártam. Reméltem, hogy a
Zeneakadémiai koncert után Kapolcson is elragadnak az érzelmek. A templom
második padsorába ültem le, gondoltam bepótolom a látványt is, ami a
Zeneakadémián nem adatott meg. Ezúttal a hárfától nem láttam a kivetített
szöveget, de nem is nagyon hiányoltam, mert még élénken éltek bennem a
búzatáblák és a bárányok. Hagytam hadd asszociáljak arra, amit az elmém elém
tár. A koncert végén új dalok is elhangzottak, ott és akkor először a kapolcsi
templomban. Ezek az élmények nagyjából egy hónapra is elegendőek lettek volna,
de a koncert végén buszra szálltam, és megkerestem Dörögdön a Nemzeti
Szín-Tért.
 |
| Razvaljaeva Anasztázia és Harcsa Veronika |
Kicsit már hűvös volt mire odaértem.
Ragyogott a telihold, kivilágította a teret, és álomszerű állapotba ringatott,
amiben könnyű volt Szirtes Edina Mókus és
a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös koncertjének befogadása. Elég távol
álltam meg a színpadtól, hogy tudjak készíteni egy-két rövidebb felvételt, de
így is úgy éreztem csak ki kéne nyújtani a karom és enyém lenne a világ. Ebben
az állapotban leledztem, amikor láttam a messzeségben, hogy jön egy Csigabusz,
így elindultam a megállóba. Be szerettem volna érni az Asian Dub Foundation koncertjére a Panoráma Színpadhoz. Az Anima
Sound Systemmel való közös számukra, az Elég voltra, végtelenítve táncoltam
vizsgaidőszakban, amikor már belefáradtam a tanulásba.
 |
| Szirtes Edina Mókus és a Liszt Ferenc Kamarazenekar |
 |
| Asian Dub Foundation |
Az a Csigabusz, amit láttam, aznap
nem érkezett be Dörögdre, lerobbant a falu határában. Bő fél órás várakozás
után jött egy másik, ami meg annyira tele volt, hogy meg sem állt már abban a
megállóban. Akik végighallgatták Mókusék koncertjét is régen odaértek mire
végre jött valami, amire nagy nehézségek árán felpréseltük magunkat. Több mint
egy órámba telt visszajutni Kapolcsra, persze már az ADF koncertje javában
zajlott. Sokan voltak a Panoráma Színpadnál, nem is mentem be a tömegbe,
kezdtem lemerülni. Lesétáltam hát a Kőbánya Udvarra, ahol a The Qualitons kezdte meg épp a fellépését.
Hiába a jó zene, a fáradtságtól már nem tudtam élvezni a testemben doboló
ritmust, így elhagytam a helyszínt. A végtartalékaimat mozgósítva futottam egy,
a menetrendben nem szerepelő kóbor Csigabusz után. Egyedüli utasként vitt át
Apátiba. A buszon zötykölődve jó érzés volt visszagondolni az átélt élményekre.
