Tóth Viktor - Gyárfás
István duó, Indigó, Barabás Lőrinc
A művészeti fesztivál második napjának első hivatalos
programján csak gondolatban vettem részt. Bár csupán az ábrahámhegyi strandig
kellett volna elvonszolnom magam, hogy láthassam a Magyarhang zenekar csobbanását a Balatonban, mégis úgy döntöttem,
tartalékolom az erőmet a későbbi koncertekre. Felvetődhet bennetek a kérdés,
hogy minek járok egyáltalán nyári fesztiválokra, ha ennyire nem bírom a hőséget.
Leginkább azért, mert a fizikai megpróbáltatásaim dacára sem tudok ellenállni a
minőségi időtöltésnek. Igazából a „nagyobb” rendezvények köre számomra
erőteljesen leszűkült részvételi szándék szempontjából. Ennek számtalan oka
van, ezek felsorolásától most eltekintenék. A Salföldi Dalföldön idén megtaláltam
azt, amit általában a hasonló jellegű fesztiválokon keresni, és rendszerint
hiányolni szoktam. Az ízlésemnek megfelelő élő zenéken túl a családias
hangulatot, a barátságos légkört, és nem utolsósorban a nyugodt, fenséges
környezetet.
Tóth Viktor
nyitott jazz órája előtt - enni- és innivaló után kutatva - lakótársaimmal a Salföld
Majorban kötöttünk ki. Nem tudtunk ellenállni a zsíros kenyér hívogató
illatának. Ráadásul a Major bolthelységében nagy meglepetésemre képeslapokat is
árultak. Mivel imádom őket, rögtön vettem hármat a kínálatukból. A
málnaszörpömet szürcsölgetve előbb a távoli lovakat bámultam, aztán a
közelünkben elnyúlt cicákat. Bevallom őszintén, elég nehezen keltem fel onnan.
 |
| Salföld Major |
A jazz óra Tőke Gyula pajtájában került megrendezésre. A
másfél órás zenei ismeretterjesztő előadáson olyan fél óra után kezdtem el érezni
azt, hogy leginkább a túlélésre koncentrálok. A ritmus még megvolt, talán az
AABA zenei forma is, de aztán sajnos sokszor vesztettem el a tartalmi
gondolatmenet fonalát. A meleg mellett nemcsak a millió apró légy bosszantott,
hanem az olykor-olykor arra vetődő ló- és kecskedarazsak is. Így a pajta falain
kiállított Csóka László festményeken sem túl gyakran tudott nyugodtan megpihenni
a tekintetem.
 |
| Nyitott jazz óra Tóth Viktorral |
Tóth Viktor
(alt szaxofon) és Gyárfás István
(gitár) duó koncertjéig lakótársaimmal a pajta udvarában beszélgettünk, a kerti
fűszernövények illatában. Méhes Csaba pantomimszínházi előadására ez idő alatt
a pajta zsúfolásig megtelt. El sem tudtuk képzelni honnan került elő az a sok
kisgyermekes ember. Mire Tóth Viktorék koncertje elkezdődött a szomszédos
iskolaudvarban, szerencsére a hőség valamelyest enyhült. Kezdtem magamhoz
térni. A zene kellemesen ballagott el a naplementével. Azt ugyan nem teljesen értettem,
hogy egy jazz duó miért nem tudja/akarja felvenni a templomharang zúgásának
ritmusát, ha már egyszer az is csatlakozott néhány perc erejéig a formációhoz. Eszembe
jutott a néhány évvel ezelőtti salföldi Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint koncert,
s a dal, ami szinte tökéletesen illeszkedett ebbe a harangjátékba. Az
emlékeimbe merülve inkább azt hallgattam, ameddig a harang szólt.
 |
| Tóth Viktor és Gyárfás István |
A Hungarian
Folkembassy és Bognár Szilvia előadása alatt visszasétáltunk a pajtához
enni, mert az iskolaudvarban már nem volt szabad asztal. A zenét ott is tudtuk
élvezni, de a szúnyogok túlságosan hamar megtaláltak bennünket. Menekülőre
kellett fognunk, azonban mindenhol hatalmas felhőkben zümmögtek körülöttünk. Még
a pulóverem sem nyújtott túl sok védelmet ellenük. A magunkra fújt
szúnyogriasztótól is csak a testünk ragadt. Csíptek bennünket, ahol értek.
Még elkaptuk a sok nézőt vonzó népzenei koncert utolsó
két számát. Mint a hiénák úgy várakoztunk a felszabaduló székekre, hogy az Indigó zenekar koncertjére jó helyet
szerezhessünk magunknak. A földön már nem szívesen üldögéltünk volna. Nem volt
ugyan olyan hideg, mint a fesztivál előző estéjén, de azért ismét
elgondolkoztam azon, hogy felvegyem-e a piros esőkabátom.
Palágyi
Ildikó projektjét (Palágyi Ildikó - ének, Gyémánt Bálint - gitár, Bartók Vince
- basszus, Szabó Dániel Ferenc - dob) a szegedi Jazz-kocsmában hallottam
először. A Northern Song című számukba, amihez Ászity Boglárka azóta készített
egy fantasztikus animációs videót is, már akkor beleszeretettem. Ez a dal ugyan
most nem hangzott el, de bemutatásra került egy friss szerzemény, amiből
részemről egy újabb szerelem lett. A dalból egy részletet láthattok is a
bejegyzés végén felrakott videómban.
 |
| Indigó |
A
zenekarnak nem volt egyszerű dolga. A színpadot a fények miatt szó szerint elözönlötték
a rovarok. Már a látványtól is rosszul voltam. Ezért minden tisztelem őket
illeti, hogy ilyen derekasan helyt tudtak állni. Nekem ez annyira nem sikerült
videózás közben. Néha bizony csapkodtam a kezemre szállt szúnyogokat, ami meg
is látszik a felvételeken.
Az
Indigó után Barabás Lőrinc Algorhythm
című albumának bemutató koncertje következett. Mivel nagyon szeretem a kísérleti
elektronikus produkciókat, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy végül ez a
koncert lett a fesztiválon a kedvencem. Úgy éreztem, hogy ez az előadás méltón
koronázta meg az 5. Salföldi Dalföldön eltöltött két mesés, élmény dús napomat.
 |
| Barabás Lőrinc |
A
fesztivál záró napjára már nem tudtam ott maradni. A buszos utam hazafelé pedig
felért egy kisebb katasztrófával. Nem fejezhetem azonban be ezt a bejegyzést
ilyen negatívan, ezért hajnali vendégünket még mindenképpen megemlíteném, aki szállásunk
udvarán bukkant fel 4 óra körül. Egyik lakótársam épp kiment egy kicsit
levegőzni a faházunk elé, amikor megjelent előtte egy gyönyörű róka, szájában
valami nagy, hófehér zsákmánnyal. Szólt nekem, ha már úgyis fent voltam, hogy
nézzem meg én is. A róka egy ideig ott álldogált velünk szemben, aztán amilyen
hangtalanul érkezett, olyan gyorsan el is tűnt a szemünk elől. Talán csak álom
volt az egész.
