Interaktív
énekes workshop Lackfi Jánossal és Harcsa Veronikával, Philippe de Chalendar,
Borbély-Dresch Quartet, Palya Bea, Minka
Szerda reggel összecsomagoltam,
kifizettem a szállást, és átgurítottam a bőröndöm Monostorapáti egyik végéből a
másikba. A főút forgalmas, járda a fél faluban nincs, árnyékot adó fák sem
nagyon nőttek az út mentén. Mire megtettem a közel 10 perces távot, teljesen
leizzadtam. Izgultam milyen helyre csöppenek, kik lesznek a házigazdáim, milyen
lesz a szobám, lesznek-e ott még mások is. Aggodalmam ebben az esetben is teljesen
alaptalannak bizonyult, kedves, vendégszerető emberek fogadtak. Háromágyas
szobám elfoglalása után, elpilledve ledőltem. Olvastam Baricco Tengeróceánját,
majd böngésztem tovább a műsorfüzetet.
Dél körül ültem fel a Csigabuszra,
így kényelmesen elértem az interaktív
énekes workshopot a Harcsa Veronika Udvarban. A workshop vendége ezúttal Lackfi János költő volt. Elég messze ültem
le a színpadtól az árnyékot nyújtó fák alá. Nagyon melegem volt. A flashmob-ot
vártam, a tavalyi zümmögő kórus emléke mély érzéseket keltett életre bennem.
Sokan voltak kíváncsiak erre a workshopra, talán ekkor voltak a legtöbben azon
alkalmak során, melyeken én is jelen voltam. Nekem a szövegek idén sem
tetszettek annyira, de ezt a közös éneklés élményéért ismét félre tudtam tenni
magamban. Mint csigaház a csigát, Kapolcs visszavár - hangzott John Lennon
Imagine című számának kapolcsi feldolgozása a flashmob alatt a kőhídnál.
Huo-huo-huo-u.
 |
| Flashmob Harcsa Veronikával és Lackfi Jánossal |
Ideje volt ebéd után néznem. Találtam egy helyet, ahol tárkonyos sertésragu levest is árultak, citrommal. Ugyan sokat kellett várnom, de megérte, ízletes és laktató volt az étel. Utána jól esett sétára indulni, belesni az udvarokba, s megnézni a kiállításokat.
Később behúzódtam hűsölni a templomba,
ahol Philippe de Chalendar
csellóművész egy Bach szvittet adott elő. A darab közben kivetített képek is
segítették a mű felépítésének értelmezését. Számomra túl komoly volt Bach,
mégsem vágytam máshol lenni. Lehunyt szemmel élveztem a cselló öblös hangjait.
Aztán Dörögdnek indultam. A
Csigabusz zsúfolásig megtelt. Voltak, akik egymás ölében ültek, mert másként
már nem lett volna hely. A dombra alig bírt felkapaszkodni velünk a járat,
aztán meglehetősen égett szag lett a belső térben. Mikor végre megérkeztünk,
tapsoltunk, ahogyan a repülőgépeken szokás. A Borbély-Dresch Quartet koncertjére igyekeztem a Fonó Udvarba, ahol
találkoztam egy barátnőmmel, akit már rég nem láttam. Bemutatott egy
ismerősének, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt a drámapedagógiai
foglalkozásokról. Kedvet is kaptam hozzá. Jól elbeszélgettük az időt. Palya Bea koncertjének közepén indultunk
tovább, ki-ki a maga útjára.
 |
| Borbély-Dresch Quartet |
Sajnos a Harcsa Veronika Udvarban, az éjféli ütemben, a Minka még 40 perccel éjfél után sem kezdődött el. A foszlányok (verssorok elektronikus köntösben), amiket a beállás során hallottam Pátkai Rozina énekesnőtől, ugyan nekem valóak voltak, de nem maradhattam tovább. A Csigabusz Apáti felé csak óránként járt.
A nap még tartogatott egy örvendetes dolgot a számomra.
Harcsa Veronika szerzett nekem egy limitált kiadású magnó kazettát, ami a
Völgyhimnuszt tartalmazza. Nagyon boldog voltam, mert azóta fájt a szívem érte,
amióta megláttam a kezében egy fényképen a sajtótájékoztatót követően. Ezúton
is köszönöm neki még egyszer!
