Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint: Tell her /lemezbemutató koncert, Szeged, 2016.11.21/
Pontosan tudom a dátumát mikor láttam és
hallottam személyesen is először Harcsa Veronikát színpadon, az Iránytűben
emlegetett belépőjegyeim egyike ugyanis az íróasztalom egyik ékessége. A Jazz
kocsmában történt Szegeden, egy meleg nyári estén, 4 évvel ezelőtt, ahol a
Smárton Trió vendégeként lépett fel. A koncert olyan kedves emlékem maradt, hogy
a jegyre tekintve a mai napig gondolatban gyakran visszapörgetem oda az időt. Veronikának
ekkora már számos lemeze megjelent, így ha úgy vesszük elég későn találtam rá,
de talán pont ez volt adott, kellett ennyit érnem és élnem, hogy megérkezzek én
is ebbe a zeneiségbe. Azt hittem Gyémánt Bálinttal való első találkozásomat
nehezebben fogom tudni felidézni, de azt a jegyem is megőriztem… 2013-ban láttam
őket együtt az Ifjúsági Házban és valószínűleg akkor hallhattam először tőle a The
GFC-t is, amivel azonnal rajongóvá is váltam. Még feldereng egy réges-régi
koncert emléke a Millenniumi Kávéházból, de hagyjuk a múltat, mert 2012 óta
valószínűleg az összes szegedi koncertet felsorolhatnám ahol Veronika és Bálint
fellépett, sőt más településekre is volt szerencsém eljutni, közülük Kapolcsot
és a Művészetek Völgyét emelném ki a sorból, ahol Veronikának saját udvara is
volt.
Ezt a lemezbemutató
koncertet nagyon vártam s egy félreértés következtében azt mondhatnám, hogy gyakorlatilag
idén februártól, akkor bukkantam rá ugyanis a Possible című számukra az interneten. Volt
egy kis csalódás bennem, mikor megtudtam, hogy elnéztem, de annál nemesebb volt
a várakozás, annak okán is, hogy az ezt megelőző szegedi duó koncert alkalmával
már elhangzott az új dalokból egy kis ízelítő, amiket nagyon közel éreztem
magamhoz. Sokkal közelebb, mint a Lifelover számait, amiket szeretek ugyan, de nem
érintettek meg annyira, mint a mostani rendkívül személyes és lírai album, a
Tell her dalai. Mondjuk nehéz összehasonlítást tenni, mert két teljesen különálló
karakterű és önálló életet élő albumról van szó, de tény, hogy számomra ez a
mostani album épp akkor érkezett, amikor szükségem volt rá. Az őszinteséget a
zenében (és az életben) én mindig is nagyra értékeltem, mint ahogy azt is, hogy
Veronika és Bálint nem mennek a trendek után, a változás bennük rejlik, ők
maguk a zenéjüket formáló erők és energiák, őket meg, mint mindnyájunkat, az
életük, élményeik alakítják, hangolják, határozzák meg. Minden koncertjük valódi
meglepetés, és tegnap este én nagyon örültem, hogy végre ismét olyan közönség,
közösség tagja lehetettem, akik nyitottak voltak és bátran beletették a térbe a
zenéhez igazodva s illően a maguk örömét és bánatát. Felemelő élmény volt,
nehezen engedtük el egymást a koncert végén, de mint ahogy a Tankcsapda Múlik
c. feldolgozásában is megénekelték, „itt úgy sincs vége”. A Tell her című lemez november 10-től kapható a
boltokban, s két nap erejéig az interneten is meg lehetett hallgatni, amit én meg is
tettem. Újra meg újra. Annyira a hatása alá kerültem, hogy miután levették,
visszafelé számoltam a napokat a koncertig, szerencsére már nem volt olyan sok.
Kíváncsi voltam, hogy mit fogok szólni, amikor a dalok önmagukban fognak
megszólalni azaz egy szál gitár és ének felállásban, mindenféle elektronikai
megjelenés nélkül, és azt kell mondjam, hogy semmiben sem szenvedtem hiányt,
sőt… Az élő zene, a személyes élmény felbecsülhetetlen és a koncert által új
színekkel is gazdagodtam, mert most már nem csak a saját történeteimet hallom
visszhangozni az album dalaiban, hanem azokat a történeteket is, amik ott elhangzottak.
Hangokban, gitár pengetésben, szavakban, gesztusokban, sóhajokban, pillantásokban,
csendben és nevetésben.
Gondoltam készítek nektek egy album
kicsomagolós videót, de Bálint már kicsomagolta nekem a lemezt a koncert végén,
így erről most lemaradtatok. Ha a külalakját nézem, nekem személy szerint nagyon
tetszik az elülső borítókép, ami Stefanie Marcus munkája. Bálint az élességi
tartományon kívülről tekint vissza közvetlenül a kamerába Veronika válla mögül,
miközben Veronika valahová a távolba mered, amit én olyan szimbolikusnak
tartok, ami már bőven az album tartalma felé mutat. Benne van minden az elengedéstől,
a tudatos jelenléten át egymás és önmagunk megismerésének határáig és egyben határtalanságáig.
Szerintem ezt a fajta képi kommunikációt annak sem kell magyarázni, aki még nem
hallotta az album dalait. A borító hátoldalról nekem az jut eszembe, hogy mennyire
fontos, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat, hogy utat találjunk a bennünk elő
szavaknak, hangoknak, gondolatoknak, érzéseknek. Utat önmagunkhoz, és ezáltal utat
akár egy másik emberhez is. A dalok egy kivételével (Vetettem violát) angol
nyelvűek, de hangulatukat nagyon szépen és pontosan visszaadja a hangzásuk, így
az se ijedjen meg, akit esetleg eddig a nyelv visszatartott. A borítóban a
dalszövegeket is megtaláljátok, én most épp a Wait and see címűt követem
figyelemmel, számomra ez a dal már örökké a Salföldi Dalföld harangzúgásával
társul. Nagyon szerettem azt a koncertet is a lemenő nap fényében, azzal is meg
tudnék tölteni egy bejegyzést. Visszatérve az albumhoz, ha ki kellene emelnem
egy dalt bizony nem tudnék, mindegyik egyedi és különleges a maga nemében.
Kérdezték már tőlem, hogy mit ajánlanék első meghallgatásként, nos azt hiszem legközelebb
megpróbálom személyre szabni majd az ajánlatomat. Most tudnék még írni a hangok
erejéről, a tisztaságról, Veronika és Bálint példamutató művészi kapcsolatáról,
odafigyelésről, kölcsönös tiszteletről, megbecsülésről, kiállásról, tartásról, bátorságról,
elszalasztott és megragadott lehetőségekről, de úgy érzem csak az előttem
szólókat ismételném. Talán egyszer majd mesélnek ők is itt magukról, a zenéről,
örömről és fájdalomról, életről és elmúlásról már gyűjtöm hozzá a kérdéseket. Addig
is, ha kedvet kaptatok hozzá hallgassátok meg az új albumot, és/vagy vegyetek
részt a lemezbemutató turné valamelyik következő állomásán! Keressetek új élményeket,
ne adjátok fel az álmaitokat és addig mondjátok el, amit szeretnétek, amíg van
rá lehetőségetek! Veronikának és Bálintnak pedig további sok sikert kívánok
itthon és a nagyvilágban egyaránt!
