Thea
Soti és Jonas Engel, Duda Éva Társulat, Harcsa Veronika Quartet, dot. Consla
Legjobban talán ezt a napot vártam, de még
a fesztivál kezdő napján sem voltam bizonyos benne, hogy ott tudok maradni. Nem
volt szállásom. Azt tervezgettem, hogy átvirrasztok egy éjszakát az első
hajnali veszprémi járatig a kapolcsi fedett buszmegállóban. Nagyon elszánt
voltam. Végül mégiscsak jól jöttek össze a dolgok számomra, így délelőtt
átköltöztem Monostorapátiból Dörögdre. Elköszöntem vendégszerető
házigazdáimtól, akik elláttak még az útra almával és mákos-cukkinis
süteménnyel. Tudom ez sokatoknak furcsa párosításnak tűnhet, de próbáljátok ki,
nagyon finom!
Ezúttal is az interaktív énekes
workshopot választottam a nap kezdő programjaként. Mire a Harcsa Veronika
Udvarba értem teljesen kikészültem a melegtől, így csak messziről követtem az
eseményeket, a fák alatt üldögélve. Tetszett, amit láttam és hallottam, ezért
maradtam a workshop vendégeinek koncertjén, amire közelebb is húzódtam. Jó
döntés volt. Thea Soti és Jonas Engel
a fesztivál egyik legjobb meglepetés élményét nyújtotta. Nem ismertem őket
Kapolcs előtt, pedig üde színfoltot képviselnek a zenei palettán. A koncert
közepén sötét fellegek kezdtek gyülekezni, még az ég is megdörrent néhányszor,
végül azonban nem esett.
 |
| Thea Soti és Jonas Engel |
Mivel hosszú napnak néztem elébe visszabuszoztam
Dörögdre, hogy ezen déli program után felfrissítsem magam. Pihenni az
izgalomtól nem tudtam, az esti programok lázban tartottak, ezért hamarosan
elindultam vissza Kapolcsra. Mivel a Csigabusz meg sem állt annyi ember utazott
rajta, így felszálltam az első volán járatra. Az út 250 forintomba került. Úgy
gondoltam megnézem a HelloWood faépítményeit, de csak mentem-mentem és nem
értem oda. Végül egy kietlen kukoricásnál döntöttem úgy, hogy nem kísértem a
sorsot, és inkább visszafordultam Vigántpetend felé. Amúgy is a Cirque du Tókertbe
indultam, a Duda Éva Társulat
Labirintus című darabjára. Duda Éva munkásságát nagyon szeretem az Inverz és a
Bolyongó óta, de sajnos az utóbbi időben nem jutottam el a társulat
előadásaira. A Labirintus előtt még megtekinthettem a kertben egy humoros
akrobatikus előadást. Az artista/zsonglőr mutatványok lenyűgöztek, a zenei
aláfestés is kitűnő volt. Hullahopkarikák, kések, buzogányok röpködtek, nagyon
látványos volt a produkció.
A kukoricás
 |
| Firebirds |
Aztán fellebbent a cirkuszi sátor
függönye, és megilletődve beléptem a sejtelmes fénybe. Kunert Péter zenéje a
Labirintusban is szépen kísérte a táncosokat, adott még egy extra érzékelést a
látottakhoz, így lett egészen komplex az élmény. Nem adtam ezúttal magamnak
támpontokat a darabhoz, azaz nem olvastam utána mit kellene bele látnom.
Hagytam hadd jöjjenek azok az érzések, mindenféle értelmezés nélkül. Ha meg
kellene fogalmaznom így utólag, hogy számomra miről volt szó, akkor leginkább
arról kezdenék írni, hogy mennyire a környezetünkre hagyatkozunk saját magunk
megítélésében. Hogy mennyire függünk a visszajelzésektől, miközben talán nincs
is olyan közösség, aminek értékítéletére reálisan támaszkodhatnánk. Mindenki
megmondja nekünk milyenek vagyunk, vagy milyennek kellene lennünk, miközben
szép lassan elfeledjük igazi valónkat. A koreográfia és a színpadi elemek
egészen mások voltak, mint amit én látni szoktam. A botok/rudak nemcsak egy ősi
rítusra emlékeztettek, hanem arra is, hogy ugyanannyira képesek távolságot
tartani, mint leküzdeni ezt a távolságot.
 |
| Harcsa Veronika, Szirtes Edina Mókus, Ávéd János |
A Labirintus után
visszabuszoztam Kapolcsra. A régi felállású Harcsa
Veronika Quartet koncertjét tekintettem meg. A műsor vendégei ezúttal Ávéd
János és Szirtes Edina Mókus voltak. Engem már Babits Mihály Nyár című versével
levettek a lábamról, de a Kapolcs 2018 kompozíció és a feldolgozott Come together
csak tovább mélyítették ámulatomat. Imádtam ott lenni és a részévé válni ennek
a kivételes felállásnak. A nagyszerű énekesek, kiváló zenészek, és a lelkes,
befogadó közönség olyan atmoszférát teremtett, amiről nehezen tudtam csak
lecsatlakozni. Dúdolgatva hagytam ott a ráadás számot, mert nem szerettem volna
kihagyni a dot. Consla fellépését sem
Vigántpetenden. Szerencsémre épp jött egy Csigabusz, így elértem a kezdést. A
műsor érdekessége számomra, hogy a zenei aláfestést Harcsa Veronika és Gyémánt
Bálint adta. Ők is siettek a Quartet után, hogy időben átérjenek. Nekik annyi
volt a könnyebbség, hogy ők autóval mentek. Nagyon jó volt a Tell her című
albumuk dalait új értelmezésben, táncszínházi keretek között hallani. Mivel
nekem már ezeknek a daloknak volt egy érzelmi előéletük, eleinte rá akartam
erőszakolni korábbi érzéseimet a látottakra. Akkor kezdtem el igazán, szerves
egységként élvezni az előadást, amikor ezt sikerült elengednem. A gubanc ugyan
a színpadon körtánccá szelídült, bennem azért maradt jó pár kérdés. Éjfél után
már nem tudtam elkülöníteni magamban az egyes események lenyomatát, így
„rohantam haza pihenni”.
